Egyre jobban rág a magyar agár

„Nem mondanám, hogy ma minden rendben van ott, de az ország a helyes úton van” – eme értékeléssel Dominique Strauss-Kahn IMF-elnök lepett meg minket egy a sógoroknál megjelent hétfői interjújában, melyben nagyrészt a közép-kelet-európai térség válságkezelő teljesítményét ecsetelte.

Ám ha jól figyelünk, lecsaphatunk más, nem kevésbé szívet melengető visszajelzésekre is, igaz, ezek egy részét egész térségünknek címzik a pénzügyi világ fellegváraiban csücsülő kockázatelemző-kisiparosok. Itt van például az a hír, mi szerint a negatív rekordokat döntögető, súlyos költségvetési-, adósság- és bizalmi válsággal küszködő Görögország adósságkockázatát ma már jóval az euróövezeten kívüli kelet-európai EU-tagállamok rizikófaktorai fölé sorolják.

(Ez persze nem csoda: a londoni elemzői berkek irányadó véleményvezérei szerint a görögöknél 2010-ben várható 12,5 százalék feletti GDP-arányos államháztartási hiányt a következő években már 140 százalék felé közelítő államadósság-ráta követheti. Az pedig nem tréfadolog. Jusson csak eszünkbe, milyen képet szoktunk vágni a magunk nyolcvan százalék körüli értéke láttán. Ezt egyébként 60-ra kéne letornásznunk, hogy a maastrichti mikulásnak is tessék.)

Jó magyar út

A sajnálatos hellászi fejlemények már csak azért is érdekesek, mert a görög gazdaság elmúlt évtizedbeli története meglepően párhuzamokat (is) mutat a magyaréval. Tény például, hogy mind a Mediterráneum, mind pedig Kárpátok "gyöngye" kitartóan dolgozott az elmúlt években azért, hogy a válság lehetőleg minél kiszolgáltatottabb állapotban csapjon le rá. Hosszú ideig mind a hellén, mind a szittya kormányok remekül tartották az államháztartási hiányt, lefaragásukért egy szalmaszálat nem tettek keresztbe, sőt, ha lehetett, még duzzasztották is a deficitet.

Ugyanekkor fontos különbség a két ország helyzetében, hogy a ködös Albion vezető elemzőközpontjai a Bajnai-féle magyar út irányába ma már homályosnak aligha nevezhető üzenetekben fejezik ki tetszésüket. A JP Morgan megbecsült kalkulusai egy néhány hete publikált elemzésükben például kerek perec kijelentették: a magyarországi államháztartási konszolidáció lehet a legjobb példa Görögország számára is, hazánk ugyanis valószínűleg Európa legambiciózusabb költségvetési korrekcióját hajtotta végre.

Egy másik, nem kevésbé elismert ház szakértői viszont, – amellett, hogy szintén elismeréssel adóznak a Bajnai-adminisztráció teljesítménye előtt – azt is jósolják, hogy az euróövezeti tagjelölt országoknak (például hazánknak) mostantól alighanem szigorúbb elbírálással kell szembenézniük, mivel éppen Görögország lesz a „rossz példa”, amikor Magyarország és Lengyelország hivatalosan is kéredzkedni fog a valutaunióba.

Egy-egy eladási hullám még becsoroghat

Pánikra egyelőre azonban nincs ok, s ha a következő kabinet sem szántja fel, továbbá nem hinti be sóval a Bajnai-kormány által kikövezett utat, alighanem a jövőben sem lesz. A hétfői Financial Times-ban megjelent helyzetjelentés például már egészen arra vetemedik, hogy a kelet-közép-európai piacok teljesítményét az egész világon a legjobbnak ítélje az elmúlt fél év történései alapján.

S bár gazdasági teljesítmény tekintetében mi változatlanul kezelőorvosunkra és gyógyszerészünkre szorulunk, a globálisan terjesztett gazdasági napilap szerint térségünknek az adott lendületet, hogy a benne munkálkodó kormányok eltökélték magukat a közfinanszírozás rendbetételére. Azzal együtt is, hogy ehhez esetenként a Nemzetközi Valutaalap asszisztációja is szükséges volt.

Az újságban megszólaló elemzők egybehangzó véleménye a következőképpen summázható. Az egész válságkezelő történet a közfinanszírozás újragondolásáról szól, s hazánk ebben jó irányba indult el. Görögország és Magyarország összehasonlításában utóbbi ma már biztonságosabb tét. A két korábbi mumus, vagyis Magyarország és Lettország jó benyomást tett a befektetőkre, jóllehet még hosszú út áll előttük, mire rendbe szedik mérlegeiket. Végül: rizikót jelent számunkra, hogy piacaink továbbra is  nagyobb európai gazdaságok függvényei, így – ha a fejlett térség kockázatai növekszenek – akár eladási hullámok is sújthatnak bennünket a következő hetekben.