Az emberi jogok, a válság, vagy a gazdasági kapcsolat fontosabb Obamának?

Külügyi tornádó

Barack Obama, Amerika elnöke kilenc napos ázsiai turnén van, amely elnöki idejének eddig legnagyobb külföldi körútja. Pénteken kezdett Japánban, majd a hét végén Szingapúrba utazott az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozójára, most hétfőn startolt Kínában, majd három nap múlva Dél-Koreában fog végezni. Azonban hiába az ázsiai régió sürgető ügyei, az elnököt itt is megtalálják a világ más részeinek problémái – amiket távolból is igyekszik megoldani.

Az APEC csúcson például nem csak a mostani gazdasági szemlélet sürgős megváltoztatását szorgalmazta, hogy a világ elkerüljön egy újabb válságot, hanem tárgyalt Dimitrij Medvegyev orosz elnökkel is az iráni atomügyről. Ebben arra jutottak – egyetértve az európai küldöttek kijelentéseivel – hogy a világ türelme kezd lejárni, és nem ártana már Teheránnak kinyögnie egy igent, vagy egy nemet a „minden szempontból konstruktív” ENSZ javaslatra.

Igaz, erre sok esély nincs, mert Irán további tárgyalásokat akar, amire a többi résztvevő nem hajlandó. Ha a válasz nemleges, akkor Obama további szankciókat, esetleg egy izraeli katonai akciót helyezett kilátásba, míg Medvegyevnek „egyéb ötletei” is vannak – de ennél többet nem mondott. Obama célja elmondása szerint egy átlátható iráni atomprogram létrehozása.

Több katona?

De Kínában sincs nyugta az elnöknek a világ más részeitől. Ugyanis valószínűleg onnan fog válaszolni arra az egész világot foglalkoztató kérdésre, hogy küld-e Amerika újabb csapaterősítést Afganisztánba, vagy sem – és ha igen, akkor hány főt (az ottani főparancsnok 40.000 embert kért).

Az amerikai hadvezetés egyértelműen a csapaterősítés mellett áll ki, a nép a kivonást szorgalmazza, míg a politikusok egy része szerint meg kell várni, hogy Hamid Karzai újraválasztott afgán elnök kormánya képes-e kezelni a korrupciót, és a nép bizalmatlanságát. Mert ha képtelen, akkor az elemzők szerint nincs sok értelme a csapaterősítésnek, míg a katonai elemzők szerint pedig akkor nincs értelme, ha nem küldik el őket minél előbb.

Obama a jelek szerint a csapaterősítés mellett van, mert egy sanghaji iskolásoknak tartott beszédében az al-Kaida-szerű terrorszervezeteket nevezte Amerika legnagyobb ellenségének. Ezt megerősíti az a levél is, amelyet a napokban írt Pakisztán elnökének, Azif Ali Zardarinak, amelyben arra kéri, hogy fokozottan működjön együtt az amerikai hírszerzéssel a szélsőségesek kézre kerítése érdekében.

A Nagy Kommunista és a Nagy Kapitalista

Ezen „egyéb” külügyek mellett természetesen Obamának foglalkoznia kell utazásának céljával, vagyis Kínával is. Bár csak kedden fog találkozni Hu Csin-Tao pártfőtitkárral, de már ma komoly kihívások elé néz – legfőképp a holnapi tárgyalások megalapozása miatt. Ugyanis a sok világpolitikai kérdésen kívül – klímaváltozás, Észak-Korea atomügye stb. – az egyik legsarkalatosabb kérdés a jüan rengeteg minden befolyásoló árfolyama, amiben a két országvezető koránt sincs egy véleményen.

Obama – és Amerika – szerint a jüan árfolyamát mesterségesen tartják túlságosan alacsonyan, ami nagy mértékben kedvez a kínai importnak, ám drágítja az exportot – így csak fokozza a jelenlegi világválságot. Természetesen ez az eljárás igencsak kedvez a kínai gazdaságnak, így a főtitkár APEC-en elhangzott mondatai szerint nem ezzel van a baj, hanem az egyes országok protekcionista intézkedéseivel – amibe kimondatlanul Amerika is beletartozik.

Ezért Obama megpróbálja megalapozni a holnapi tárgyalásokat, hogy képesek legyenek kompromisszumos megoldásra jutni. Egy gazdasági fórumon ezért is hangoztatta azt a mondatot, ami már bejárta a világsajtót: Amerika nem kívánja korlátozni Kína növekedését, hanem, egy erős és fejlődő Kínát kíván látni, aki a nemzetek szervezetének is sikeres tagja.

Sőt, bár felszólal az emberi jogok és a kisebbségek védelme, valamint az internet – Kínában igencsak korlátozott – szabadsága mellett, de szóba sem hozta Tibet, vagy az ujgurok igencsak kényes témáját- igaz ígérete szerint holnap ezekre is kitér majd.

Igaz Kína sem bíz semmit a véletlenre, igyekszik elzárni az elnököt a külvilágtól: csupán pár diszkréten mosolygó, előzetesen kiválasztott diáknak intézhetett beszédet Obama (azt is próbálták minél kevesebb adón és minél rosszabb minőségben közvetíteni), akik illedelmesen nevettek is, amikor a vendég a kínai nyelvvel próbálkozott. Obama további céljairól csak annyit lehet tudni, hogy igyekszik egyensúlyt teremteni a két ország kereskedelmében, ami nem lesz könnyű. Ugyanis jelenleg több mint 400 milliárd dollárnyi forgalom zajlik le évente a két ország között, de Amerika 9.7 százalékal több importot fogad, mint amennyit exportál Kínába – Kínának viszont nem áll érdekében ezen változtatni.

Elemzők szerint annyi biztos, hogy bármekkora viták is zajlanak majd a háttérben, Kína és Amerika nyilvánosan egy kifejezetten baráti képet fog kialakítani, és nyilatkozatukban az együttműködést, és a partnerséget fogják hangsúlyozni. Elvégre a világ első és harmadik számú gazdasága – akik együtt a világgazdaság nagyjából negyven százalékát adják – egy világválság közepette nem ugorhat egymásnak.