Gazdaság / HR
Kríziskezelés: Magyarország vs. USA
Itt 150 milliárd forintban, ott 787 milliárd dollárban. Vajon mi a közös Magyarország, valamint az Egyesült Államok kríziskezelő programjában, már ami munkanélküliséget illeti?
Nagy pénz, nagy foci
Barack Obama amerikai elnök gazdasági ösztönző csomagja eddig csaknem kétmillió munkahelyet teremtett vagy mentett meg – olvasható a Fehér Ház csütörtöki jelentésében. Ez aztán a teljesítmény – vágja rá az ember itt, a nagy magyar „recesszionizmus” kellős közepén, hiszen hazánkban talán összesen, ha ennyi adófizetőt találni.
Ne feledjük azonban, hogy ezúttal az USA-ról, vagyis az „álmok országáról” van szó, ahol természetesen álomösszegeket fordítanak a rémálomszerű munkanélküliség csökkentésére is. Hogy mást ne mondjunk, ez a mostani – állítólagos – kétmilliós „plusz” is egy tavaly februárban, a frissen beiktatott president által jóváhagyott 787 milliárd (!) dolláros gazdasági ösztönző csomag eredménye.
No persze azért a következőket se feledjük: az Egyesült Államokban ma több mint 305 millióan élnek, márpedig ehhez a számhoz képest már nem tűnik olyan álomszerűnek a tavaly tél óta megőrzött, illetve előteremtett mintegy kétmillió állás. Arról nem is beszélve, hogy az USA-ban csupán 2009 decemberében 85.000 ember került lapátra. Kicsivel több tehát, mint Magyarországon a válság 2008 őszi debütálása óta összesen.
Kis pénz, kis foci
MTI
A Bajnai Gordon vezette „válságkezelő” kormánynak – talán mondani se kell – jóval szerényebbek a lehetőségei, mint a világ egyetlen szuperhatalmának. Kormányunk a krach beütése óta – saját bevallása szerint – mintegy ötvenmilliárdot fordított közvetlenül munkahely-megtartásra, de nem dollárban ám, hanem forintban, illetve további közel 100 milliárdot az Út a munkához programra, amelynek célja, hogy közfoglalkoztatásban részesítse mindazokat, akiket az elmúlt években (évtizedekben) messze elkerült a munka világa.
Ennek folyományaként idehaza – szintén kormányzati közlés szerint – mintegy 100 ezer munkahelyet sikerült megmenteni, illetve teremteni a versenyszférában, az Út a munkához programban pedig mintegy 150 ezren fordultak meg eddig.
A gazdasági lehetőségekhez képest mindkét oldalon jelentős állami dotáció ellenére egyelőre azonban mind itthon, mind az tengerentúlon borúsak a munkaerő-piaci kilátások. Mint arról a napokban beszámoltunk, hazánkban 13 éves csúcsot döntve a munkanélküliség tavaly év végére 10,8 százalékra kúszott fel, ami 2,3 százalékos növekedést jelent a válság kirobbanása óta. A miniszterelnök most abban bízik, hogy a ráta 11 százaléknál már nem mászik feljebb.
Meglepő vagy sem, mindenesetre tény: az Államokban még ennél is rosszabb a helyzet. Először is ott nem tizenhárom, hanem 26 éves csúcsot dönt a munkanélküliség, vagyis az idősebb Bush regnálása óta nem volt ilyen magas az arány. Ráadásul jenki földön a krízis beállta óta 2,8 százalékkal emelkedett az állástalanok száma, ami szintén nagyobb, mint az itthoni növekmény.
@@
Az ellenzék
Az ellenzéknek persze mindenütt az a tisztje, hogy az aktuális kormányt kárhoztassa a gazdasági és társadalmi bajokért. A kétbalkezes kríziskezelés az elmúlt évben mindkét ország politiksi ellenlábasainak gyakran hangoztatott retorikai elemévé vált.
Az USA-ban a republikánusok szerint az Obama-kormány minapi jelentése úgy hamis ahogy van, hiszen a munkanélküliség aránya hónapok óta stabilan 10 százalék körüli. John Boehner, a képviselőház ellenzéki frakcióvezetője szerint az új jelentés inkább képzelgés, semmint valóság. Boehner emellett úgy véli, a kormánynak valójában fogalma sincs, hány munkahely keletkezett vagy maradt meg, az viszont tény, hogy az ösztönző csomag bevezetése óta nagyjából 2-3 millió amerikai vesztette el az állását.
Itthon a Fidesz szerint továbbra is zuhanórepülésben van a magyar gazdaság. Varga Mihály, a párt ex-pénzügyminiszter alelnöke a legfrissebb munkanélküliségi adatokra reagálva kijelentette: a számok azt mutatják, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája a magyar gazdaságot lényegében padlóra vitte Vajon még hány családnak kell nehéz helyzetbe kerülnie a következő hónapokban, hány cégnek kell még tönkremennie, hány embernek kell még elveszítenie az állását ahhoz, hogy a kormányoldalon is megértsék: ez így nem mehet tovább? – tette fel a kérdést, majd a munkanélküliségi adattal kapcsolatban megjegyezte: a hivatalosan kimutatott 445 ezer munkanélkülin túl körülbelül még 400 ezer inaktív ember van az országban.
Hozzátette, pártja véleménye szerint még nincs mélyponton a munkanélküliség mértéke. Kérdésre elmondta, a Fidesz azokkal a becslésekkel ért egyet, melyek szerint a magyar munkanélküliség növekedése a következő hónapokban elérheti akár a 11 százalékos szintet is. (Ebben tehát lényegében egyetért Bajnai Gordonnal.)
Tanulság
MTI
Lehet-e általános érvényű konklúziót, netán tanulságot levonni a két ország munkahelyteremtő-megtartó döntéseinek vázlatos összehasonlítá-sából? Valószínűleg annak ellenére sem, hogy első ránézésre nagyon is könnyen összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre, ráadásul, mint a napokban kiderült, Magyarországon, s egész Európában egy amerikaiak által kidolgozott, s a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által rendszeresített módszer alapján számolják a munkaerő-piaci adatokat.
A két országnak összességében sem a gazdasági, sem a politikai, de a társadalmi-kulturális viszonyai sem mérhetőek egymáshoz. Hogy mást ne mondjunk, hazánkban 2010 áprilisában mindenképp hatalomváltásra kerül sor, márpedig a kormányzati pozícióra leginkább esélyes pártszövetség jövőbeni terveiről jelen pillanatban igen keveset tudni. Ezzel szemben az USA-ban a Barack Obama-féle adminisztráció épp mostanság kezd belemelegedni a régóta égető belső problémák orvoslásába, s a regnálásából jó három év még biztosan, de könnyen lehet, hogy több is hátravan.
Ezzel együtt azonosságként elmondható, hogy mindkét országban a központi hatalom a lehetőségeihez (költségvetési mozgásteréhez) igazodva igyekszik tompítani a válság vasfogán, a legnagyobb különbség pedig, hogy míg Obamáék – társadalmi és politikai legitimáció birtokában – a nagyobb, (például egészségügyi, vagy gazdasági) rendszerek szükségszerű átalakításába is belekezdtek a munkahelyteremtés/megőrzés, illetve az államháztartás stabilizációja mellett, addig a Bajnai-kabinet ilyesmibe – idő és támogatottság hiányában – érthetően nem vágta bele a fejszéjét.