Slaggal várja a locsolkodókat Terry Black

Kellemeset csevegtünk Rácz Károllyal húsvéti szokásokról, gyerekekről, piros tojásról. A népszerű előadóművész körül –mint megszokhattuk- nagy a felhajtás, nemrég rossz körülmények között tartott kóbor kutyáiról károgott a bulvársajtó. Azóta azonban arra is fény derült, hogy Terry repes a szerelemtől, míg hónapokkal ezelőtt furcsa elváltozások keletkeztek testén, többször operálták. Január elején pedig majdnem elvitte az újinfluenza.

Szerencsére legyőzte a betegségeket és a harcias állatvédőket, így mi teljes hévvel faggathattuk húsvéti szokásairól az érezhetően igen jó kedvű és kipihent művészt.

– Mivel várod locsolóidat? Festesz-e nekik pirostojást?

– Én már nem festegetek semmit, az öregasszonyokat már nem locsolják.

– Akkor már nem is számítasz locsolókra?

– Hát, már nem várok senkire. Bár van egy-két barátom, aki biztosan át fog jönni, de ez már egy hagyomány nálunk.

– Hogy szokott zajlani ez az érdekes esemény?

– Tavaly úgy zajlott kérlek szépen, hogy kinyitottam az ajtót és kaptam egy vödör vizet.

– Arcba érkezett meg? Ki tudtad védeni vagy esélyed sem volt?

– Nem, kinyitottam az ajtót és már kaptam is a hidegzuhanyt. A meglepetés erejével hatott.

– Készülsz tehát a revansra?

– Idén visszaköltöztünk a kertesházba, így már nem tudnak meglepni. Nem így én: slaggal várom őket lesből.

– Megállapíthatjuk-e nyugodt szívvel, hogy házhoz jönnek azok a fiúk, akiket te locsolnál meg?

– Igen, teljes mértékben.

– Az élet komolyabb vizeire átevezve, hogyan készülnek a gyerekeid a húsvéti ünnepekre?

– Különböző kartonokból, papirokból csinálnak a gyerekek tojásokat, tojástartókat, amibe beleültetik a kiscsirkéket..

– Lesz igazi kiscsirke?

– Neeem, Isten ments. Elég állat van itt már…hat darab kutya, két darab macska, papagáj, aranyhörcsög; na meg én.

– Nyuszi se lesz?

– Én nyusziellenes vagyok. A sok hülye szülő megveszi, aztán amikor ide-oda szarik a kis nyuszika, akkor kirakják szegényt az utcára. A Daninak volt annak idején nyuszija. Velünk élt 8 évig, aztán szépen elaludt. De újat nem fognak kapni. Van olyan szomszéd, akinél van, majd ott szépen megsimogathatják a tapsifüleseket.

– Belekérdeztek már a gyerkőcök, hogy mi köze van a nyúlnak a tojáshoz?

– A Fannikát ez borzasztóan izgatja, el se tudja képzelni, hogy tojna a nyúl tojást? Kételkedik benne, mert azt mondja, még nem találkozott költő nyúllal.

– Pirostojás?

– Várjál, nézem a festékeket…ákrilkék, piros, rózsaszín, zöld. A gyerekek fogják festeni és aztán felmatricázzák.

– Locsolóvers?

– A Dani fog tanulni, de rafkós ám! Csak a „Zöld erdőben jártam..”-ot hajlandó megtanulni, mert locsolni így-is úgy-is kell és tök mindegy milyen verset nyom, úgyis ugyan azt kapja.

– Az ünnepnapok?

– A Fanninak 3-án lesz a születésnapja, szombaton lesz 5 éves, így duplán örülünk idén. Sopánkodott is a nagylány, hogy most pont egy időre esik az ünneppel a szülinapja. De arra már van agya, hogy külön kérje a húsvéti ajándékot és a szülinapit. Készülődünk egy-két tortával és sonkával. A gyerekek segítenek főzni, mert azt imádják. A dekorációkat is ők csinálják. Én mondtam, hogy vegyünk, de nem engedték.