Orbán blöffje

Az energiaellátás minden ország számára a jövő legfontosabb kérdése. Ezt Orbán Viktor is jól tudja. Ugyan még nem ő a kormányfő, mégis az utóbbi hetekben nyakig belevetette magát a témába. Vajon miért?

Két okból is. Egyrészt jön a tél, amikor a gázkérdés újra megmozgatja sokak fantáziáját, és ez kiváló lehetőség a kampányolásra. Ha az ellenzék vezetője egy esetleges újabb gázkrízis előtt a Nagy Megoldó szerepében tetszeleg, hozhat némi szavazatot. (Ugyan a szakemberek biztosan állítják, hogy Magyarországon nem lesz gond a gázellátással, ám a szavazó többség ezt nem tudja.) Ha eközben pedig bele tud rúgni néhány szocialista politikusba, az meg külön öröm (lásd keretes írásunkat).

A másik, hogy ha valóban szeretne beleszólni az ország energiaellátásába, akkor kénytelen már most lépni, nem várhatja meg, míg miniszterelnökké emelik – azon egyszerű oknál fogva, hogy az ukrán elnökválasztás január 17-én lesz. Addig az orosz-ukrán gázválságot jegelik, ám amint kiderül ki lesz az elnök, azon nyomban megkötik a megfelelő szerződéseket, pestiesen szólva lezsírozzák a gázszállítás dolgait. Ebben pedig Magyarországnak is szerepet osztanak.

Nem mindegy tehát, hogy még a szereposztás előtt lép színre, vagy a már kiosztott szerepet kénytelen magára venni, hiszen mire valódi hatalom kerül a kezébe, nem lesz miért ugrálnia, az ügy eldöntetik.

Blöff

Jó politikusként tehát Orbán előre gondolkozott és előállt a nagy dumával: húsz év alatt Magyarországnak önellátóvá kell válnia energia terén. Ne legyenek illúzióink, ezt a teljes képtelenséget maga sem hiheti el. Valójában nem is érdemes arra szót vesztegetni, hogy ez miért elképzelhetetlen, az egy külön könyvet érdemelne. Hacsak nem fedezzük fel a vákuumenergiát, az anyag-antianyag reakciót, vagy a térgörbület-energiát, akkor ez az ország belátható időn belül képtelen lesz fedeznie saját igényeit.

Orbán természetesen blöffölt. De nagyon hatékonyan. Az oroszok rögtön felvonták bozontos szemöldöküket, majd személyesen Putyin hívta meg magához – a pártkongresszus ehhez éppen kapóra is jött. „Minden oroszok atyja” magyarázatot akart, miről is hadovált ez a kicsi ember. Orbán célja természetesen éppen ez volt: kiugrasztani a nagy medvét a bokorból. És az ki is ugrott.
@@
Tyúkszemre lépés

Putyin személyesen fogadta Orbánt, hogy elbeszélgessen vele furán hangzó terveiről. Nem véletlenül, hiszen az oroszok Putyin alatt nem tettek mást, mint éppen az energiakérdést emelték külpolitikájuk meghatározó elemévé. Putyin számára ezért ez különösen érzékeny terület, és Magyarország ebből a szempontból kicsinysége ellenére is meghatározó jelentőségű.

Egyrészt itt vezet keresztül nemsokára mindkét gázvezeték (a Nabucco és a Déli Áramlat), Európa felé, másrészt jelenleg Magyarország függ a legjobban az uniós államok közül az orosz gáztól. Ez pedig egy jelentős „sakkban tartó” tényező. Nem lehet jó érzés Putyinnak egy ilyen jó alkupozíciót veszélyeztetve látni.

Orbán pedig nagy játékosok módjára rögtön kicselezte Putyint: a gáz helyett atomerőművet akar. Ez pedig természetesen nem mehet az oroszok nélkül, hiszen a paksi komplexumot is ők építették, az urán dúsítását is ők végzik, ha bővíteni akarunk, csakis az ő segítségükkel tehetjük. Orbán a gázt atomra cserélné, de a szállító maradna. Ezzel ugyan gázfüggőségünket csökkentené, de az oroszokra ugyanúgy szükségünk lesz. Legalábbis egy darabig.

Ésszerű csere, ráadásul Putyin nem nagyon tehet mást, minthogy belemenjen. Nehezen lenne megmagyarázható az ellenkezés. Pedig tény, hogy az atomerőmű üzemeltetése, vagy a fűtőanyag beszerzése, nem feltétlenül kell, hogy örökre orosz segítséggel történjen. Összességében, ha ez megvalósulna, akkor Oroszország jól járna, Magyarország pedig még jobban.

Politikai befolyás

A másik, amiért Orbán az energiakártyát elővette a szocialista politikusok illetve a hozzájuk köthető gazdasági körök visszaszorításának igénye. Az orosz gázkereskedelemben számtalan sötét folt van, sokan az orosz-ukrán maffiát is felfedezni vélik az ügyletek mögött, ami Magyarországon is csápokat eresztett, és ehhez politikusokat is segítségül kértek.

Mindenféle személyes vádaskodástól eltekintve könnyű belátni, hogy a volt kommunista elit jóval közelebbi kapcsolatot ápol a szovjet utódállamokkal és Oroszországgal, mint a sokszor „nyeretlen kétéves” fiatal demokraták. Gyurcsány és Putyin kiváló viszonyát pedig jól ismerjük. Orbán egyszerűen csak megpróbálja a maguk gesztenyéjét kikaparni.

Erre mutat Fónagy János fideszes képviselő bejelentése, aki Orbán hazatérése után nem sokkal erőteljesen kikelt az (állami) Magyar Villamos Művek azon szándéka ellen, hogy az részesedést vásároljon az EMFESZ nevű Gazpromos hátterű magyar gázkereskedő cégnél.

A magyar energiapiaci játékba Orbán Viktor beszállása tehát nem véletlen, valódi célja minden bizonnyal az, hogy a Fidesz is bele tudjon szólni a hatalmas profitú cégek irányításába, de legalábbis ne a leendő kormányfő feje felett szülessenek meg a döntések.