Esély a szebb jövőre

Mikor és minek a kapcsán járt Brazíliában?

Az ICCP nevű nemzetközi szervezettel jártam kint, aminek a neve magyarul Klímaváltozási Kormányközi Panel. Ez a szervezet a klímaváltozás legkülönbözőbb aspektusával foglalkozik. A 2001-es esztendőben, mikor először voltam odakint, egy olyan módszertant próbáltunk kifejleszteni, mellyel meg lehet határozni, hogy különböző emberi behatásoknak milyen szerepe van az erdők szén-dioxid kibocsátására illetve elnyelésére. Utoljára ezen év májusában voltam kint a szervezettel, ahol még konkrétabban néztük meg azt, hogy miként lehet olyan módszereket találni, mellyel abban az országban is jó becsléseket kaphatunk a szén-dioxid kibocsájtás arányáról, ahol sok olyan erdő van, amelyeket még nem kezeltünk, és nincs róluk elegendő adatunk.

Amikor ön Brazíliában járt, mit tapasztalt? Kellőképpen informáltak az emberek az erdők tragikus állapotáról, és ha tudnak róla, mit tesznek a megőrzése érdekében?

Az ilyen helyeken élő embereknek az iskolázottsága jóval alacsonyabb, mint hazánkban, ezen túlmenően, amikor az esőerdővel kapcsolatba kerülnek, nem arra gondolnak, hogy a föld szempontjából ezek az erdők milyen fontosak, hanem arra, hogy milyen módon képesek megérni a holnapi napot. A túléléssel törődnek, és azért tűnik el az esőerdők körülbelül 70 százaléka, mert az így nyert területen mezőgazdasági termelést folytatnak, azaz megtermelik az élelmüket.

Azok az erdőirtással kapcsolatos problémák, amit mi az iskolában tanulunk, illetve amit különféle propagandákból megtudunk, azok Brazília és más fejlődő ország lakosai számára nem léteznek. Ők nem tudnak erről semmit, pusztán meg akarják élni a holnapot.

Mi mit tudunk segíteni? A nemsokára induló klímakonferencián születhet megoldás?

Sok mindent lehet tenni. Minden attól függ, hogy melyik irányból közelítjük meg a kérdést. Jelenleg folynak a klímatárgyalások, melyek egyik középpontjában az esőerdők irtása áll. Ez azért fontos, mert az üvegházhatású gázok kibocsájtásáért ezeknek az erdőknek a kiirtása áll. A segítség módja sokféle. Az egyik a pénzügyi, tehát hogy a szükséges élelmiszerek megtermelését valamilyen más módon, más technológiával tudják majd biztosítani maguknak ezek az emberek.

A másik mód éppen az oktatás kiterjesztése, mely részben szintén anyagi kérdés, de fontos, hogy az emberek ezekben az országokban is megértsék, miről van szó, globálisan milyen súlyos helyzettel állnak szemben ők is.

Egy harmadik, még konkrétabb útja a segítségnek az, hogy projekteket hajtsanak végre ezekben az országokban, melynek eredményeként átalakítanák az erdőirtó-gazdálkodást úgynevezett fenntartható erdőgazdálkodássá.

Nekünk ezt Európában már sikerült bevezetni, aminek értelmében nem vágunk ki több fát, mint amire szükségünk van. Ehhez törvényi háttér, illetve erdőtervezés is kell, ami nálunk már több mint 140 éve létezik. Ha ilyet be tudnánk vezetni szakmai és pénzügyi segítséggel együtt, akkor nagymértékben csökkenthető volna az erdőirtás, természetesen az esőerdőkre kiterjedően is.
@@
Mekkora mértékű az esőerdők pusztítása napjainkban?

Az erdőpusztításra elsősorban az űrfelvételekből és erdőleltári adatokból lehet következtetni. Ezek alapján elmondható, hogy sajnos az utóbbi 2-3 évtizedben nagyon nagymértékű volt az erdőirtás az egész világon. Évente körülbelül átlagosan egy Görögországnyi területen tűntnek el esőerdők a földről.

Később beindult az ezzel ellentétes folyamat is, így például Kínában, ahol már korábban eltűnt jelentős erdőterület, és a gazdaság növekedése miatt egyre több fára volt szükség. Ezeken a helyeken nagymértékű erdőtelepítéseket kezdtek, ám ez egyelőre még nem képes ellensúlyozni más országokban végrehajtott erdőirtásoknak a nagyságát. Ezért fontos az, hogy Brazíliában a jelek szerint hathatós intézkedéseket tudtak hozni annak érdekében, hogy az erdőirtás aránya csökkenjen.

Hány négyzetkilométerről beszélhetünk?

Brazília Indiával együtt űrprogramot indított, és rendelkeznek műholddal is. A hozzá kapcsolódó technológia lehetővé teszi, hogy 8 óránként kapjanak információkat az erdőirtásról, és ez alapján cselekedjenek. Az elmúlt években, Brazíliában megközelítően 25.000 négyzetkilométernyi területen tűnt el az erdő, az utóbbi egy-két évben azonban lecsökkent 12.000 négyzetkilométerre.

Miért nevezzük az esőerdőt a föld tüdejének és a föld patikájának?

Az első elnevezés egy téves elképzelésen alapul. Korábban úgy gondolták, hogy ezek az erdők termelik azt az oxigént, amire a földnek szüksége van. Sok millió éves távlatban valóban az erdők, és az óceánok növényzete termelte az oxigént, ám ennek a felhalmozódása nagyon lassú. Ez az oxigén tehát nagyon kevés ahhoz képest, ami levegőben megtalálható, azaz amit az emberiség jelen pillanatban használ.

Azt lenne a legfontosabb megérteni, hogy az erdők légköri forgalmában betöltött szerepe a szén-dioxidhoz kötődik, és az erdők ennek a lekötésében a leghasznosabbak. Kétségtelen, hogy az Amazonas esőerdői nagyon fontosak a globális klíma kialakításában, hisz az a mennyiségű víz, ami lehull, és aztán elpárolog, jelentősen befolyásolja a földi klímát.

A másik megállapítás sokkal közelebb áll a valósághoz. Arról van szó, hogy a földön nem tudjuk pontosan, hogy hány élőlény él, ennek számát tízmilliós nagyságrendűre becsüljük, és nagy része az esőerdőben él. Az emberi szervezetnek olyan anyagokra van szüksége, amelyeket az élet valamely formája valahol előállított. Ilyen anyag nagyon gyakran előfordul a trópusi esőerdőben élő állatokban. Ezeknek a fajoknak a töredékét, körülbelül csak 1 százalékát sikerült megvizsgálni abban a tekintetben, hogy tartalmaz-e olyan anyagot, mely szerepet játszhat egy betegség gyógyításában.

Az esőerdők tehát számunkra nagyon fontos, úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokat és termékeket adnak, amiket itt, a mérsékelt égövön is fel tudunk használni. Ebben a mi szerepünk is hihetetlenül magas, hogy megőrizzük a sok millió év alatt kialakult esőerdőrendszert.