Kinek van ön szerint nagyobb esélye?

Janukovicsnak. Van 10% előnye, a szavazótábora megtartása és közép-Ukrajnából való további szavazatszerzés a célja, míg Timosenkonak el kell érnie, hogy a nyugat-Ukrajnában élők minél nagyobb arányban menjenek el szavazni, azaz mozgósítania kell, valamint közép- és kelet-Ukrajnából is szavazatokat kell begyűjtenie.

Igen, de az első forduló harmadik helyezettje, Szergej Tihipko volt: az ő 13 százaléknyi szavazatának megoszlása döntő lehet.

Erre vannak felmérések, amikből az látszik, hogy Tihipko szavazói nagyobb arányban adnák le Janukovicsra a voksukat, mint a jelenlegi miniszterelnökre, Timosenkora. Ezen adatok megbízhatóságát nem ellenőrizhetem de közel lehet a valósághoz. Hiszen ha megnézzük, Tihipko a nagyvárosokban kapott sokat, feltehetően a magasabban kvalifikált választói rétegektől, illetve a fiataloktól. És ha Kijevet leszámítjuk, akkor ezek főként a keleti nagy városok. Az ott élők többsége pedig már 2004-ben is Janukovicsra szavazott.

Miért nem nevezte meg Tihipko azt az elnökjelöltet, akit támogatna (pedig felajánlották neki miniszterelnökséget is)?

Nem tudott neki egyik fél sem hiteles dolgot ígérni. A miniszterelnöki szék sorsa a Radán (az ukrán Parlamenten) múlik. Ott pedig se Timosenkonak, se Janukovicsnak nincsen biztos többsége. Másfelől Tihipko politikai hitelessége éppen abból fakadt, hogy nem állt egyikük mögé sem. Márpedig, ha meg akarja őrizni saját táborát – az állítólag majd bekövetkező parlamenti választásokra – akkor nem okos dolog ezt most eldobni magától.

Tihipko „erős ember” marad a jövőben?

Persze, Ukrajnában bárki lehet az. De láttam már én olyat abban az országban, hogy egyik percben jött, a másikban pedig már el is tűnt egy adott személyiség a politika porondjáról. Klasszikus példa a jelenlegi elnök, Viktor Juscsenko, aki a narancsos forradalomban lett nagy ember, most meg épphogy 5 százaléknyi szavazatot kapott.

Mit hagy örökül a következő elnökre Juscsenko?

Juscsenko rendkívül nehéz helyzetet örökölt. Leonyid Kucsma (az előtte lévő elnök) mélyen sáros abban, hogy olyan országot adott át, amilyet. Azt hiszem, hogy ebben a rossz helyzetben Juscsenko rosszul állt helyt.

Milyen kihívások várnak a következő elnökre?

Rövidtávon a legfontosabb, hogy meg kell menteni a csődhelyzettől Ukrajnát. Hosszú távon az oligarchikus rezsim állami működését kellene konszolidálni, és helyreállítani az állam becsületét. Én úgy látom, ha valamiféle államerősítés bekövetkezik, akkor az nem lesz mentes bizonyos autoriter vonásoktól sem.

Az energiakérdés megkerülhetetlen: nagy különbség lehet ennek megoldásában ha egyik vagy másik jelölt lesz a nyertes?

Az oroszokon is múlik. Ami elhangzott eddig, hogy Janukovics nyitottabb arra, hogy az ukrán tranzitrendszert valamilyen megoldással az oroszok kezébe adja, míg Timosenko ezt határozottan elutasította. Az ukrán energiarendszer azért fontos, mert ott tranzit. Ez azonban szépen erodálódik. Ha erre a folyamatra nem reagál valamelyik jelölt érdemben, akkor el is fogják veszíteni ezt az ügyet.

Az olajtranzitot tíz év alatt tulajdonképpen sikerült teljesen leírniuk, ma már elenyésző a rajtuk keresztül haladó mennyiség. A gáz szempontjából más a helyzet: az Északi Áramlat lassan elkészül (ez megkerüli Ukrajnát – a szerk.), és minden jel szerint a gázt, amit az oroszok majd belepumpálnak, nagy részben az ukrán rendszerből fogják kivenni. Ezért úgy gondolom, Ukrajna a „tranzit szerep” kérdésében vesztésre áll. Ennek megfelelően kell majd valamit kitalálnia az új elnöknek.

Orosz-amerikai viszonylatban ki lenne a jobb, Timosenko, vagy Janukovics?

Ma már ez nem olyan egyértelmű. Mára mindenkinek az a tapasztalata, hogy Ukrajnával szemben keménységet kell mutatni, bárki is az elnök. Az amerikaiak kezdenek úgy bánni az IMF hitellel, ahogy az oroszok bántak a gázzal. Először az oroszok azt mondták, mi nem adjuk olcsóbban a gázunkat, ha ti semmiféle lojalitást nem mutattok. Most az amerikaiak mondják, hogy mi egyetlen dollárt nem adunk, ha nem tesztek semmit azért, hogy megálljon a saját gazdaságotok szakadék felé való száguldása. Úgy gondolom, ha ezt nem látja be a leendő elnök – bárki legyen is az – akkor az amerikaiak tényleg nem fognak adni egy fillért sem. Azaz a kérdésére, pestisesen szólva azt tudom mondani: a két nagyhatalom számára tök mindegy ki lesz az elnök.


Számít választási csalásokra, esetleg a narancsos forradalomhoz hasonló megmozdulásra?

Ma már többszázezer embert nem lehet politikai csatározások okán kivinni az utcára. A legfinomabb változat, ha a vesztes nem ismeri el az eredményt, ám ezen túlmenően nem tesz semmit. Rossz esetben azonban rázósabb események is történhetnek.