Intellektuális és környezeti válsággal is szembenézni kényszerül Európa
A címben szereplő megállapítással foglalhatók össze az európai szociálpolitikai elemzők éves konferenciájának főbb megállapításai. Az idén az ELTE Társadalomtudományi Kara szervezésében Budapesten megtartott rendezvényen a szakértők kifejtették, újra kell gondolni a jóléti államok környezethez való viszonyát, szegénység felfogását és kollektív döntéshelyzeteit
2010. szeptember 10. péntek 11:52 - HírExtra
2010. szeptember 2-a és 4-e között az ELTE Lágymányosi kampuszán, az ELTE Társadalomtudományi Kara Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszéke szervezésében került megrendezésre az európai szociálpolitikai elemzők és oktatók informális hálózata, az ESPAnet éves konferenciája. A nyolcadik alkalommal megtartott szakmai találkozóra minden eddiginél több, mintegy 320 vendég érkezett szerte a világból. A résztvevők a szociálpolitika válságra adott válaszainak legkülönfélébb aspektusait mutatták be legújabb kutatásaikon keresztül. Szó volt az országok többségében egyre nagyobb teret nyerő „aktivizálási” programokról csakúgy, mint az átalakuló családpolitikákról vagy nyugdíjrendszerekről.
A konferencia programjában három kiemelt előadás szerepelt olyan világhírű társadalomtudósokkal, mint Ferge Zsuzsa akadémikus, Professzor Ian Gough, valamint Professzor Abram de Swaan.
A plenáris előadók közül Ian Gough, a London School of Economics kutatója kifejtette, a gazdasági válsággal együtt komoly környezeti válságra is választ kell adniuk Európa államainak. A szakértő véleménye szerint le kell mondanunk a folyamatos gazdasági növekedés mítoszáról, miközben csökkentenünk kell a környezetterhelést, különösen a jóléti rendszerek által okozott környezeti terhelést.
Hangsúlyozta, meg kell változtatnunk az újraelosztás rendszerét a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság alapján, amelyhez a zöld adót és egyéni széndioxid-kvóta bevezetése is javasolt. Gough professzor hozzátette a hosszú távú fenntarthatóság érdekében csökkenteni kell a munkában töltött időt és megváltoztatni a munkaidő „elosztását”, amivel nem csupán a munkanélküliség lenne redukálható, de az embereknek több ideje jutna társas kapcsolataikra, a családjukra és a civil élettérben való részvételre is.
Előadása során Abram de Swaan, a holland szociológia emblematikus egyénisége a globalizáció, a gazdaság és a társadalompolitika egymásra hatását vizsgálta. Szerinte nem csupán gazdasági és társadalmi a válság, amivel Európának szembe kell néznie, de egyre több jel utal arra, hogy a kontinens országainak intellektuális válsághelyzettel is meg kell küzdeniük. Swaan szerint új magyarázatokat kell adni a gazdaság működése és benne az emberek döntési mechanizmusainak leírására. Úgy véli, a racionális döntések elmélete már képtelen magyarázni a kollektív tettek, a közjavak létrehozásának mechanizmusát. Hozzátette, a környezeti válság éppen egy ilyen, kollektív lépésre késztető helyzet.
Ferge Zsuzsa magyar akadémikus előadásában kiemelte, meglátása szerint az egyenlőtlenségek és a szegénység természete változóban van. Úgy látja, míg korábban bizonyos javak, például műszaki cikkek birtoklásával sikerrel mérték a szegénységet, ma számos országban előfordul, hogy jóval nagyobb arányban rendelkeznek az emberek televízióval, mint ahányan például hetente egyszer képesek húst venni, tehát nem éheznek.
A szakértő szerint Európa keleti felét a civilizációs javak alapvető hiánya mellett érte a neoliberális fordulat, majd a válság, míg a már kiépült, jól működő jóléti rendszerek hatékony védelmet tudtak nyújtani az embereknek a teljes lesüllyedés ellen. Ferge éppen ezért úgy találja, növekszik az egyenlőtlenségek és a szegénység tekintetében az eltérés Nyugat- és Kelet-Európa között. Zárószavaiban hangsúlyozta, az Európai Uniónak erre a jelenségre reagálnia kell, ha nem akarja, hogy az Európai Unió alapértékei megrendüljenek.
