A tiltás ellenére megtette!

A Survivor sorozata kapcsán tudtál profitálni az ott megszerzett ismertségedből?

Azt gondolom, rövid idejű képernyőn való szereplésem kapcsán nem tettem feltétlenül nagy ismertségre szert, inkább azt követően az RTL Klubnál produkciós asszisztensként eltöltött éveim segítenek sokat még ma is a munkáimban. Sokat köszönhettem Gregorich Andrásnak, aki sajnos ma már nincs köztünk… nagyon nehezen hevertem ki a halálát, azt, hogy nem köszönhettem el Tőle… Mindettől függetlenül sokan tudják, hogy „ismerős vagyok valahonnan”, de a honnant már nem tudják belőni 🙂

Hogy kerültél az Afrikai-Magyar Egyesület közelébe?

Köszönhetően a technikai sportok és a fotózás szeretetének , már egy ideje kinéztem őket magamnak, de valahogy nem fújt össze bennünket a szél. Aztán tavaly év vége felé egy nagyon régi barátom megkérdezte, hogy nincs-e kedvem segíteni az Afrikai-Magyar Egyesületnél és mivel az Egyesület kísérte egy humanitárius karavánnal a versenyzőket – amivel az összegyűjtött adományokat vitték-, lehetőséget kaptam arra, hogy fotósként végigdokumentálhassam az Egyesület munkáját és az adományozásokat a rally útvonalán.

Melyik volt az a pozitív vagy negatív élmény, amire leginkánbb megmaradt benned?

Legemlékezetesebb pozitív élményem maga a lehetőség erre a munkára és ezzel mindent összefoglaltam. Negatív? Egyrészt volt bennem némi félsz a terrorfenyegetettség miatt, hisz az Egyesület azt vállalta, hogy az adományokat eljuttatja a rászorulóknak, így mi – a Külügyminisztérium felszólítása ellenére sem – álltunk meg ott ahol a versenyzők nagy része, hanem céltudatosan mentünk tovább Maliba, egészen Bamakóig.

Másrészt talán a fulaniknál tett látogatást említeném, ahol is egy – a szüleit elveszített – árva kislányt tartottam a kezemben, és talán ezáltal értelmet kapott többek között az a sokak által emlegetett mondat is mikor otthagyjuk a fele vacsoránkat, hogy: „Afrikában pedig éheznek…” Nagyon furcsa érzés volt… nem szomorúságot éreztem, hanem inkább tettrekészséget.

Vannak további terveid jelenlegi munkáddal kapcsolatosan?

Biztos vagyok benne, hogy véletlenek nincsenek. Azt is tudom, hogy ez egy életre szóló szerelem és mivel az Egyesület- sok más segélyakciója mellett – elkezdett kidolgozni egy egészségügyi és kútfúrási projektet Maliban, ezért jelen pillanatban azt érzem, hogy nem véletlenül kerültem épp a kezdetek kezdetén ennek a projektnek a közelébe. Jó érzés, mikor megértethetem az emberekkel, hogy odakint egy csomag tészta, vagy egy doboz vitamin is mekkora segítséget jelenthet, úgyhogy jelen pillanatban azt szeretném, ha ez a szerelem kiteljesedhetne, és én is megtalálnám magam igazán benne. Azt gondolom, mindegy mit csinál az ember, az is, hogy hol, de jól – bármi is az – csak akkor tudja csinálni, ha magáénak érzi azt A-tól Z-ig, és én most érzem úgy, hogy ott vagyok, ahol igazán lenni szerettem volna.