Szabó Eszter: vége!

Még az idén énekelek, aztán már nem tervezem, hogy folytatom. Lemezt csináltam már, nem is egyet, úgyhogy ez sem hiányzik. Nem akartam egyszer sem leírni, hogy abbahagyom az éneklést, nem akarok ebből felhajtást. Értem én, amikor azzal érvelnek, hogy a tehetséget használni kell, de a dolog, azt hiszem, inkább úgy igaz, hogy mindenki a saját tehetségét használja, és ne másokéval csapkodja a csalánt – fogalmazott meglehetősen rejtélyesen, aki mégsem henyél, mivel egy vidéki tévé műsorvezetője lett.

– Három év alatt három albumot csináltam, ami szerintem nagyon sok. Emellett persze rengeteget jártunk fellépni. Az éneklés egy idő után nem olyan nagy kihívás, persze most is csináljuk, járunk fellépni, de végre olyan dologgal foglalkozhatok, amit tényleg kihívásnak tartok. A műsorom fiataloknak szól, egyelőre havonta, de rövid időn belül kéthetente jelentkezünk majd. Élvezem, hogy nincsenek megkötések, mint egy országos tévénél, az interjúalanyoktól bármit kérdezhetek – mesélte Eszter, aki talpraesett ugyan, mégis lámpalázzal küzd.

– Több rovat van, például a gitársuli, az újrahasznosítás vagy az állásinterjú. Ezekkel nincs is gond, de ha a zenészkollégáimmal kell interjút csinálnom, olykor-olykor elbizonytalanodom, összezavarodok, és nem jutnak eszembe a kérdések. Az „adásszünetek" miatt úgy döntöttem, inkább felírom a kérdéseket, hogy ne kerüljek kellemetlen helyzetbe. Élvezem, például amikor Tóth Gabival beszélgettem, nem akármilyen témáról: kiderült róla, hogy bármikor levág egy csirkét, ha kell. Lépésről lépésre el is mondta, hogyan kell – kuncogott Eszter, akinek van is oka az örömre: új munkahelye otthonához, Gyulához köti.

– A hosszú utazás mindenkit megvisel, ha például az ország másik végére kell autóznunk egy-egy fellépés miatt. Tomival, a párommal, mérlegeljük, hogy a gyerekek jól éreznék-e magukat, majd döntünk, hogy elvigyük-e őket is. Most boldog vagyok.