Négy évvel ezelőttig a környéken lakókon kívül szinte senki nem tudta, hogy létezik egy Forks nevű kisváros Amerikában, Washington Államban. Miután azonban a boltokba került Stephenie Meyer Alkonyat című könyve 2005-ben, rajongók egész hada szállta meg Forksot annak ellenére, hogy a történet fikció.

Az igazi fanok azonban tudják, hogy Meyer írás közben az interneten kutatott olyan város után, ahol kitalált vámpírjai nappal is kimehettek az utcára, és a 3000 fős Forks tökéletesen megfelelt. Az indián rezervátum, La Push pedig egyenesen ötleteket adott az írónőnek ahhoz, hogyan szője bele Jacobot a szerelmi történetbe, a könyvben szereplő indián legendák ugyanis valóban léteznek, róluk is interneten keresztül értesült.

Miután 2008-ban elkészült a film, Forks népszerűsége tovább nőtt, pedig az Alkonyat jelenetei nem a kisvárosban forogtak. Bár a rendező, Catherine Hardwicke szerette volna, ha a helyszín valós, a város infrastruktúrája nem felelt meg a követelményeknek és az – akkor még – szűkös költségvetésnek, ezért Vancouver, St. Helen és Portland adott otthont a stábnak. A könyv rajongói már akkor gyülekeztek a forgatás helyszínén, amikor még nem is Robert Pattinson titokzatos mosolya vagy Taylor Lautner hasizmai vonzották a közönséget, hiszen ők csak 2008. november 21-e után váltak sztárrá, amikor az Alkonyat bemutatóját követően a karakterek „összeolvadtak” a színészekkel.

Második esély Forks gazdaságának

Forks lakói eredetileg fakitermelésből és halászatból éltek, de egyik iparág sem volt túlságosan jövedelmező. Így a városnak égi áldásként érkezett az a rengeteg turista, akik az Alkonyat miatt utaztak Forksba. 2009 júliusában 16 ezer embert fogadott a 3000 fős kisváros, ami több mint az előző évben Forksban vendégeskedő összes turista létszáma. Azóta is naponta körülbelül 100 rajongó szállja meg a kisvárost. A helyi vállalkozóknak nem számít, hogy milyen kevés köze van saját cégüknek az Alkonyathoz. Neveztek el gyógyszertárat Belláról, létezik egy Twilight Brew nevű kávézó, egy éttermet pedig a Cullen’s Clam Chowder névre kereszteltek. Forks nem lenne teljes egy Alkonyat-ajándékbolt nélkül, a rajongók pedig boldogan kifizetik a 39 dolláros (körülbelül 7270 forintos) jegyet a Twilight buszra is, évente ötezren.

De így sem minden kisvállalkozás sikeres, egy halászatból élő férfi, Randy Lato például nem gazdagodott még meg abból, hogy Vampire’s Voyages nevű hajókirándulásokat szervez. Lato még annyi kapcsolatot sem talált a könyv és a helyszín között, mint a fent említett üzletemberek. Amikor megkérdezik a turisták, mi a közös a kirándulásban és a történetben, a férfi ezt válaszolja: „Megyünk lefelé a folyón és figyeljük, hogy előbukkannak-e vámpírok a fák közül.”

A város lakói az Alkonyat-őrületnek csupán egy hátrányát látják, hogy az extázisba esett rajongók lassítják a forgalmat, de néhány középiskolást az is kellemetlenül érint, amikor elejtett olvasójegyüket zsebre teszik, vagy éppen iskolai egyenruhájukat akarják lekönyörögni róluk. A forksi kereskedelmi kamara vezetőjét, Marcia Binghamot megkérdezték, mit tennének, ha a könyv nem vegetáriánus vámpírokról, hanem öldöklő zombikról szólna? Bingham szerint ez sem lenne akadály, a zombikból is előnyt kovácsolnának a helyi vállalkozók.

Négy évvel ezelőttig a környéken lakókon kívül szinte senki nem tudta, hogy létezik egy Forks nevű kisváros Amerikában, Washington Államban. Miután azonban a boltokba került Stephenie Meyer Alkonyat című könyve 2005-ben, rajongók egész hada szállta meg Forksot annak ellenére, hogy a történet fikció.

Az igazi fanok azonban tudják, hogy Meyer írás közben az interneten kutatott olyan város után, ahol kitalált vámpírjai nappal is kimehettek az utcára, és a 3000 fős Forks tökéletesen megfelelt. Az indián rezervátum, La Push pedig egyenesen ötleteket adott az írónőnek ahhoz, hogyan szője bele Jacobot a szerelmi történetbe, a könyvben szereplő indián legendák ugyanis valóban léteznek, róluk is interneten keresztül értesült.

Miután 2008-ban elkészült a film, Forks népszerűsége tovább nőtt, pedig az Alkonyat jelenetei nem a kisvárosban forogtak. Bár a rendező, Catherine Hardwicke szerette volna, ha a helyszín valós, a város infrastruktúrája nem felelt meg a követelményeknek és az – akkor még – szűkös költségvetésnek, ezért Vancouver, St. Helen és Portland adott otthont a stábnak. A könyv rajongói már akkor gyülekeztek a forgatás helyszínén, amikor még nem is Robert Pattinson titokzatos mosolya vagy Taylor Lautner hasizmai vonzották a közönséget, hiszen ők csak 2008. november 21-e után váltak sztárrá, amikor az Alkonyat bemutatóját követően a karakterek „összeolvadtak” a színészekkel.

Második esély Forks gazdaságának

Forks lakói eredetileg fakitermelésből és halászatból éltek, de egyik iparág sem volt túlságosan jövedelmező. Így a városnak égi áldásként érkezett az a rengeteg turista, akik az Alkonyat miatt utaztak Forksba. 2009 júliusában 16 ezer embert fogadott a 3000 fős kisváros, ami több mint az előző évben Forksban vendégeskedő összes turista létszáma. Azóta is naponta körülbelül 100 rajongó szállja meg a kisvárost. A helyi vállalkozóknak nem számít, hogy milyen kevés köze van saját cégüknek az Alkonyathoz. Neveztek el gyógyszertárat Belláról, létezik egy Twilight Brew nevű kávézó, egy éttermet pedig a Cullen’s Clam Chowder névre kereszteltek. Forks nem lenne teljes egy Alkonyat-ajándékbolt nélkül, a rajongók pedig boldogan kifizetik a 39 dolláros (körülbelül 7270 forintos) jegyet a Twilight buszra is, évente ötezren.

De így sem minden kisvállalkozás sikeres, egy halászatból élő férfi, Randy Lato például nem gazdagodott még meg abból, hogy Vampire’s Voyages nevű hajókirándulásokat szervez. Lato még annyi kapcsolatot sem talált a könyv és a helyszín között, mint a fent említett üzletemberek. Amikor megkérdezik a turisták, mi a közös a kirándulásban és a történetben, a férfi ezt válaszolja: „Megyünk lefelé a folyón és figyeljük, hogy előbukkannak-e vámpírok a fák közül.”

A város lakói az Alkonyat-őrületnek csupán egy hátrányát látják, hogy az extázisba esett rajongók lassítják a forgalmat, de néhány középiskolást az is kellemetlenül érint, amikor elejtett olvasójegyüket zsebre teszik, vagy éppen iskolai egyenruhájukat akarják lekönyörögni róluk. A forksi kereskedelmi kamara vezetőjét, Marcia Binghamot megkérdezték, mit tennének, ha a könyv nem vegetáriánus vámpírokról, hanem öldöklő zombikról szólna? Bingham szerint ez sem lenne akadály, a zombikból is előnyt kovácsolnának a helyi vállalkozók.