Grandiózus offenzíva

Marjah, Hermand tartomány csatornákkal kaotikusan átszőtt, 100.000 főnek otthont adó mezőgazdasági területe, amely már régóta a mák és az ópiumtermelés egyik központja - így a tálibok, és egyéb lázadó erők mennyországa is. Barack Obama amerikai elnök eredményeket, 2011-ig pedig győzelmet ígért a csapaterősítés bejelentésekor Afganisztánba, így a terület jó célpontnak látszott: több mint 15.000 fős amerikai, brit és afgán csapat indult meg meghódítani a térséget a Mustarak (Együtt) hadművelet keretében, amely a 2001 óta tartó háború eddigi legnagyobb offenzívája.

A szombaton induló nagyszabású támadást repülő és helikopter-osztagok kezdték meg, amihez csak vasárnap csatlakozott a szárazföldi gyalogság. Azonban a nagy létszám és a gyér ellenállás ellenére sem tud a sereg gyorsan nyomulni. Mestrelövészek, és útszéli bombák sorozata hátráltatja a haladást, így rendkívül körültekintően kell haladniuk. Azonban komolyabb ellenállásba eddig nem nagyon ütköztek, és ami tűzharc volt, az is a NATO és az afgán erők győzelmével zárult
.
„Marjah legtöbb részén igen kevés ellenállásba ütköztünk. Bár voltak helyszínek, ahol igen kemény tűzharc bontakozott ki, de már minden ilyen körzetben felülkerekedtünk” - jegyzi meg Abraham Sipe tengerészgyalogos-kapitány. Sher Mohammad Zazain afgán generális szerint az ellenség körében nincs nagyobb csapatmozgás, és dél-Marjahban rendkívül gyengék a tálibok, így hamarosan az egész terület NATO-afgán ellenőrzés alá kerül.

Civilek a pályán

Azonban nem csak bombák és mesterlövészek hátráltatják az előrenyomulást, hanem a katonák kezét megkötő, igen szigorú, egy háborúban nem pont megszokott szabályok is. Ugyanis a parancs szerint csak arra lőhetnek, aki támadást intéz ellenük, vagy támadólag lép fel. „Megértem a parancs mögött húzódó okot, de igen nehéz így megvívni egy háborút. A saját kötelezettségeinket használják ki ellenünk" - jegyzi meg Travis Anderson őrvezető.

Mások szerint viszont éppen hogy szükség van ezekre a szigorú szabályokra, főleg a vasárnapi események tükrében. Bár a veszteségi lista mindössze egy NATO és egy afgán katonát számlál minimum 35 felkelő mellett, de meghalt 12 civil is egy félresikerült rakétatámadás következtében. Az afgán belügyminiszter szerint a baleset azért történt, mert két szélsőséges olyan házból intézett támadást, ahol civilek is laktak, de ezt a rakéta-rendszer nem tudhatta (a NATO szerint a rakéta 600 méterrel eltévesztette a célt).

Minden esetre ez nagyon rosszul jött az inváziós erőknek, ugyanis több szakértő szerint azon áll vagy bukik az egész hadművelet sorsa, hogy mennyire sikerült elnyerni a helyi lakosok bizalmát, és hogy mennyire szeretik majd az afgán fennhatóságot. Ugyanis 2011-re Amerika már a kivonulást fontolgatja, ami azt jelenti, hogy Afganisztánra maradna az ország ellenőrzése. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a kormány elnyeri a helyi lakosok bizalmát, amire ilyen akciókkal, és Hamid Karzai afgán elnök módszereivel nincs sok esélye.

Végcél

Obama fő prioritásként kezeli az afganisztáni eseményeket, így egész elnöki ciklusát csúfos kudarcként értékelnék, ha nem sikerülne ott látványos eredményeket elérnie. Azonban mind a , mind az afgán kormány hitelessége attól függ, milyen ígéretek tud megtartani az elhangzottakból, és hogy mennyire képes felszámolni a terrorista sejteket. Az igazi áttörés az lett volna, ha a tálibok elfogadják az afgán kormány békeajánlatát, amit az elnök a londoni afgán csúcson álmodott meg, és kéz a kézben irtották volna ki az al-Kaidát, más hasonló csoportokkal együtt.

Csakhogy ez nem történt meg, így egy stabil kormány érdekében az ő erejüket is drasztikusan le kell faragni - ami elég nehéz úgy, hogy a lakosság támogatottságának jelentős részét élvezik. Bár a tálibok már jó ideje nem jelentkeztek újabb közleménnyel, de legutóbbi kijelentésük szerint „Afganisztán megszállása kudarcra van ítélve, akárcsak volt az a vörös hadsereg esetében is.” Azonban a mostani offenzíva hosszútávú eredményétől sok minden fog függni - ahhoz ugyanis kétség sem férhet, hogy ezt a csatát ki nyeri meg.