Külföld
Parlamenti elnökök a csúcson?
II. Albert belga király mégis elfogadta a kormányalakítási tárgyalásokat vezető Elio Di Rupo vallon szocialista politikus lemondását a kormányalakítási tárgyalások vezetéséről, kérte a pártokat, hogy kezdjék elölről a megbeszéléseket, és ezek vezetésével a parlamenti elnököket bízta meg.
A király szombat esti közleményében azt írta: szükség van az újabb kísérletre "az állampolgárok gazdasági és szociális jólétének megőrzéséhez és intézményeink tartós megreformálásához". Az uralkodó választása nem véletlen: a két legjelentősebb párt és a két fő nyelvi közösség képviselőiről van szó. Kérdés, hogy ők ketten el tudják-e érni azt, amit pártjaik vezetői nem.
Kudarccal végződtek pénteken a hét párt részvételével folytatott előzetes kormányalakítási tárgyalások. A flamand és vallon szocialisták, kereszténydemokraták, zöldek, valamint a voksoláson nyertes, nacionalista Új Flamand Szövetség (NV-A) a júniusi választás óta próbáltak megállapodásra jutni egy közös programról. A tárgyalásokat vezető (siker esetén a kormányfői posztra jelölendő), vallon szocialista Elio Di Rupo pénteken egy utolsó javaslatot terjesztett be, de arról sem sikerült konszenzusra jutni.
Di Rupo ezt követően találkozott II. Albert királlyal, akit tájékoztatott arról, hogy nem kívánja folytatni az egyeztetéseket. Az uralkodó akkor nem fogadta el a politikus lemondását, de szombaton igen, és megbízta a parlament alsóházának elnökét, a vallon szocialista André Flahaut-t, és a szenátus elnökét, Danny Pieterst, az NV-A tagját új tárgyalások vezetésével.
A két nagy közösség, a vallonok és a flamandok közötti legnagyobb nézeteltérést kiváltó kérdések a központi források elosztása, illetve az – előző kabinet fél évvel ezelőtti lemondását is előidéző – intézményi reformok voltak. A legnehezebb tárgyalások az egyes régiók közötti illetékességi körök, illetve a finanszírozás megosztásáról, valamint a szövetségi állam működéséhez szükséges források biztosításáról folytak.