Messziről látszanak Nagyszékely gazdag sváb portái, amint suhanok a falu felé a tolnai dombság meredek löszplatójáról. Mielőtt megérkeznék a faluba, egy Lada Niva kanyarodik elém a baloldali földútról. Csomagtartójában nagy kék műanyagkannák táncolnak, közben az egyik ajtó kinyílik pár másodpercre, felém tekintő aggodalmas pillantásokkal kísérve. " Ja Te voltál az akkor, akire kieresztettük a legyeket!" – Kacag rám Anna huncutan, amikor beérem őket a falu központjában. Egy udvarba megyünk be, ahol harminc kecske vágja magát lomhán vigyázzba az izgalomtól, érkeztünkre.
A múlt héten vásároltuk ezeket a kecskéket-mondja Zoltán, Anna barátja, miközben tereli be az állatokat egy karámba. Fejés és hangos mekegés közben beszélgetünk tovább.
Egy darabig itt lesznek az egyik barátom kertjében, mert a tanyán még nincs hely nekik. Azt az istállót százharminc kecskére építettük, akkor nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan fogunk gyarapodni. De pár nap múlva befejezzük a bővítést, akkor végre jöhetnek az újak is legelni.
Mikor vásároltad az első kecskét?
2005-ben érkezett 30 kecske, velük kezdtem. Szerencsém volt, mert jó áron tudtam beszerezni az állatokat 2 fejőgéppel és tejhűtő berendezéssel. Ma is ezeket használjuk.
Ennyi kecskének legelő is kell.
Jól gondolod. 2001-ben vásároltam az első földterületet a falu külterületén, a Cseperke völgyben. Azóta több területet, parlagon heverő területet is megvásároltam a völgy környékén, amelyeket azonnal bejelentettem a Bio Hungáriánál. Ettől számított 3 év után válik a föld minősített biogazdálkodásra alkalmassá, azaz ennyi idő kell, hogy a talaj megtisztuljon a vegyszermaradványoktól. Ezért jöhettek az első állatok "csak" 2005-ben.
Mi volt a kecskék előtt?
Kézilabda. Igazolt játékos voltam az NB1b-ben, több budapesti csapatnál játszottam, majd Várpalotán. Székesfehérváron kéziztem utoljára, akkor már az állatok is megvoltak, együtt próbáltam csinálni a kettőt, de a kecskék győztek, egész embert kívántak.
Miért lesz egy profi kéziladbásból biogazdálkodó kecskepásztor?
Majd a tanyán megtudod, most indulnunk kéne, a többiek már éhesek, kell járjunk egy kört a mezőn fejés előtt.
Segítek elvinni a tejeskannát az autóig, ahol szorul nekem is egy fél fenéknyi hely a búzazsákok, tejeskannák, vizeshordók és Zoltánék társaságában. A helységnévtábla után jobbra térünk, egy szűkebb löszvölgyben repít minket az összkerékhajtás. Már látom az istállót, mellette pedig a vályogból épített pinceházat, ami most lakásként szolgál.
Szerintem te maradj itt, amíg lehozom az állatokat a fenti legelőről, Anna addig csinálja a sajtot, majd látni fogod, amikor jövünk le az oldalban- döngöli a löszbe Zoli naív elképzelésemet a pajta oldalát rugdosó, legelési vágytól túlfűtött kecskékről.
Anna, mennyi sajtot készítesz mondjuk egy hét alatt?
Úgy 10-12 kg lesz ennyi idő alatt.
Hogyan készíted?
Mint mindenki. A meleg tejet beoltjuk, majd amikor besűrűsödik, darabokra vágom és állni hagyom. Aztán leszűröm az alvadékot róla, jöhet az ízesítés, formázás és utána mehet pihenni a pincébe.
Mivel ízesíted?
Borssal, kakukkfűvel és fokhagymával szeretem a legjobban.
Hogyan adjátok el?
Zoli szülei segítenek. Hétvégenként jönnek látogatni, az addig elkészült sajtot és tejet viszik magukkal Budapestre, ahol főleg rokonoknak, barátoknak értékesítik.
Közben körbenézek a házikóban, ahol döngölt a padló, nyergek ( a kecskék mellett jól megfér náluk még négy ló is) lógnak a mennyezetről csillár helyett és az ágyban két fiatal komondor horkol. Ebbe az andalító idillbe recseg bele halkan a szemközti oldalban ereszkedő nyáj. A völgy bejáratánál, a "Cseperke-szurdokban" érem utol őket.
Jónapot, jónapot, de szép társaság ez itten pásztor úr! Hát hol tanulta maga ilyen rendbe terelni a kecskesereget? – Köszönök Zolira.
Szia! Szerencsém volt, amikor ideköltöztem, a szomszédom volt a nagyszékelyi pásztor. Tőle sok dolgot lestem el és megtanított bánni az állatokkal. Sajnos azóta már meghalt a bácsi, nagyon sokat köszönhetek neki.
Naponta hányszor legeltek?
Kora reggel szoktam megsétáltatni őket, illetve esténként, napnyugta körül. A napot egy bekerített legelőn töltik ott fent a domb tetején.
Hiányzik e régi, városi életed?
Á- legyint- már nem is tudnék ott élni. A kézilabdán és a bulin kívül a városi nyüzsgés nem nagyon érintett meg.
Derült égből kecskecsapásként változtattál életviteleden, vagy voltak előzmények is?
Szüleim Bajáról származnak, gyerekkoromban a hétvégéket ott töltöttük a nagyszülőknél, tyúkok, kacsák, disznók, bárányok között, közel a természethez. Később vidéki barátnőm lett, akkor még több időt töltöttem a vidéki életben. Úgy érzem, az egész életutamban ott volt a vezető. A vidéken töltött hétvégék, a kézilabda, mely az életemben a fizikai felkészülést szolgálta. Százhatvan kecskét naponta kétszer legeltetni, fejni, szénázni fizikailag is erős embert kíván, nem lehet csak úgy idejönni egy panellakásból.
Mi a célod, mit szeretnél elérni?
Lehet, hogy hülyén hangzik, de oda szeretnék eljutni mint a hajdanvolt tanyasi emberek. A gyufa, só, petróleum és még egy két dolog az amit nem termelhetsz meg magadnak, azt üzletből kell beszerezned. Ezeken kívül mindent megtermelhetsz, ami a nyugodt élethez kell.
Megvalósítható ez vajon ebben a mai világban?
Mivel két éve gyertyával világítok és fával fűtök, amit a saját erdőmből vágok, szerinted?
Gondolkozok azon is, hogy az autóhoz és néha a traktorhoz meg az aggregátorhoz szükséges üzemanyagot is bio módon állítsuk elő, hiszen a kellő földterület már rendelkezésre áll, de ehhez még kevesek, kevesen vagyunk. Hiszek abban, hogy egyszer ez a világ meg fog változni és vissza fog lassulni arra a szintre, ahol most mi vagyunk.
Nézd, már százhatvan kecske se feltétlenül két ember életét fedezi. Szép az élettér körülöttünk és bízok benne, hogy hamarosan belakjuk ezt a szép kis völgyet a barátokkal. Dani most hétvégén volt itt. Az egyik földemen van egy kissé ramaty pinceépület. Két hét múlva jön vissza a barátom, kipofozzuk, hogy ne ázzon be és kezdetnek kap harminc állatot. Így segítjük egymást.
