Pityókás honatyák – videókkal

Az alkoholt évezredek óta használja az emberiség, szerves részét képezi ünnepi mulatozásoknak, vigalmaknak és egyéb társasági eseményeknek. Egyértelmű elsőséget élvez a legnépszerűbb legális nyugati narkotikumok körében. Kis mértékben feszültséget old, ellazít és kellemes, kedélyes közérzetet biztosít a használónak. Nagyobb dózisban azonban megjelenhetnek a látható fizikai tünetek is – kezdetben kisebb mozgáskoordinációs zavarok, el-elakadó beszéd, majd a környezet és a következmények teljes figyelmen kívül hagyása.

Noha derék államférfiúink is tisztában vannak ezekkel a – számukra különösen veszélyes – következményekkel, ha egyszer már kellő mennyiségű itóka gurult le a torkon, ők is csak úgy viselkednek, mint a hétköznapi emberek – berúgnak, úgy igazán istenesen.

Óvatlanság? Felelőtlenség? Vagy tudatos népnevelő-politika az agyafúrt honatyák részéről, akik vállalva a közvélemény megvetését ily módon akarják cselesen az alkohol irányába terelni az állampolgárok figyelmét a többi narkotikummal szemben? Netán az emberek szimpátiáját megcélzó marketingfogás? Olyan politikusok eseteiből mazsolázunk, akik rendesen felöntöttek a garatra. Szánalmasak, viccesek, netán felháborítóak? Bármelyik is, egy elvitathatatlan – kivételesen igazán emberiek.

MAGYAR POLITIKUSOK

Első ivócimboránk Horn Gyula, aki kapásból két videóval is megörvendeztet minket. A hetvenhét éves, súlyos betegségben szenvedő politikus a 2006-os országgyűlési választások előtt három nappal minden bizonnyal nehezen viselte el a nagy nyomást, és az angyalföldi lakossági sajtótájékoztató előtt a biztonság kedvéért legurított egy kis kurázsit. Bár talán nem is kicsit, de a végeredmény szempontjából ez mindegy is. Epikus, kihagyhatatlan, korszakos – csak ezekkel a szavakkal tudom leírni az aranyköpésekben bővelkedő videót. Gyulám, nem vagytok egyedül!

De nem akárkivel van dolgunk, az ex-miniszterelnök Horn Gyula duplázott, és nem is akárhogy. Egy évvel később, 2007-ben, hetvenötödik születésnapja alkalmából olyan beszédet mondott, ami szintén alkoholos befolyásoltságra utalhat. Történt, hogy Sólyom László köztársasági elnök az év július 4-én visszautasította Gyurcsány Ferenc javaslatát, hogy Hornt a legmagasabb állami kitüntetéssel, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel tüntessék ki, a volt miniszterelnök vitatott 56-os szerepére hivatkozva. Horn Gyulának több se kellett – születésnapi ünnepség ide vagy oda, a volt MSZMP-s politikus keményen odaszólt a köztársasági elnöknek.

2008 elején Szekeres Imre átvette a Gripen-flottát. Beszéde vélhetőleg mindenkit megnyugtatott, hiszen kiderült, hogy a Magyar Honvédség és a légierő folyamatosan modenizálolódik, a vadászgépek hadrendbe állításával tovább javul NATO-kompattitibilátásunk, arról nem is beszélve, hogy a Gripenek a harci repügőgépek legújabb nemzedékét képviselik. Hogy az erős szél és a hideg miatt akadozott el ilyen sűrűn honvédelmi miniszter nyelve, vagy más oka van a botladozó beszédnek, nem tudjuk…

@@
KÜLFÖLDI POLITIKUSOK

Winston Churchill

Ismeretes, hogy a brit politikus igen közeli kapcsolatot ápolt az alkohollal, különösen a vörös címkés Johnny Walkert szerette kortyolgatni, de nem vetette meg a pezsgőt, a konyakot és a jó borokat sem. Indiai és Dél-afrikai szolgálata idején vált szokásává, hogy a különböző fertőző betegségek megelőzésére ivóvizéhez egy kis whiskyt kevert. „Kitartó szorgalommal megtanultam szeretni” – vallott erről az időszakról később. Élete nagy részében napi rendszerességgel hódolt az ivás szokásának, rendszerint étkezés előtt, alatt és után. A különböző földi hívságok doyenje mindazonáltal egybehangzó vélemények szerint nem volt alkoholista, bár ha épp részeg volt, arról általában egy-egy csattanós anekdota állít emléket.

Egy alkalommal Churchill részegen tartott beszédet a parlamentben, és mikor egy ellenzéki képviselőnő felháborodottan hangot adott ellenérzéseinek, ez a párbeszéd játszódott le közöttük:
– Uram, ön részeg!
– Asszonyom, ön ronda. De ami engem illet, az reggelre elmúlik.

Nicolas Sarkozy

A 2007-es G8-as csúcstalálkozó kétségtelenül legemlékezetesebb pillanata következik. Nicolas Sarkozy félórás késéssel érkezett, és miközben nevetését próbálta palástolni, elnézést kért, amiért ilyen „hosszúra nyúlt a találkozó Putyin úrral”. Nos, a kedélyes francia elnököt elnézve lehet, hogy nem csak buborékos ásványvizet ittak azon a találkozón.

Íme ilyen, amikor a nacionalista politikusban a vérgőzösség egyszer csak borgőzösséggé szublimálódik. A nagyivó hírében álló szlovák politikus egyébként ez év májusában is botrányt okozott részegségével: egy rendőrnőt illetett minősíthetetlen szavakkal, amiért az – a szabályoknak egyébként teljesen megfelelően – nem engedte be a parlamentbe a politikus sofőrjét.

@@
Borisz Jelcin

A 2007-ben elhunyt orosz elnök olyan mennyiségben nyakalta a vodkát, hogy pusztán önmaga elég anyagot szolgáltathatott volna a cikkhez. Testőrkapitánya emlékirataiból tudjuk, hogy Jelcin egész életében keményen ivott, és erről a szokásáról a legmagasabb poszton sem volt hajlandó lemondani. Állítólag ha csak pár óráig nem jutott elegendő alkohol a szervezetébe, mély depresszióba esett, és ha hagyják, többször is öngyilkosságot követett volna el. Az orosz elnök paskolta már meg hoszteszlány fenekét, énekelt, vezényelt, és Bill Clintont is képes volt visongó nevetésre fakasztani. Jelcin és a „tüzes víz” bensőséges kapcsolatát mi sem tükrözi jobban, mint hogy az alkoholista politikusról vodkát is elneveztek.

1995-ben, a boszniai helyzetről szóló Clinton-Jelcin tárgyalást következő sajtótájékoztatón az egyik újságíró azt kérdezte az orosz elnöktől, hogy tényleg katasztrofális volt-e a megbeszélés. Jelcin válasza – „Maga egy katasztrófa.” – meglepő reakciót indított be az amerikai elnöknél.