Az Ardipithecus ramidus, vagyis "Ardi" egymillió évvel idősebb, mint a leghíresebb Australopithecus-lelet, "Lucy", amelyre a hetvenes években bukkantak szintén Etiópiában. Lucy egy nőstény csontváza, amelynek alapján a tudósok feltételezték, hogy az emberi faj az Australopithecusokból fejlődött ki. Az Ardipithecus viszont az emberelődök egy még korábbi fázisára utalhat.

"A mostani lelet megváltoztatja a Homo sapiens evolúciójáról vallott nézeteinket" - hangsúlyozta Owen Lovejoy, az Ohio állambeli Kent Állami Egyetem antropológusa.
Mint Tim White, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora kifejtette, az ember és a ma élő főemlősök 6-7 millió évvel ezelőtt rendelkeztek valószínűleg egy közös őssel.
"+Ardi+ nem a közös ős, de hozzá a legközelebbi, amelyet valaha képesek leszünk felfedezni" - vélekedett Tim White professzor.

A maradványok még 1994-ben kerültek elő az Afar-medencében, azóta tanulmányozzák csontvázát a kutatók, akik 11 tanulmányt publikáltak róla a Science legújabb számában.
Az Afar-medencében számos őskori állat és növény kövülete került elő, a helyszínen eddig 29 féle madár és 20 féle kisemlős fosszíliáit találták meg a kutatók, a leletek alapján valószínű, hogy 4,4 millió évvel ezelőtt ez egy erdős terület volt.
Az 50 kilogramm testsúlyú "Ardi" 1,2 méter magas nőstény volt, csontvázát 125 darabkából állították össze.

Rövid volt a tenyere, hajlékonyak az ujjai, vagyis képes volt csimpaszkodni, négy végtagja segítségével a fákon közlekedni, ám karja-lába hosszából arra lehet következtetni, hogy nem töltött túl sok időt a fákon, ráadásul óvatosnak kellett lennie: nem rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, amelynek köszönhetően a modernkori afrikai majmok valóságos légtornászok. Lábai elég erősek voltak a járáshoz, ám öregujjával "fogni" is tudott. A medencecsontok vizsgálata azt sugallja, hogy a farizmai úgy helyezkedtek el, hogy felegyenesedve, két lábon járt.

Tim White szerint egy "mozaikszerú" lényről van szó, amely se nem csimpánz, se nem ember. Majomszerű pofája volt, felső szemfogai viszont inkább a modern emberére hasonlítottak, mint a főemlősökére. Koponyájának egyéb jellemzői, ahogy szemöldökcsontja is meglehetősen különböztek a csimpánzokétól. A koponyába belépő, illetve onnan kilépő nagy erek és idegek egymáshoz való viszonya azt mutatja, hogy "Ardi" agya a modern emberhez hasonlatosan helyezkedett el, s így lehetőség volt a vizuális és térérzékelésért felelős területek növekedésére.

Fogzománcának vizsgálata arra enged következtetni, hogy változatos volt az étrendje - gyümölcsöket fogyasztott, diófélét és magvakat, de "Ardi" a leveleket sem vetette meg.