Jobbra tolódik a magyar sajtó

Már a választási kampányban kialakultak a magyar sajtóban a következő évek szekértáborai, most zajlik a végjáték. Új rend van kialakulóban, a Fidesz centrális erőtere magához szívja a szélsőjoboldallal is kokettáló orgánumokat, felszívja a független óriásokat és megeszi az állami hírforrásokat. A szocialistákhoz köthető sajtó – ahogy a párt is – csendben vegetál, a régi kispártok környékén található újságok menekülőutakat keresnek, az újaknak nincs semmijük.

Letették a garast

Itt van először is a hagyományosan jobboldali orgánumok kérdése. A Magyar Nemzet pártosságának elemzéséhez sosem volt szükség sokintézetnyi politológusra, de a HírTV, az Echo TV és a Magyar Hírlap némiképp meglepően váltott a kampányban teljesen Jobbik-ellenes hangnemre.

Az Echo és a HírTV általában mintha kedves elnézéssel pátyolgatnák a különböző szélsőjobboldali szervezetek és a gárdisták ténykedéseit, kampányidőszakban azonban zárnak: a tavalyi EP-választásokon az Echo valami egészen szánalmas indokkal gátolta meg, hogy a Jobbik kampányfilmjei a korábbi megegyezés ellenére, mégse jelenjen meg a csatornán. A Pörzse Sándor-jellegű, közepesen radikális arcok rendszeresen áramlanak elfelé a két tévéből, hogy ők akarnak kiszállni az inkább a Fidesz felé húzó médiumokból, vagy felsőbb utasításra hajigálják ki őket, azt az ég tudja.

A Magyar Hírlap, noha az újság jobbraátjával egybeeső tulajdonosváltás a Fidesz mellé pozicionálná az újságot, szintén nem zárkózott el a szélsőséges hangoktól. Bayer Zsolt legendás publicisztikája után, amelyben egy közelebbről különösebben nem definiált társadalmi csoportról azt írta, „Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust”, már nem maradt sok kérdés az újság hangvételének mérsékeltségével kapcsolatban. A kampányban viszont ők sem a Jobbik mellett tették le a garast.

Idén a két jobbos tévécsatorna áldásos tevékenysége olyan szinten sértette meg a Jobbikot, hogy Morvai legszebb időszakát idézve intézett kirohanást a mostani választások első fordulójában az őt az ünneplésről kérdező hírtévés riporternek. „Nagyon ünnepelek, hiszen az olyan gyalázatos médiumok, mint a HírTV, Echo TV, Magyar Hírlap és a többi [hasonló médium] nem minősíthető tevékenysége ellenére a magyar embereknek volt eszük” – háborgott Morvai, majd élő adásban oktatta ki a riportert az etikus és törvényes újságírásról.

Kereskedelmi szempontok

A nagy, papíron független kereskedelmi tévék is elkezdtek a Fidesz felé mozogni. A vagyongazdálkodási miniszterré ütött Fellegi Tamás volt cége bevásárolta magát az RTL Klubba, a TV2-vel pedig olyan puszipajtási viszonyba került a Fidesz, hogy Orbán Viktor a kereskedelmi csatornával megbeszélt randevújára hivatkozva mentette ki magát a kormánynévsor kihirdetése utáni sajtóbeszélgetésről.

Itt jegyezném meg azt is, hogy a szintén egykori Fellegi-birtok Heti Válasz volt a magyar sajtóban az egyetlen, tökéletes kormánynévsor-tippet szállító újság is, nyilván belsős infók alapján.

A kétharmados kormányzás idején egyébként minden médiumnál központi kérdés kell, hogy legyen a Fidesszel ápolt viszony, máshonnan ugyanis egyszerűen nem lehet majd híreket szerezni (kivéve persze, hogyha újságírónk bejáratott ellenzékipárt-közeli publicista, fröcsögéshez ugyanis nem lesz szükség igazi hírekre). A kereskedelmi tévék mélynyalása viszont még ehhez képest is eltúlzott.

Az imént vázolt, újságműködtetési okokból a mérsékeltebb baloldali orgánumok is lazítottak a hangnemen, a barna egyenruhák és bakancsos léptek vízióját immár kizárólagosan a Jobbiknak tartják fenn. Az Élet és Irodalomban Megyesi Gusztáv már a két forduló között arról elmélkedett, hogy miért tart jobban az összevissza hazudozó szociktól, mint a Fidesz kétharmadjától.
@@
Nincs sajtója a kicsiknek

Viszont, míg a szocialisták médiaholdudvara még próbál kitartani egy darabig, a kispártok sajtója alól teljesen kihúzták a talajt. Mindezt annak ellenére, hogy a politikai paletta közepe környékén inkább az ideológia, mint a pártkötődés határozza meg a hangvételét, és az SZDSZ, valamint az MDF kiesése ellenére is van akkora támogatása a két párt által képviselt értékrendeknek, amelyek egy „normális” piacon simán eltartanának legalább valami béna hetilapot.

A régóta SZDSZ-közelinek számító Magyar Narancs a választások előtt szerkesztőségi cikkében a következő mondattal jelentkezett be az MSZP pénzéért: „A szerk. ezért a Magyar Szocialista Pártot választja”. Az MDF-közeli Political Capital érdekeltségébe tartozó Hírszerzőnek még ennyi menekülőútja sem maradt, Szabados Krisztián a médiapiacon házal az újsággal, illetve azt mérlegeli, hogy online HVG-vé varázsolja a lapot.

Az újonnan bejutott kispártoknak viszont még nincsen sajtója. A Lehet Más a Politika legfeljebb elszórt, szimpatizáns újságírókra számíthat, a Jobbik pedig a Barikád hetilappal próbálkozik. A Jobbikot támogató, újnyilas kuruc.info egyelőre még fut, de nem lehet tudni, hogy a több személyiségzavar tüneteit is látványosan produkáló szerkesztők mikor őrülnek meg teljesen és esnek neki a Jobbiknak.

Független kormányhírek

A független médiumok helyzetét tovább nehezíti, hogy a Fidesznek a közszolgálati média újraértelmezésére is kész tervei vannak. Az új kormány lehet, hogy összevonja a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót és a Duna Televíziót. Ennek a gazdasági szempontból amúgy indokolt megvalósulása esetén könnyen megeshet, hogy a médiumok közszolgálatisága a jövőben csak, khm, hiányosan fog érvényre jutni.

A Magyar Távirati Irodát érintő tervek – a szóbeszéd szerint egyfajta kormányzati hírügynökséggé tagoznák be az ügynökséget – ennél talán még zavaróbb. Az MTI-típusú, „hírek zéró időben, mindenhonnan” – jellegű hírszolgáltatást a magyar sajtó magától egyszerűen nem tudja kitermelni, a print újságoknak és a tévéknek ennek még a töredékére sincs apparátusuk. Az onlineban valamivel jobb a helyzet, de független hírügynökség nélkül a pártosodás egyedüli alternatívája – legalábbis kezdetben –  óriási médiakáosz lenne.

Új média

A magyar média újrarendeződéséből következő, a politikai erőtér közepén található értékrendek várható alulreprezentáltságának enyhítése a független online sajtóra és a közösségi médiára vár. A magyar sajtó megújítása mindig megmerevedett politikai-piaci korlátok között, kissé külsős médiumok által történt, gondolok itt a kilencvenes évek eleji Magyar Narancsra, vagy a kétezres évek eleji Indexre.

Hasonló jókat várunk a kétezertízes évektől is.