Gondolataink
A Jobbik és az ősmagyar megváltás
Az ország turulszárnyon repül Teherán felé, a magyar vidéket bűnöző hordák tartják rettegésben, aki nem hódol be, arra terror vár. A sötét erők uralma végtelennek tűnik. Ám ekkor, feltűnik az új erő: az engesztelésért imádkozó nemzeti radikalizmus.
Keresve sem lehetett volna jobb zenés betétet találni a Jobbik 2010-es kampányfilmjéhez. A ˝Rekviem egy álomért˝ című felkavaró amerikai film szereplői hétköznapi álmaik beteljesedéséhez adják el a lelküket a drogoknak. A 102 perces lidércnyomás a megváltás leghalványabb reménye nélkül végződik a karakterek halálával, vagy a kárhozat még evilágon beteljesedő iszonyatával. A Kronos Quartet géniuszai által komponált főcímzene egy egész mozis generációba belefagyasztotta a lélegzetet. Később a Gyűrűk Ura rendezője vette elő újból a darabot, és az ork harci dobok mordori kántálásával kísért vonósok immáron a Középföldét fenyegető rettenet himnuszát húzták.
Hamis papok
Senki nem nyúlhat büntetlenül a Szent Koronához, az István király és a Mindenható által kötött örök szövetség elemi bizonyságához. A magyar nemzet frigyládájára árpád sávos lobogók alatt esküvő Magyar Gárda már önmagában is olyan szellemi sötétséget szabadított a hazára, amivel a Szent István halálát követő ősmagyar démonok rövid életű újbóli elszabadulása óta nem volt példa. Hol van az Isten, aki Istvánnal az ő jó tervét és áldását ígérte a magyarok nemzetének? Alighanem keservesen zokog valahol itt a közelben, amiért egyre több magyar követel ősi bálványaitól szebb jövőt.
A Jobbik és a Magyar Gárda közös rendezvényeit hivatali kötelezettségből látogatva mindig megbotránkozást keltett bennem, hogy a politikai díszletekbe olyan elemek keverednek, mint a méteres keresztekre szegezett Nagymagyarország térkép. A pulpituson ˝keresztény értékekről˝ papoló szónokokat hallgatva rá kellett döbbenjek, a holokauszt tagadása, már csak egyetlen lépés a zsidó Jézus megváltó vérének tagadásától. A Szent István feje felett ellebegő árpád sávos lobogók a magyarság történetének legfontosabb fejezetén siklanak tova, az ősmagyar Árkádia ezer hangon suttogó idegen isteneit dicsőítve, az egész nemzetet a szellemi és lelki paráznaság bűnébe taszítják.
Az igazi hazaárulásról
Trianon elvette a földjeinket, a Jobbik pedig elveszi az üdvösségünket – már ha jelent ez még egyáltalán valamit. Megér ennyit – és így! – a nagymagyar ábránd? A nemzet elcsatolt fele iránt érzett olthatatlan bánat és testvéri felelősségtudat miatt adtuk el a hazánkat a náci Németországnak, a saját lelkiismeretünket kijátszva Hitler ártatlan vérrel mocskolta be a magyar kezeket. A Jemenbe és Iránba látogató Jobbik politikusokról senki nem tudja pontosan, hogy vajon ők milyen áron adták el az országot a szélsőséges iszlám hatalmaknak, mindenesetre az iráni Forradalmi Gárda Vonától származó meghívása a következő választásokra, és a ˝hunok haragjától˝ hangos antiszemitizmus az arab médiában árulkodó tényekként állhatnának előttünk.
@@
Az iráni iszlám forradalom harminc éven keresztül elzárt korcsosodása ma már ott tart, hogy Ahmadinezsád az árja alapokra hivatkozva írogat a német kancellárnak leveleket. Egy egyiptomi szunnita előbb dózerolná le a gízai piramisokat szfinxestül mindenestül, semhogy egy tapodtat is engedjen az ősi egyiptomi okkultizmushoz kapcsolható identitáskeresésnek. A siíta Irán kontra magyarok istene csavar egyedül a zsidó állam elpusztításának ideológiával magyarázható (lásd keretes).
Kizárólag magyarokra szabott forradalmi exportról van szó, a Jobbik a minap alaposan meg is sértődött, hogy a brit szélsőjobboldali szövetségese, Nick Griffin nem iráni aggyal gondolkodik a Hámászról, és az év eleji gázai krízisről. A szarajevói háború kellős közepén egy kedves, egykor helybéli barátom – aki ez idő tájt magyar tudósítókat is kalauzolt – az iráni forradalmi gárda konvojait látta az út széléről, az iszlám forradalom körülbelül ekkortól számottevő tényező a balkánon. Az európai kapuőrnek ugyan nincs komolyabb muszlim lakossága, de van egy homályos eredetmítosza, és egy zsidók ellen gerjeszthető történelmi tömege. Ha a szunnita többségű Jemenbe, az al-Kaida új fellegvárába is sikeres az export, akkor ugyan miért pont a magyarok istene szabna gátat neki Kelet-Európában?
Ötszázezer
A Magyar Katolikus Egyház idén szeptember 20-án hivatalos levélben hívta fel a figyelmet az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. Gombamód szaporodnak az Árpád Rendjéhez, vagy az Ősmagyar Egyházhoz hasonló szekták, akik Jézust mítoszalaknak titulálva, magukat a történelmi egyházakat nevezik pogány elkorcsosulásnak. Modern kori koppányainkat is a harag hevíti, Vona Gábor szerint „aki nem érzi a dühöt az nem magyar”.
Hát én érzem a dühöt, Szent István dühét, ahogy a keresztény Magyarországon minden igazi nemzeti radikálisnak is kellene a Jobbikkal szemben, amely a turul szárnyán kívánja Teheránba repíteni a hazát. Épp amikor az iráni nép évtizedes hazugságokra kezd lassan ráébredni. Ütős zenei betétből, és filmes konnotációiból, ők is jól vannak eleresztve:
Ötszázezer, a saját igazságtudásszomjtól megrészegedett embert látok, akikkel szándékosan félrevezetve kántáltatnak boszorkány-himnuszokat. "Adjon az Isten" – de melyik? Milyen megváltást hozott Atilla kardja, vagy a magyarok istenének hazudott turáni fenevad? Egyetlen szabadító létezik, akit a magyar történelmi egyházak a Sionról várnak vissza. Ha majd a saját szememmel látom, hogy a gárdisták két kézzel hordják a téglát a Magyarság Engesztelő Templomának újjáépítéséhez a Felvonulás terén álló 56-os emlékmű mellé, akkor elhiszem, hogy Szebb Jövőt hoznak a fejünkre.