Sport

Van kraft a magyar raftingban!

A magyar raftingosok úgy hódították el a Világ- és Európa bajnoki címet, hogy munka után edzenek a Duna lágy hullámain. Ennyire szeret raftingozni a magyar, vagy csak pár fiatal tehetségéről van szó? Itt a nyár, beindul a rafting szezon?

Európa tetején

"Európa-bajnok lett a magyar rafting-válogatott, miután az olaszországi Val di Soléban megrendezett kontinenstorna csütörtöki döntőjében legyőzte a németeket." – érkezett a hír június 3-án.

" Volt sajtóvisszhangja az EB győzelemnek, nemcsak az interneten, hanem az írott sajtóban és televíziós műsorokban is foglalkoztak a magyar raftingos srácok újabb fantasztikus eredményeivel."- mondta Vaskuti Máté a Magyar Kajak-Kenu Szövetség rafting szakágvezetője a Hírextrának.

"A magyar raftingválogatott síkvidéki kenusokból összeállt csapat. A síkvízi kenuban nem értek el kiemelkedő eredményeket és a raftingban láttak fantáziát, elkezdték komolyan venni. Sajnos edzéslehetőségük kevés van, mert Magyarországon nincs erre alkalmas vízfelület, a külföldre járás pedig költséges. Az ő egyetlen előnyük, hogy nagyon jó fizikai kondíciújuk van; erre alapoznak a srácok, az eredményeik többségét is ennek köszönhetik."- mondta Vaskuti.

A Nemzetközi Rafting Szövetség (IRF) irányvonalai szerint ezekben az években egyre több országot szeretnének bevonni a nemzetközi versenyekbe. Ez azt eredményezi, hogy viszonylag könnyű vizeken rendezik a világversenyeket, hogy az erőviszonyok kiegyensúlyozottak legyenek. Így tud például Magyarország is részt venni a versenyeken eredményesen. Nincs megfelelő vadvízünk, amin a csapatok edzhetnének, de a magyar kajak-kenu hagyományainak hála a csendesebb vizeken felnőtt srácok erőnlétben a világ élvonalát képezik.

A fizikai erőnlét az egyetlen fegyver

A canyoning:
a meredek hegyoldalakban a víz utat vágott magának különböző kőzeteken, talajrétegeken keresztül, aminek a végeredménye egy változó méretű vízesésekkel, medencékkel, barlangokkal, csúszdákhoz hasonló mélyedésekkel tarkított út.

Ebbe a patakmederbe való lejutás a canyoning, 2-3 métertől a 8-12 méter hosszúságú és meredekségű csúszdákkal, vízeséseken való leugrásokkal, barlangokon való átkelésekkel.

A túrához kötelező viselet a neoprén ruha, cipő, mentőmellény és bukósisak, canyoning nadrág és egy vezető, aki jól ismeri a terepet.

Forrás: www.rafting.hu

Technikailag azonban nem képzett a válogatott, "egy komolyabb, ötös vagy hatos vizen a válogatott elhalna"-fogalmazott a szakágvezető, majd hozzátette: nem lenne gond a külföldi edzőtáboroztatás de jelenleg a szövetségünk csak a nemzetközi versenyek finanszírozását tudja vállalni, a felkészülésre nem tudnak pénzt adni."

A magyar raftingosok egyre jobb eredményei (tavaly világbajnokok lettek) még nem izgatták fel a szponzorok fantáziáját. "Szerencsére az elmúlt évek eredményei után megnőtt az érdeklődés, de pénzesőről nem beszélhetünk. A magyar raftingválogatott tagjai túravezetőként dolgoznak, így próbálják fenntartani magukat, valamint biztosítani a rendszeres edzésekhez szükséges anyagiakat."

Nemzetközi szinten azért nagy dolog a magyar csapat EB és VB győzelme, mert a versenyeken részt vevő csapatok többsége profi versenyzőkből áll, tehát a vadvízi evezéssel keresik a kenyerüket. A magyar srácok eredménye ezért is nagyon jó, mert mind anyagiakban, mind technikailag sokkal felkészültebb válogatottakkal versengve végeznek az élen.

Vadvízre magyar!

A kiváló eredmények ellenére is kérdéses, mennyire ismert ez a sportág itthon, járnak-e az emerek raftingozni? Bacsa Gábor raftingos túravezetőt kérdeztük.

Elkezdődött a nyári szünet. Betelt-e a naptárad túravezetésekkel, beindult a nyár a raftingosoknál?

A főszezon általában nem nyáron van a vadvízeken, hiszen ilyenkor alacsony a vízállás, ami korlátozza a lehetőségeket. A nyári időszakban leginkább iskolák jönnek túrázni 1-2 napra, vagy a horvát, olasz tengerpartokról hazatérő nyaralók ugranak be egy-egy délutánra, vagy egy hosszú hétvégére.

Nőtt az érdeklődés a rafting iránt az elmúlt években?

Elmondható, hogy Magyarországon egyre népszerűbbek az extrém sportok, így a rafting is. Viszont különböző okok miatt – például a gazdasági válság- bizonyos csökkenést figyeltünk meg a lefoglalt utaknál. Nagyon megnőtt a hétköznapi túrák, az ún. beugró evezések iránti érdeklődés. Mi Szlovéniában szervezzük a túráinkat és főleg a tavaszi és őszi időszakban találkozunk nagyon sok, fél, vagy egy-két napra beugró vendégekkel.

Kik szeretik Magyarországon a raftingot, milyen korosztály lovagolja meg a vadvízet?

Főleg akik a komolyabb izgalmakat szeretik, a mi célcsoportunk zömmel a 25-30 közötti korosztályból kerül ki. Ez a magas vízállású szezonra jellemző. Nyáron teljesen túlsúlyba kerülnek a családok, valamint az idősebb, 40-50 év közötti korosztály.

Gyerekeknek van korhatár?

Elvileg nyolc év a korhatár. Gyakorlatban az a lényeg, hogy a gyerek jó úszóképességgel rendelkezzen. Különböző vadvizeken vezetünk túrákat, melyek között akad szelíd, egy-két bukkanóval tarkított szakasz. A kisgyerekes családokat ezeken a szakaszokon túráztatjuk, még 5-6 éves korú gyermekkel is biztonságosan teljesíthetőek a nyugodtabb folyamszakaszok, a védőmellényt és egyéb szükséges felszereléseket természetesen biztosítjuk.

Az egyéb jellegű túrák, például a vizes szakadékok bejárása (canyoning) is ajánlott kiskorúakkal?

A canyoning túrák kicsit nehezebbek, ezért szigorúan vesszük a korhatárokat. Bár a canyoning túrákra jellemző, hogy sok szakaszból állnak, melyeket lehet úgy variálni, hogy könnyű túrát képezzenek. A szakadékokat úgy képzeljük el, mint egy természetes aquaparkot: van csúszda, vízesés, tó és jacuzzi. A könnyebb szakaszokra mehetnek a gyerekek is, de a vannak olyan pályák, ahol 18-20 méteres kőcsúszdán csobbanunk a vízbe, vagy 6-8 méter magasról kell a vízbe ugrani a túra folytatásához. Ezekre a terepekre nem engedünk gyerekeket.
A hydrospeed, azaz a vadvízi úszás még keményebb sport, ide 12 év alatti gyerekeket sosem engedünk, hiszen az erős sodrás még az edzettebb felnőtteket is megviseli.

Mennyire tanácsos saját szervezésben belevágni a rafting és canyoning túrákba?

Egyre többen próbálják ki ezeket a sportokat, sokan egyedül vágnak neki a vadvizes terepeknek. Ebből általában gond szokott lenni. Képzetlenül nekivágni a hegyi patakoknak nagy felelőtlenség.

Sokan egy túravezető mögött ülve lejönnek a folyón és azt látják, "hű, ez milyen könnyű volt". Eljön túrázni még kétszer, háromszor, esetleg kis pénze is van, vesz egy hajót és nekivág a pataknak. Majd rájön arra, hogy két bukkanó után már úszik is, a hajót pedig elvitte a víz.
Nem tudja azt, hogy miért borult, hogyan kell kiúszni, hogyan kell a társát kimenteni és még sorolhatnám. Olyan ez, mintha vennél egy siklóernyőt és rögtön leugranál a Hármashatár-hegyről. Nem lehet megfelelő felkészültség nélkül nekilátni a vadvízi evezésnek, komoly gondok szoktak lenni ebből.

Biztonságosabb a szervezett formában történő túrázás.

Ha valaki magánzóként szeretne raftingozni, akkor a legkevesebb az, hogy részt vesz különböző tanfolyamokon. Ezek megfizethetőek és időben sem túl hosszúak. Meg kell tanulni az alapokat és ez után lehet űzni ezt a sportot egyedül is. A biztonsági része nagyon fontos. Nem csak az a része fontos, hogy valaki mekkora "kenus", mennyire tud evezni, hanem baleset során is tudni kell a helyes viselkedést, de a folyón levezető helyes utat sem árt megtalálni helyesen.

© 2026 Hírextra. Minden jog fenntartva.