Álomsziget: Szoci torta narancs habbal II.

Mint azt már az első felvonásban is bemutattuk, a privatizáció eredményeképp az ÁPV Rt. üzletrészét a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft.-ben (HSZV) az Ercorner Kft. szerezte meg, melynek kizárólagos tulajdonosa az izraeli Plaza Centers.

A torta felosztása

Az ingatlanokban utazó vállalat elsősorban Közép- és Kelet-Európában ténykedik, de ezen belül is a legtöbb projektjük Magyarországon fut. Duna Pláza, Csepel Pláza, Debrecen Pláza, Alba Pláza, Balaton Pláza, Dávid Ház (volt Andrássy palota), Aréna Pláza, Új Udvar Bevásárlóközpont. Körülbelül így néz ki a Plaza Centers eddigi magyarországi portfóliója.

A Hajógyári-szigetre tervezett Álomsziget néven futó projekt vitathatatlanul a Plaza Centers legnagyobb vállalkozása. A privatizációt követően a HSZV-t átnevezték, így jött létre az Álomsziget 2004 Ingatlanfejlesztő Kft.

A tulajdonosi kör sokat változott az évek során. 2004-ben a Magyar Kereskedelmi Bank – aki jelenleg a Plaza Centers tulajdonrészével megegyező hányadot, 43,5 százalékot birtokol – beszállt a projektbe, míg a Bernard Schreier-féle CP Holdings kiszállt belőle a gazdasági válság idején. Emellett a Plaza Centers anyavállalatának, az Elbit Medical Imaging Ltd.-nek az elnöke, Mordechay Zisser külön rendelkezik 10 százalékkal, míg a maradék tulajdonjogok üzletemberek között oszlanak meg (Sammy Smucha, a Plaza Centers feje is részvényes).

Mordechay Zisser egyébként az izraeli ex-miniszterelnök Ehud Olmert jó barátja, akit azóta több ügyben is vesztegetéssel és egyéb gazdasági bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak. Izraeli lapok beszámoltak egy 2000-ben történt látogatásról, melyet – az akkor még csak jeruzsálemi polgármester státuszú – Olmert tett Orbán Viktornál, s melyre Zisser magánrepülőjén érkezett.

Az MKB (sokat) tejel

A HSZV privatizációját követően a beruházás még rengeteg buktató előtt állt. A Plaza Centersnek már megvoltak a konkrét tervei, azonban a kivitelezés az engedélyek hiánya, illetve Tarlós István hároméves változtatási tilalma miatt még csak egy messzi álom volt. Éppen ezért kérdéses, hogy miért szállt be az MKB a projektbe.

Az 1,5 milliárd eurós (kb. 400 milliárd forint) beruházás még egy olyan vállalatnak is nagy falat, mint az amerikai és izraeli tőzsdén egyaránt jelenlevő Plaza Centers. Egy 2006-os interjúban a már említett Mordechay Zisser az izraeli Globesnak elmondta, a gigaprojektet a társuló bank pénzeli. „Az Elbit Imaging inkább a projekt kivitelezéséért felelős, semmint a finanszírozásáért. Ez magában foglalja a szükséges engedélyek megszerzését, a hozzáillő tervek bemutatását, és a megfelelő partnerek bevonását a projekt építésébe.”

Megkeresésünkre az MKB – a beruházóval való hosszas egyeztetés után – elárulta, kivételes befektetési lehetőséget látott a tervezett fejlesztésben az akkori, robbanásszerűen fejlődő ingatlanpiacon, ezért szállt be. Arra azonban nem adtak választ, hogy melyik fél kereste fel először a másikat, illetve, hogy van-e hitele a beruházónak a banknál.

Annyi azonban biztos, hogy 2004 májusában 830 000 euró (230 millió forint), egy hónappal később pedig már 3,7 milliárd forint (!) egyetemleges jelzálogjog illette meg az MKB-t a szóban forgó területhez fűződően. Emellett a bank megszerezte a beruházó cég tulajdonjogának 43,5 százalékát is. Ebből csak megbecsülni tudjuk, hogy a beruházó által felvett hitel óriási összegre rúg.

Ez a jelzálog öt hónappal később 1,65 milliárd forintra csökkent. Ennek hátterében az a tranzakció állhat, mely során a Plaza Centers elpasszolt 12 magyarországi plázát a francia ingatlanbefektető Klépierre Groupnak.

Izraeli álom Budapesten

„Az izraeli befektetőnek ez egy nagyon régi álma volt, hogy megszerzik a Hajógyári-szigetet” – mondta megkeresésünkre Kacskovics Fruzsina, a HSZV volt ügyvezető igazgatója. „Már 1996-ben megjelentek a szigeten, és az akkori ügyvezetővel, Kádár Józseffel együtt kivittek minket Izraelbe, hogy megmutassák, hogyan dolgoznak ők.”

„Elmesélték, hogy ők közműépítéssel foglalkoztak, és kitalálták, hogy az a föld, ami kikerül a csatornaépítés során, abból ők építenek egy szigetet Izraelben. Meg is építették” – mesélte Kacskovics. „És akkor először egy plázát építenek rá, közepén egy jégpályával, hogy a gyerekek odahozzák a szülőket. Ezután a sziget körül irodaházakat építenek, és amikor az emberek már ezt mind megszokták, akkor lakóházakat, lakóparkokat építenek köré, így folyamatosan terjeszkednek. Aztán jöhet egy terület a szórakozásra, sportra, kultúrára.”

„Három ilyen projektet mutattak be maketten, mindegyik vízkapcsolatos és jachtkikötős volt” – mondta Kacskovics. „Kijelentették, hogy nekik kell az óbudai Hajógyári-sziget is. Ezt 1996-ban szinte tényként közölték. Én megmondom őszintén, egy párszor kidobtam őket a szigetről, de hát volt, aki nem… Egyszerűen félelmetes most már így tizennégy év távlatából, hogy tökéletesen véghezvitték tervüket.”

Las Vegas a Dunán

Mint említettük, a befektetőnek már kész tervei voltak a privatizációkor, melyekkel szépen lassan elő is állt, ahogy Tarlós változtatási tilalma a vége felé közeledett. Az első terv szerint építettek volna ide 8-10 ötcsillagos hotelt 6000 szobával, továbbá négy apartmanhotelt, jachtkikötőket, 150 asztalos kaszinót, konferenciaközpontot, 5000 férőhelyes előadótermet, 3000 férőhelyes operaházat, és 40 ezer négyzetméteres kereskedelmi területet, mindezt 495 ezer négyzetméteren.

Ezt a tervet a Plaza Centershez közel álló akkori jeruzsálemi főépítész – akit később egyébként az említett Olmert-ügy kapcsán korrupció miatt letartóztattak Izraelben – Uri Shetrit készítette, később azonban sikerült belőle lefaragni főként Schneller Istvánnak, Budapest akkori főépítészének köszönhetően.

Zisser a Globesnak adott interjújában kifejtette, azért választotta Magyarországot a gigaproject helyszínéül, mert jó az elhelyezkedése. „Láttam Las Vegas óriási sikerét az Egyesült Államokban, és sosem értettem, miért kéne 12 órát repülnie az embernek, hogyha megkaphatna valami nagyon hasonlót kétórányi repülőútra is. Hozzuk hát ide Las Vegast!”

Izraeli lobbi a városházán

David Admon, aki 2004 és 2007 között Izrael nagykövete volt hazánkban, komoly lobbitevékenységet folytatott a főváros vezetésénél, hogy elősegítse bizonyos beruházások megvalósulását. Ezt kérdésünkre a főpolgármester helyettese, Ikvay-Szabó Imre sem tagadta. „Meglehetősen intenzíven lobbizott ott mindenki, aki bármit is akart építeni. Ennek én bevezettem egy tematikus rendjét, tehát mindig ott volt a főépítész iroda vagy a téma felelőse, egy jogi szakértő, plusz az irodám egy munkatársa.”

2005-ben az izraeli külügyminisztérium egy rutinellenőrzés során meg is állapította, hogy a nagykövet ideje nagy részét azzal tölti, hogy magánjellegű ingatlanügyletek érdekében kilincsel, melyekben feltehetően közvetetten érdekelt volt. „Valóban ott volt a nagykövet, de meg sem szólalt, helyes öregúrnak tűnt” – mondta Ikvay.

Akárhogyis, 2007-ben, kinevezése végeztével korrupciós eljárás indult ellene hazájában, melyet tavaly végül – bizonyítékok hiányában – lezártak. David Admon idén, nem is olyan rég elhunyt.
Az izraeli gazdasági lap, a Marker szerint kinevezésekor Admon a csőd szélén álló üzletember volt, aki elmaradt az adófizetéssel és jelentős tartozásokat halmozott fel mások felé is. A lap szerint kinevezésének az volt a feltétele, hogy fizetése 70 százalékát automatikusan Izrael államnak folyósítsa.

Rögös út a beépíthetőség felé

Mint azt már említettük, 2003-ban Tarlós István, a III. kerület akkori polgármestere a sziget déli részének privatizációját követően három éves változtatási tilalmat rendelt el. Ez azt jelenti, hogy az akkor érvényben levő területszabályozás nem tette lehetővé a sziget zöldjellegének megbontását egészen 2006 szeptemberéig.

Teltek az évek, és közeledett a változás ideje. A döntés a Fővárosi Közgyűlés kezében volt, ugyanis korábban a Hajógyári-szigetet kiemelt szabályozást igénylő összvárosi érdekű területté nyilvánították. Budapest városatyjainak így ki kellett dolgoznia egy rendezési tervet, mely alapján a beruházó tervezésbe kezdhetett. Itt azonban fordítva történt a folyamat: a beruházó megjelent a kész Uri Shetrit-féle tervekkel, a közgyűlésnek pedig gyakorlatilag arra redukálódott a feladata, hogy ebből lefaragjon.

„Egy csapdahelyzet állt fenn. Ha lejár az előző rendezés, automatikusan a fővárosi keretszabályozás az érvényes, és akkor még 30 méteres épületet is lehetett volna építeni, és erre hivatkozva mondták, hogy legyen meg minél gyorsabban” – mondta el számunkra Schneller István, az akkori főépítész.
@@
Egyszemélyes harc a közgyűlés helyett

„Mi az első perctől nyilvánvalóvá tettük, hogy akkora méretű projekthez, mint amiben ők eredetileg gondolkoztak, nem tudunk támogatást adni” – mondta Ikvay. „Ott volt ezer ember, és a tervező csapat magyar vezetője ismertette a terveket, egy halom kérdés volt, amin összevitatkoztunk. Ők válaszoltak, mi meg hümmögtünk.”

Schneller István szerint azonban csupán ő volt az, aki a főváros részéről az elejétől fogva küzdött a kisebb beépíthetőségért. „A városvezetésnél annyit tudtam elérni, hogy tárgyalásokat kezdtünk, mivel a végén már csak én nem adtam be a derekamat. Ekkor elkezdett egy kicsit isztambuli bazárba átmenni a dolog, hogy akkor mondjam meg, hogy mennyi az, amit lehet.”

„Hónapokig harcoltam, hogy visszanyomjam a projektet, de olyan politikai hátszele volt, hogy csak annyit sikerült elérni, hogy a tervezett tízezer férőhelyes konferenciaközpont méretén tudtunk módosítani”- mondta Schneller. „Én a politikai játszmákba nem voltam beavatva, ezeket csak érezni lehetett, hogy kik, kivel, hogyan tárgyalnak. Én részben egyébként ezért jöttem el” – magyarázta későbbi felmondását a főépítész.

Mindent beígértek

„Akárhányszor építeni akart valaki valamit Budapesten, rózsaszínre festette az eget. Én már ezt nagyon megszoktam, hogy jön valaki, és azt mondja, hogy ide építi a világ legnagyobb akármijét.” – mondta Schneller. „Bejött egyszer Mordechay a főpolgármesterhez, és azt mondta, hogy most a legnagyobb üzlet egy olyan cirkusz, ahol keveredik az akrobatika és a színház. Azt mondták, ez állati nagy sikk és a világon idáig csak kettő ilyen van, és ide építenék a harmadikat.”

A beruházó azt is elárulta, hogy mindehhez folyamatos ellátást biztosítana. Idehoznák charterrel a japán turistákat, akik jól elszórakoznának az oda épült szállodában, étteremben, kaszinóban, konferenciaközpontban és az említett színházban. "A látogatóknak ki sem kéne menniük a szigetről”, mondogatták a beruházók.

Schneller erre kifejtette, hogy a hazai turizmusnak nem annyira érdeke, hogy ne menjenek ki a városba. „Ezen aztán édesdeden elvitatkozgattunk, de engem kicsit hülyének néztek, és azt mondták, hogy én nem akarom, hogy ez a város fejlődjön.”

„A befektetők azonban – a papír mindent elbír alapon – mindent beígértek. Például azt, hogy építenek egy alagutat a Bogdáni út vonalában a Kis-Duna alatt, plusz egy lehajtót az Árpád-hídról, illetve, hogy kiszélesítik a K-hidat. Én azonban azt gondoltam és ma is azt gondolom, hogy a beígért fejlesztések nagy része hazugság.”

„Ezeket a járulékos beruházásokat szívesen bevállalják a befektetők, aztán mindig kiderül valami ellehetetlenülés, hogy például az alagutat nem lehet megépíteni, mert avarkori sírok vannak ott.” – vázolta fel a helyzetet Schneller. „Máskor is láttunk már ilyet, hogy megváltoztatták a szerződést közben. Bejelentenek valami vis maiort vagy bármit. Önkényesen nem, de kétoldalúan, megegyezéssel van joguk minden szerződésen változtatni.”

Főhajtás a pluszoknak

„Az is az én kezdeményezésem volt, hogy fázisosan kapják meg az építési engedélyt az egyes területekre” – mondta Schneller. A szerződést ugyanis úgy kötötték meg, hogy a telekrészek beépítésének feltételéül szabták bizonyos járulékos fejlesztések megvalósulását.

A fideszes Szálka Miklós felhívta a közgyűlés figyelmét arra, hogy a járulékos fejlesztések ígérete mögött valójában a nagyobb beépítettséget célzó szándékok állnak, így óvatosan kell kezelni azokat. Figyelmeztetett, hogy az infrastrukturális fejlesztések elsősorban nem a főváros, hanem a befektető érdekeit szolgálják.

A miépes-jobbikos Balczó Zoltán is azt vallotta, hogy a dunai szigetek zöldterületi jellege megtartásának kiemelt programnak kéne lennie. „Mindaz a beépítés-koncentrálás, ami most megtörténik, pontosan annak mond ellent, amit mi egy ilyen koncepcióban a szigetnek szántunk.”

„Ekkorra azonban már úgy volt beállítva, hogy a főépítész iroda lealkudta a számokat, és ez a nagyságrend most már emberi és humánusabb. Így azonnal jóváhagyta a közgyűlés” – mondta Schneller.

Fizettek?

Zsinka László, aki akkor a MIÉP-frakció vezetője volt a Fővárosi Közgyűlésben, a Hajógyári-sziget sorsáról döntő ülés szünetében azt nyilatkozta, érezhető volt, hogy a nagy pártokat megvásárolták a beruházók, máskülönben nem szavaztak volna a képviselők ennyire egyhangúlag.

Schneller szerint is folytak egyezkedések a színfalak mögött, azonban ő nem volt ezekbe beavatva. „Én ezekről a háttértárgyalásokról nem tudok, csak feltételezni tudom, hogy iszonyatosan nyomták az ügyet, minden erővel sürgették, hogy ez menjen át, és már csak én voltam az akadálya, hogy megegyezzenek” – mondta Schneller. „Aztán ezekkel a lecsökkentett számokkal a végén már én is azt mondtam, hogy jól van, menjen.”

Tarlós mossa kezeit

Miután a fővárosi közgyűlés megszavazta az új szabályozási tervet, már csak a III. kerületi önkormányzat tudta volna megállítani vagy átalakítani a beruházást. 2006 júniusában azonban ők is megszavazták, szintén egységesen.

Ki kell azért emelni Tarlós István szerepét, hiszen – bár ő volt a kerület polgármestere – a közgyűlésben az MSZP-SZDSZ frakció volt többségben, így ő egy személyben nem biztos, hogy elég lett volna ahhoz, hogy változást érjenek el. „Tarlós nagyon ügyes volt egyébként, mindig felfelé hárította a labdát, azt mondta, ha a főváros egyetért, ők is jóvá fogják hagyni.” – mondta Schneller István. Tarlós végül nem szavazott sem igennel, sem nemmel, hanem kivonult a teremből.

„Én előre megmondtam, hogy nem fogok igennel szavazni, mert nem akartam ebbe a cirkuszba belépni. Én tudtam, hogy eljövök onnan” – nyilatkozta a HírExtrának Tarlós. „Én fél lábbal már nem is voltam akkor (2006. június – a szerk.) az önkormányzatnál, a főpolgármesteri kampányom alatt történt az egész.”

Tarlós szerint ha valakit „elő kell venni”, akkor az nem ő, hanem elsősorban az MSZP-SZDSZ frakciók képviselői, akik megszavazták a szabályozási tervet, mint például Bihary Gábor, aki jelenleg az MSZP jelöltje a III. kerületi polgármesteri posztra.

Tarlós ugyanakkor felhívta a figyelmünket arra, hogy az egészben a legnagyobb hibát az akkori kormány követte el. „Tulajdonképpen az állam, szűkebben véve a szocialista kormány kényszerpályára helyezte a dolgot, amikor az önkormányzat megkérdezése nélkül eladta ezt a területet.”