Egy kommandós élete

A Pakshoz tartozó Cseresznyésben, egy erdő kellős közepén él családjával a versenyeredményeinek köszönhetően világszerte ismert Neutron kommandó parancsnoka. Kiss Attila budapesti fiú volt, de az általános iskolát már Pakson kezdte, ahova az épülő atomerőmű csábította szüleit.

Azután, hogy saját családot alapított, lakótelepen élt, de két kutyájával ez nem volt túlságosan szerencsés és célszerű. Egyébként is, gyermekkori álma ösztönözte, mindig arra vágyott, hogy erdőben élhessen, egy gerendaházban.

Persze nem ez volt az egyetlen vágya: gyerekként bokszolni szeretett volna, de édesanyja hallani sem akart róla, mondván, az ő fiát ne verje senki. Ezért inkább a kenura esett a választása. Eredményes volt ebben a sportágban, juniorként 500 méteren C4-es magyar bajnok lett 1994-ben. Húsz évig kenuzott, de még manapság is megfordul néha a csónakháznál: nyaranta összejönnek a régi sporttársakkal egy-egy túrára. Ilyenkor Bajáig "csorognak" le a Dunán.

A sport a kommandós parancsnok számára a mindennapok része. Hetente három-négy alkalommal fut, legalább ennyiszer megfordul a konditeremben, illetve a bokszteremben. Az utóbbi két esztendeje kicsit nagyobb szerepet kapott, mint korábban: Kiss Attila baráti ösztönzésre nemcsak edzéseken szállt ringbe, hanem elindult az amatőr magyar bajnokságon is abban az évben. Akkor erre még volt lehetősége, a felső korhatár ugyanis 34 év. – Gyerekkoromban meg voltam őrülve, hogy bokszolni akarok, és ez még mindig élt bennem – magyarázza az okokat.

A mérkőzések nem csupán álmai beteljesülését és feledhetetlen élményt jelentettek számára, hanem jó leckéket is. – Teljesen más, mint a kenu volt, hihetetlen kemény, önfegyelemre és kitartásra szoktatja az embert – vallja az ökölvívásról.

Az önfegyelem és a kitartás a civil életben sem megvetendő tulajdonság, de Kiss Attila esetében – lévén egy különlegesen képzett rendőri egység parancsnoka – elengedhetetlen. 2006 vége óta áll a Tolna Megyei Rendőr-főkapitánysághoz tartozó bevetési osztály élén. Amikor felkérték, hosszan elgondolkozott, hogy alkalmas-e erre a feladatra. A szakmai része nem okozott aggodalmat, a humán oldala annál inkább. Népes csapat, sok különféle ember, feszült helyzetek…

Hideg fejjel kell rendezni a dolgokat

– Sok mindent meg lehet oldani erőből, mert ez egy hierarchikus szervezet. "Parancs" és "Parancs, értettem" van, de én azt vallom – meg úgy gondolom, a kollégáim is -, hogy ha nincs csapat, vagy az a csapat nem érzi úgy, hogy egy célért kell dolgozni, akkor megette a fene az egészet – fogalmaz a vezető.

Mint hangsúlyozza, az övék tipikusan olyan munka a rendőrségen belül, amely csapatmunka. Nem egyéni hősökre van szükség, mindenkinek megvan a helye a gépezetben. Ha kimennek egy helyszínre, mindenkinek nagyon jól kell tudnia, mi a feladata. Nemcsak az egyes vagy a kettes harcos a fontos, aki alkalomadtán elfogja az elkövetőt, hanem az is, aki a sor végén van.

Annak ellenére, hogy a rendőrség, a kommandó hierarchikus szervezet, a parancsnok sokat ad kollégái véleményére, mert azt vallja: jóllehet ő a vezető, nem ő a legokosabb mindenben, el kell – és ő el is tudja – fogadni, hogy vannak bizonyos szakterületek, amelyekhez mások jobban értenek. Ezt társai előtt is vállalja. – De a döntést nekem kell meghozni, és nyilván én fogom elvinni érte a balhét, ha bármi van – fűzi hozzá.

Ezzel együtt a tekintélyelvűség, a rend nem csorbulhat, mert az osztályvezető abból indul ki, hogy tevékenységi körük, az általuk képviselt terület megköveteli a maximális fegyelmet. A munka változatos, minden helyszín más, van egy sor olyan eset, amikor részinformációk alapján indulnak útnak, és a helyszínen kell eldönteni, hogy mi lesz a következő lépés. Benne van a kockázat is, amelyet igyekeznek a minimálisra csökkenteni, mert az első szempont az eredményesség mellett mindig a biztonság.

Akadnak filmbe illő jelenetek is. – Előfordul, hogy hajnali négykor arcrejtőben rázúzzuk az ajtót egy elkövetőre, és hát ott alszik mindenki… – fedi fel.

Azt nem tudná magáról elképzelni, hogy reggelente felkel, bemegy a gyárba, és nap mint nap ugyanazt a munkafolyamatot végzi. Számára a felfokozott idegállapot ugyanúgy az élet velejárója, mint a fegyverek. – Hideg fejjel kell rendezni a dolgokat, nem dühből vagy bosszúból – magyarázza. – És ami szintén rendkívül fontos, ha egy kommandós "csatába megy", nem inoghat meg a bizalma. Ha én kiadok egy utasítást, akkor enyém a balhé, és a kollégáim tudják, hogy én ott vagyok mögöttük.

A munkájában, sportban elszánt parancsnok civilben igen békés. Szívesen olvas, érdeklődése a gasztronómia iránt egyre nő. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy szereti a jó bort és az ételeket, hanem abban is, hogy kiválóan eligazodik a konyhában. Nem csak főzni és sütni tud, szívesen készít például kelt tésztákat. Azt is elárulta, hogy az álmodozással sem hagyott fel. Egyik – legalábbis eddig – titkos vágya, hogy eljusson Alaszkába.