Tudomány
Nem volt magányos az orángután
A XIX. században még nem volt ritka eset, ha Borneón járva a kutatók egy fán akár nyolc orangutánt pillantottak meg, vagy egy folyó mentén 35-öt egy nap alatt. Manapság azonban alig fordul elő, hogy ugyanazokban az érintetlen erdőkben akár csak egy is szem elé kerüljön.
Egy most megjelent tanulmány ezért felvetette, hogy a ma magányos állatként ismert emberszabásúak korábban nem éltek-e nagyobb csoportokban. A szerzők egyike, Erik Meijaard indonéz ökológus szerint a vadászat olyan magatartásbeli változást idézett elő az orangutánoknál, hogy elvesztették társas jellegüket – írja a Yahoo hírportálja (www.news.yahoo.com).
A kutatók az orangutánok mai populációsűrűségét összehasonlították a múltbelivel, amelyet többek közt XIX. századi kutatók jelentései alapján rekonstruáltak. Ezek szerint száz-százötven évvel ezelőtt még háromszor-hatszor olyan gyakran lehetett a emberszabásúakra bukkanni, mint jelenleg. A létszámcsökkenés legvalószínűbb okaként a vadászatot állapították meg. Máig előfordul, hogy húsukért vagy mezőgazdasági kártevőnek bélyegezve orangutánokat lőnek le.
Jelenlegi becslések szerint ötvenezer orangután él még Borneó és a közeli Szumátra erdőségeiben. Más emberszabásúakkal, a csimpánzokkal és gorillákkal ellentétben általában magányosan, illetve legfeljebb két-háromfős társulásokban élnek. Mindössze egy állat jut egy négyzetkilométerre.
A kutatók úgy vélik, jelenlegi kiterjedésükkel és táplálékkínálatukkal Borneó erdei nem is képesek több orangutánt eltartani. A faj fennmaradását leginkább veszélyeztető tényezőként régóta élőhelyük elvesztését tartották nyilván, a mostani tanulmány szerint azonban a vadászat nagyobb szerepet játszott az állatok megfogyatkozásában, mint eddig hitték. Az emberszabásúak lassú szaporodási rátája pedig nem teszi lehetővé, hogy az állomány regenerálódjon.