Gianni szerint a férfiak jobbak

Gianni 12 évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, a Közgáz Egyetem ösztöndíjasaként, majd az egyetem végeztél úgy döntött, hogy itt is fog letelepedni. Először egy olasz pizzériát nyitott, majd megpróbált a médiában érvényesülni. Friderikusz Sándor Fantasztikus Európa című showjában ismerte és szerette meg igazán a magyar közönség – különösen a hölgyek nagy kedvence lett. Azóta több műsort is köthetünk a nevéhez mind a televízióban, mind a rádióban.

Jelenleg, amellett, hogy egy olasz éttermet igazgat, egy új, hazánkban eddig nem létező műfajú showt indít – főző tehetségkutató versenyt. Így megkerestük az olasz konyha hazai királyát, hogy terveiről faggassuk.

Hogy vagy mostanában?

Danke schön, jól, csak tele vagyok ötletekkel és munkával. Meg egy kicsit hiányzik az étterem is, ugyanis a sok forgatás miatt alig jut rá idõm.

Hogyan telt a nyarad?

Sajnos vagy szerencsére, nem igazán volt nyaram. Ugyan elutaztam Olaszországba egy hétre, de csak két nap jutott igazi kikapcsolódásra, mert még ott is utolértek az étterem körüli munkálatok megoldásra váró problémái. Folyamatos forró drót volt köztem és az étterem között. Bár az otthoni légkör és a családom megtett mindent, hogy mégiscsak jól érezzem magam.

Milyen lesz az új műsorod? Mit vársz tőle?

Ez a tehetségkutató lesz, tehát nem rólunk szól. Végre egy olyan főzőműsort láthatnak a nézők, amely fejleszteni szeretné a versenyzőket, és nem kicikizni őket, amiatt, amit esetleg még nem tudnak. A show komolyságát az is bizonyítja, hogy Bíró Lajos együtt csináljuk. Már az is felmerült bennünk, hogy közösen létrehozunk egy Gianni-Lajos BT-t (Bistro Trattoria). Hogy mit is várok tőle? Remélem, hogy találunk olyan embereket, akik szívvel lélekkel szeretnének ebben a szakmában elhelyezkedni. Azért is lesz különleges a verseny, mert nem csak a recepteken van a hangsúly, hanem a nézők tanulhatnak különböző tippeket-trükköket, elleshetnek praktikus fortélyokat.

Az utóbbi időben a gasztronómia területén ténykedsz, mindig is szerettél főzni? Kitől tanultál?

A családomban és környezetemben élő nőktől tanultam meg mindent – a nagymamámtól, az anyámtól, a barátnőiktől. Mivel szép kis srác voltam, szívesen láttak a konyhában…

Születésemtől egészen ötéves koromig, a nagymamáimmal voltam, ők vigyáztak rám. A szüleim sokat dolgoztak és emiatt akkor keltek, amikor én még aludtam, és akkor jöttek haza, amikor én már újra az ágyban voltam.

Az egyik nagymamám mindig elvitt a szomszédba, ahol sok csirke volt és nekem kellett megkeresni a tojásokat. Ekkoriban úgy két éves lehettem, és cserébe mindig ihattam egy „kamukávét”, hogy fontosnak érezzem magam. Négyéves voltam, amikor az első tölteléket a tésztába tettem. Akkor a nagymamám azt mondta, hogy formázzak belőle, azt, amit csak akarok. Természetesen, egy kocsit csináltam, bár elég totálkáros kinézete lett.
Egyébként imádok enni és inni. A közös étkezések az olasz családokban fontos szerepet töltenek be a nevelés szempontjából is. Például megtanultam mindent megenni. A szüleimmel sokat barangoltunk Olaszország különböző tájegységein, és ezen kirándulások alkalmával ismerkedtem meg a különféle gasztronómiai szokásokkal és az igazi házias ízekkel.

Mi akartál lenni kiskorodban?

Volt, amikor kém akartam lenni, majd koldus és találtam volna egy gazdag nőt, aki eltart. De akartam szuperhős, rendőr, és tűzoltó is lenni és majd kicsit idősebb koromban gyógyszerész, mert a nagyapám is az volt.

Mi a kedvenc ételed?

Tésztát főzök a legszívesebben, de nincsen kifejezetten kedvenc ételem. A lelkemnek mindig más étel kell, ez pszichés dolog. Amikor szomorú vagy, te is annyi csokoládét eszel, mint máskor soha.

Szerinted a nők vagy a férfiak főznek jobban?

A férfiak! Megváltozott a társadalom, és egyre kevesebben öröklik azt a fajta családi értéket, tudást, ami régen fontos volt. De ezért ne felejtsük el, hogy a nagymamák tapasztalata, bölcsessége, gondolkodása a legnagyobb örökség.

Mik a jövőbeli terveid?

Sok van. Például az étterem fejlesztése, szeretnék létrehozni egy olyan környezetet, ahol az emberek, kiszakadhatnak a mindennapi gondjaikból, ahol „modernizált régi” stílusra lelhetnek. Ne romboljatok, építsetek – mindig ezt mondták a szüleim, és talán ezért jönnek nekem is mindig az újabbnál újabb ötletek.