Beteg elmék, bestiális tettek

Mi motiválhat valakit az emberölésre? Önvédelem? Haszonszerzés? Vagy ami normális embernek ép ésszel szinte felfoghatatlan: a puszta beteges vágy? A gyilkolás egyidős az emberiséggel, sőt annál sokkal régebbi. De sajnos az előre kitervelt gyilkosság „képessége” csakis az ember sajátja.

Vajon mit nevezünk gyilkolásnak? Szokás mondani, hogy háborúban az ölés nem számít gyilkosságnak. Szerintem ez a vélekedés téves, aki öl, ugyanúgy gyilkos mint békeidőben, csak ott háborús hősnek nevezzük, és kap egy-két plecsnit. Önvédelemből ölni véleményem szerint ugyanúgy gyilkolás – tehát bűn, de ne menjünk bele mélyen a filozófiába – viszont a helyzettől függ, hogy felmentést kap-e mind a törvény, mind a lélek világában az elkövető, vagyis a korábbi sértett.

De aki élvezetből öl: mégis mi készteti rá? Elmebetegség? Vérszomj? Netán valami felsőbb erőktől kapott utasítás? Nem tudom. De meséljenek erről saját maguk. Hangsúlyozom, jelen cikket csakis a 18 év feletti olvasóknak ajánlom.

Amikor az orvos is gyilkol – Dr. Marcel Petiot

A későbbi doktoron már gyermekkorában is kiütközött a szadista hajlama, ugyanis a franciaországi Auxerre nevű faluban, pusztán élvezetből szadista módon állatokat gyilkolt, és gyerekeket kínzott meg. Az első világháborúban egy sebesültátadó állomáson dolgozott, ahol haszonszerzés céljából morfiummal kereskedett, eladta a helyi függőknek.

Létezik egy mondás, miszerint a szadista emberek orvosnak, a pedofilok papnak, vagy tanárnak mennek. Ez így ilyen természetesen nem feltétlenül igaz, de Marcel Petiotra a megállapítás helytálló.

1921-ben ledoktorált, és a Villeneuve-sur-Yonneon nyitott orvosi rendelőt. Kettős mércével dolgozott, a szegényeket ingyen gyógyította, a gazdagokat viszont súlyos összegek ellenében. 1930-ban egy gyilkossági ügy miatt forró lett számára a talaj – megvádolták, de a vádló elhalálozott „természetes” okkal a doktor rendelőjében – így Párizsba menekült, ahol megnyitotta új rendelőjét, és természetesen itt is foglalkozott kábítószer kereskedelemmel, valamint illegális magzatelhajtással.

Mikor 1940-ben a nácik bevonultak Párizsba, a „jó” doktornak zseniális ötlete támadt a haszonszerzésre. Megvásárolt egy lakatlan házat, melyben volt egy hangszigetelt, kémlelőnyílásokkal ellátott kamra, és a pincébe építetett egy kazánt. A pácienseinek hangoztatta, hogy ő az ellenállásnak dolgozik, és az üldözötteket ki tudja juttatni Kubába.
A hír terjedt, és elég sok gazdag zsidó család várt a doki segítségére. Cserébe a Petiot minden elfogadott: készpénzt, aranyat, értékes festményeket, bundákat.

A doktor oltást adott be mindenkinek, mert ahogy mondta, szükséges volt, hogy beengedjék őket Kubába. Betessékelte őket a kamrába, és beadta nekik a valójában mérget tartalmazó injekciót. Mikor a szerencsétlen áldozatok meghaltak, elégette őket a kazánban.

1944-ben a németek elfogták, mivel a Gestapónak feltűnt, hogy egyre több általuk keresett személy tűnt el, és minden szál Petiothoz vezetett. Ám végül a doktort elengedték, nyilván meggyőzte őket hogy ő is csak azt csinálja, amit a nácik.

Ebben az évben az egyik szomszéd kihívta a tűzoltókat és a csendőrséget, mert a kéményből kiszálló undorító szagú pernye szerinte tűzveszélyes (adoki már nem tudott több meszet szerezni a holttestek kezelésére). Lebukott. Mivel nem volt otthon, a csendőrök feltörték a zárat, és elhűlve tapasztalták: fejek, lábak, karok borították a padlót, szörnyű összevisszaságban. Tizennyolc hónapon át tartó rendőrbírói eljárás során bizonyítani próbálta ártatlanságát, de ki az, aki hitt volna neki?

1946. május 26-án végrehajtották rajta a halálos ítéletet, guillotine által.

Az Ukrán ördög – Anatolij Onoprijenko

A sajtóban csak Terminátorként elhíresült ukrán sorozatgyilkos tetteire nincs racionális magyarázat, ő maga sem tudott semmit felhozni saját mentségére. Önmagát egy megszállottnak titulálta, aki felsőbb hatalom által vezérelve gyilkol, aminek csak a profizmusát szerette, magát a végzetes aktust nem. Onoprijenko hónapokon át tartotta rettegésben Ukrajnát. Egész családokat ölt meg válogatás nélkül, egy esetben pedig miután egy nőt arcon lőtt, meg is erőszakolt.

„Számomra olyan volt ölni, mint felhasítani egy dunnát. Férfiak, nők, öregek, gyerekek, mind egyformák. Sosem éreztem sajnálatot azok iránt, akikkel végeztem. Sem szeretet, sem gyűlöletet, csak vak közönyt. Nem egyénnek láttam őket, csupán tömegnek."

Önmagát azonban érzékeny, jó természetű, zenebarátnak tartotta. Még akkor is, amikor 1996 elején három hónap leforgása alatt mintegy 40 gyilkosságot követett el.
@@
1996 áprilisában tartóztatták le végül, majd a tárgyalásán melyet Zsitomirban folytattak le ügyében, egy fémketrecben tartották, mivel féltek, hogy a nép esetleg meglincseli. Ő maga azzal kérkedett, hogy ő a világ legnagyobb sorozatgyilkosa, megbánást nem tanúsított, és tettét megmagyarázandó a felsőbb erők akaratára hivatkozott.
Tárgyalása öt bíró együttes közreműködésével 4 hónapig tartott, az ítélet pedig – egyáltalán nem meglepően – golyó általi halál volt.

1997 márciusában Ukrajnát felvették az Európai Tanácsba, emiatt az országnak el kellett törölnie a halálbüntetést, ezt az akkori elnök, Leonyid Kucsma meg is cselekedte, Onoprijenko büntetését – nagy közfelháborodásra – 20 évnyi szabadságvesztésre módosították.

„Ha bármikor kiengednek, újból ölni kezdek. De akkor rosszabb lesz, tízszer ilyen rossz… engem a sátán tart hatalmában… ha nem végeznek ki, el fogok szökni ebből a börtönből, és az első dolgom az lesz, hogy megkeresem Kucsmát, és a heréinél fogva fellógatom egy fára.”

Anatolij Onoprijenko 52 embert ölt meg 1989 és 1996 között.

A gyilkos bohóc – John Wayne Gacy

Gacy gyermekkorától kezdve édesanyja, és nővére befolyása alatt állt, így a nők különösen utálatosak, ellenszenvesek voltak a későbbiekben számára, mindenfajta téren. Ám a társadalomba való beilleszkedés végett két felesége is volt, az elsőtől – aki 1969-ben elhagyta – két gyermeke született, valamint az üzleti életben is sikeresnek bizonyult. Politikai karrieren is gondolkodott, ezért kitalálta „Pogo bohóc" alakját, aki a chicagói gyermekek megsegítéséért mulattatta a nagyérdeműt. Olyan ismert, és elismert volt, hogy Carter elnök felesége, a First Lady is fotózkodott vele.

Ám ezek az érdemek nem elégítették ki, neki más kellett.

Mégpedig ezek a fiatal fiúk és férfiak voltak, akiknek a megerőszakolása és megölése valamelyest csillapíthatta határtalan homoszexuális hajlamát.

Mialatt Gacy szó szerint bohóckodott, addig a hatóság értetetlenül állt több fiatal eltűnésének aktája felett, hiába vezetett számtalan szál a meleg bohóchoz. A rendőrség még akkor sem gyanakodott rá, miután megnézték Gacy aktáját, melyben szembetűnő lehetett volna, hogy már elítélték összesen öt fiatal fiú ellen elkövetett nemi erőszak kísérletéért, mindezt 1972 és 1978 között.

1978-ban elfogták.

Második felesége beszámolt arról, hogy 1976-ban elkezdett eljárogatni otthonról. Kiderült, hogy törzsvendége volt a Chicagói Bughouse Squarenek, mely a homoszexuális fiatalok törzshelye volt. Leginkább Innen szedte fel leendő áldozatait, akiket később felesége távollétében hazavitt, rendszerint megerőszakolt, majd brutális kegyetlenséggel meggyilkolt.

Először a bilincstrükköt vetette be. Amikor felcsábított magához egy gyanútlan fiút, rávette, hogy vegye fel a bilincset, úgyis kiszabadítja később. Amikor az áldozat megkérdezte hogy mi a trükk, Gacy ezt mondta neki: "bilincskulcs kell hozzá kisapám, ez a trükk!" Megerőszakolta, majd megfojtotta áldozatát.

1978 decemberében a rendőrség megrohamozta a villáját egy névtelen bejelentés alapján, majd feltúrták a kertet. A legtöbb áldozat maradványa innen és a pincéjéből, további öt tetem pedig a közeli folyóból került elő. Összesen 33 fiatal férfi megölését bizonyították rá, de tényleges áldozatainak száma valószínűleg magasabb.

Az 1980 januárjában kezdődő tárgyalásán kimondták bűnösségét, az ítélet pedig méreginjekció általi halál volt. 1994-ig azonban siralomházban ült, mert Illinois államban e két dátum között tartózkodtak a halálos ítéletek végrehajtásától.

Kivégzése előtt egy gyors telefoninterjúban ennyit mondott: „Tizenegy keményfedeles és harmincegy puhakötésű könyv, két színdarab, egy mozifilm, egy off-Broadway darab, öt dal és több mint ötezer újságcikk foglalkozik velem. Most mit mondhatnék erre?”

Mielőtt megkapta volna a halálos injekciót, csak annyit mondott: „Nyaljátok ki a seggem”.

Az emberi elme kétségtelenül a leggonoszabb dolog a világon. Mind brutális eszközök, mind gyilkosságok kiötlésében. Remélem eme írással nem csak megdöbbentettem, hanem kicsit elgondolkodtattam a tisztelt olvasókat. Ugyanis visszaköszönhet pár régen belénk sulykolt mondat: ne bízzunk meg idegenekben, és mindig zárjuk be az ajtót.