Atomflotta épül az Arab-félszigeten

Az Egyesül Arab Emírségek (EAE) már jó néhány éve folytat tárgyalásokat saját atomprogramjával kapcsolatban, melyet korábban és jelenleg is éles nemzetközi kritikák, aggodalmak kísérnek. Az arab félsziget első nukleáris kezdeményezésével kapcsolatosan a legtöbb ellenérzés geo- és biztonságpolitikai megfontolásokra támaszkodik. Sokak szerint az EAE nem adekvát, felelősségteljes tulajdonos, ha egy tömegpusztításra is alkalmas technológiáról van szó.

Ezeknek a kritikáknak és a jelenlegi világpolitikai realitásoknak megfelelően (ti. Irán és Észak-Korea) az Arab Emírségek vasárnap hosszas magyarázkodással körítette bejelentését, melynek értelmében az EAE 2017-re üzembe állítja első reaktorát. „Jelenleg a tervezés egy előrehaladott stádiumában vagyunk, mielőtt megkezdenénk a voltaképpeni kivitelezést…” – jelentette be Hamad Al Kaabi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) EAE képviselője.

Ambiciózus vállalkozás

Az EAE nukleáris víziója már jelen szakaszában is az elmúlt idők leghatalmasabb befektetésének látszik. A következő 20 év alatt az összesen 60 milliárd dolláros projekt a világ legmodernebb atomreaktor-flottáját készül kiépíteni az Arab-félszigeten. Ehhez első lépésnek egy kétségbevonhatatlanul racionális indok kellett a NAÜ felé: az EAE demográfiai és gazdasági robbanása 2020-ra több mint megkétszerezi az ország energiaéhségét, melyet állításuk szerint a világ harmadik legnagyobb energiahordozó-kincsével a talpuk alatt sem képesek fedezni egyedül.

Tekintettel a Közel-Keleten zajló fegyverkezési versenyre, egyáltalán nem lepődne meg senki, ha kiderülne, hogy az EAE is úgy döntött: saját ˝végszóval˝ rukkol elő a már jelenleg is éppen elég feszült vitához. Mindenki tudja, hogy az Arab Emirátusok erőszakos és veszélyes szomszédságban kénytelen működni: az iráni fenyegetés és az öböl nyersanyagforgalmának védelme érdekében az ország jelenleg a világ egyik legnagyobb fegyver-lerakataként is üzemel.

Az EAE az atomvitában éppen azzal védekezik, hogy egy nukleáris fegyverkezési versenyen többet veszíthetne, mint nyerne: „Az ország biztonsága bilaterális védelmi egyezményeken nyugszik a nagyhatalmakkal, valamint felelős tagjai vagyunk a globális közösségnek, mely felé többoldalú kötelezettségeket is vállaltunk. Egy vakmerő nukleáris fegyverprogrammal mindkettőt kockáztatnánk” – írja az Abu Dhabi-i The National.
@@
Nincs nukleáris üzemanyag, nincs nukleáris fegyver

Abból a célból, hogy az EAE mindenkit meggyőzzön, hogy a jó oldalon áll, lemondott annak a jogáról, hogy önállóan uránt dúsítson, vagy az elhasznált fűtőanyagot újra felhasználja – ami az atomfegyver gyártásának első lépése. Ezzel szemben, az öböl túlpartján terpeszkedő Irán még csak ideiglenesen sem hozott ilyen döntést soha, így a saját maga által dúsított fűtőanyag áll a nemzetközi aggodalmak célkeresztjében.

Másik fontos különbség, hogy a százszázalékosan exkluzív kormányfelügyelettel zajló iráni atomprogrammal ellentétben az EAE-nek nem áll szándékában állami monopóliumként kezelni a kérdést. Mind a program finanszírozását, mind a kivitelezést, mind a működtetést nemzetközi befektetőkre szeretné bízni. Emellett az Emírségek egy független szabályozási felügyeletet is alapított, mely nemzetközi szakértőket is bevonva működne együtt az NAÜ-vel, hogy a program egész ideje alatt biztosítsa az átláthatóságot, amit Iránnál annyira hiányol a nyugat.

Kié az évszázad üzlete?

A fent említettek tekintetében, hatalmas üzlet van készülőben az Arab-félszigeten, nem csak a külföldi befektetők részére, de az EAE számára is. Az állam olajbevételeinek köszönhetően a belföldi fejlesztések a jelenlegi 15-16 gigawattos enrgiaigényt 2020-ra akár 40 gigawattra is feltornázhatják például Abu Dhabi-ban, ami – ha a hagyományos energiaforrásokkal akarnának fedezni – jelentős részt hasítana a viruló exportból. Az atomenergia a legígéretesebb alternatíva arra, hogy az Emirátusok ne otthon füstölje el a külföldön aranyáron felvásárlásra kerülő kőolajat.

A 60 milliárdos programból egyenlőre mindössze egyetlen Abu Dhabi-i reaktor került konkrét bejelentésre, az még kérdéses, hogy melyik ország befektetői lesznek a legnagyobb hatással az EAE nukleáris jövőjére. Természetesen az amerikai atomtechnológia számítana a legkívánatosabbnak, ám ha a Kongresszus a szigorú exporttörvények miatt eltáncol a többmilliárdos üzlettől, az EAE ajtajában ott kopogtat még Franciaország, Japán és Dél-Korea is.

Idén Júliusban az Emirátusok nukleáris egyezményt írt alá Dél-Koreával, melynek értelmében a dél-koreai vállalatok jelentékeny részt fognak birtokolni az ország atomprogramjával kapcsolatos megbízásokból. Külön érdekesség, hogy Dél-Korea korábban soha nem bocsátotta exportra a saját technológiáját, noha a Koreában működő 20 reaktor hatásfoka rendkívüli szakértelemről tesz tanúbizonyságot.

Az Abu-Dhabi-i reaktor Dél-Korea ígérete szerint 58 hónap alatt fog elkészülni, a többi pályázó ajánlata közül ez számított a legrövidebb intervallumnak. A franciák ellen szólhatott, hogy a tapasztalat dacára a frissen elkészült finnországi létesítmény gyengén lett kivitelezve, ráadásul csak tetemes csúszással és éles vitákkal, amiért kifutottak a financiális keretből. Mire az Abu Dhabi-i építkezés befejeződne, a Japán és amerikai technológia már 30 éves lesz, így a dél-koreai tervek számíthattak a legkorszerűbbnek is.