Ami leválthatná a kopogtatócédulák rendszerét

Alapok

A Political Capital egy korábban már taglalt elemzésében – amely a választási rendszer hiányosságait veszi górcső alá – kitér arra, hogy a kopogtatócédulás rendszert el kellene törölni és egy úgynevezett kauciós rendszert kell bevezetni helyette. Az okok mindenki számára érthetőek: a folytonos botrányok a kopogtatócédulák megvétele, átírása, átruházása körül már a tragikomédia határát súrolták, ráadásul a választóknak is könnyebb lenne, ha nem zaklatnák őket folyton a cédulákkal. A ferencvárosi hamisítási botrány után pedig egyértelművé vált, hogy ez így nem mehet tovább.

Természetesen vannak politikai szempontból is erős érvek: a kopogtatócédulák összegyűjtése hátrányosan érinti a kispártokat, hisz a nagypártok kiépített hálozata felszipkáz előlük majd minden cetlit – nem csak azt a 750-et, amire szükségük van. A cédulák pártokon belüli adás-vételének létező jelenségére komoly indok az, hogy a kispártok eddig rendszerint több cédulát gyűjtöttek be, mint ahányan összesen szavaztak rájuk – ami társadalom-pszichológiai szempontból igen nehezen megmagyarázható viselkedési mód.

Továbbá a kopogtatócédulákról nagyon könnyen lenézhető a pártok számára a szimpatizánsok adatai – aminek tárolása bevett gyakorlat, hiába törvényellenes. Legutóbb például a Jobbikra adott zuglói szavazatok tulajdonosainak neve és címe került fel egy 500 fős levelező listára – természetesen a szereplők beleegyezése nélkül.

Ráadásul az Országos Választási Bizottság (OVB) e havi állásfoglalása szerint, a korábbi visszaélések miatt eltörölné az ajánlószelvények rendszerét és újragondoltatná a jogalkotókkal kampánycsend intézményét is. Kopogtatócédulák helyett vagy a kauciós modellt, vagy az ajánlóíves rendszert javasolták.

A megoldás?

A kauciós megoldás azt jelentené, hogy egyszerűen mind az egyéni listán szereplő 176 helyért való ringbeszállásért, mind a területi listákért komoly pénzeket kellene lecsengetni. Elsőre ez így kissé etikátlannak látszik, pedig annyira nem az. Hisz biztosítaná azt a célt, hogy a komolytalan versenyzőket kizárná, a komolyakat viszont valamennyire egyenlő esélyekkel szállítaná ringbe. Ezt növelné az a tény is, hogy eredményes szerepléskor az összeg visszajárna.

Vagy ahogy a PC fogalmaz: „A magyar választási rendszerben is felválthatná a cédulagyűjtést a kaució. Ha feltételezzük az egyéni választókerületek és a területi listák fennmaradását, az egyéni jelöltek indulását egy független jelölt számára is megfizethető letét elhelyezésével lehetne biztosítani, amely már 5-10 százalékos eredmény elérése esetén is visszatérítendő lenne. A területi listák állítása azonban – a jelenlegi feltételrendszer megtartása mellett – viszonylag magas, de megfizethető összeg letétbe helyezésével volna csak lehetséges, aminek visszatérítése is szigorúbb feltételekhez köthető. Ez utóbbi követelmény tarthatná továbbra is vissza a komolytalan szervezeteket a listaállítástól.”

A PC legutolsó érve az, hogy ez ráadásul a pártok számára is gazdaságosabb lenne, hisz a kaució összege pártszinten olcsóbb lenne, mint amennyi pénzt a kopogtatócédulák összegyűjtésére (emberi erőforrás, idő, infrastruktúra, szervezés) elköltenek. Mivel konkrét számokat nem mondtak, és az erőforrások akár önkéntes – tehát ingyenes – alapon is mehet, ezért úgy döntöttünk, hogy a HírExtra utánanéz a dolognak.

A pártok hozzáállása

Megkérdeztük mind a hét, parlamenti bejutásra elviekben esélyes pártot, hogy ők mennyit költöttek/ terveznek költeni a kopogtatócédulák összegyűjtésére,és hogy mi a véleményük a kauciós rendszer bevezetéséről. László Róbert, a PC dokumentumot jegyző választási szakértő annyit megsúgott, hogy itt pártokról és pénzről van szó, tehát úgy mint a kampányolásnál, itt is a valós összeg töredékét fogják csak bemondani, így az alábbiakat ezek fenntartások figyelembevételével értelmezzük.

MSZP: Nekünk ingyen van

A leggyorsabban (hat nap alatt) reagáló párt az MSZP volt: „a megfelelő számú ajánlószelvények összegyűjtése az MSZP számára nem jelent gondot és semmiféle költséggel nem jár. Párttagok és aktivisták szabadidejük terhére vesznek részt a kopogtató cédula gyűjtésben.

Az MSZP társadalmi beágyazottsága, működő helyi szervezetei biztosítják, hogy a választópolgárok könnyen át tudják adni a támogatásukat kifejező kopogtató cédulákat. A törvények betartásával történő ajánlással a választópolgárok közvetlen politikai akarata fejeződik ki, míg a kaució alkalmazása során erre nincs lehetőség. Ez utóbbi megoldást – mivel szűkíti a demokratikus akaratnyilvánítást – nem támogatja az MSZP.”

MDF: Olvastuk a PC nyilatkozatot.

Az MDF szintén hat nap után reagált, igaz ők e-mail helyett személyesen Kerék-Bárczy Szabolcsot, a párt szóvivőjét adták a telefonhoz. Ő elmondta, még nagyjából se tudják, hogy mennyit költenek a kopogtatócédulák összegyűjtésére, hisz egyéni körzetenként ez nagyon változó. De azt megjegyezte, hogy az MDF általában – és ő maga is – a klasszikus kopogtató módszerrel dolgozik – tehát házról házra jár a cédulákért – és ehhez csupán szabadidő szükséges.

Az MDF szerint a kopogtatócédulák a jelenlegi formában a visszaélések melegágyát képezik: üzletelés és hamisítás veszélye áll fenn, valamint a cédulák lehetőséget adnak arra, hogy a választók adataival visszaéljenek a begyűjtők és a pártok egyaránt. Azt is hozzáteszi, hogy a kisebb pártoknak komoly hátrányt jelent, hogy a nagyok 1-2 nap alatt legyűjtik a szelvényeket.

Azt szintén aggályosnak nevezte, hogy sokszor külsősök jutnak hozzá a cédulákhoz: akinek sok pénze van, akár napidíjért is fizethet gyűjtőket. Véleménye szerint az országgyűlési választásokra összegyűjtendő kopogtatócédula mennyisége erőteljesen elszakadt az EP-s normától, így azt mindenképpen csökkenteni kellene. A megoldásként felvetült kauciós megoldással alapvetően szimpatizál az MDF, ám azt mindenképpen átalakításokkal tartja csak elfogadhatónak.

LMP: Fogalmunk sincs, de nem kell sok

Schiffer András, az LMP szóvivője szerint „egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben jelenleg, hogy a költéseket kopogtató-gyűjtésre lebontva akárcsak megbecsüljük. Továbbra is állítjuk azonban, hogy messze nincs szükség egy sikeres kampányhoz olyan horribilis összegekre , amelyeket a parlamenti pártok elköltenek, s az EP-kampány tapasztalatából kiindulva az LMP – nek a legnagyobb tőkéje most is az aktivisták odaadása lesz.”

A kauciós rendszer ellen elvi kifogásokat hozott: „Ez a megoldás is alkalmas a vagyoni alapú szelekcióra,ami elfogadhatatlan. A PC "félmegoldása" -tehát, hogy pl. a megelőző választásokon parlamentbe került pártok ne gyűjtsenek -megfontolandó. Az LMP ugyanakkor az egész kopogtatócédulás rendszert a ’89-es alkotmányozás egyik túlbiztosításának tekinti. A kétfordulós szisztéma miatt felesleges akadályokat állítani a kandidálók elé.

Olyasmit elképzelhetőnek tartanak, hogy pl. a nem helyben lakó jelölt mutasson fel nagyságrendekkel kevesebb, mondjuk pár tucat ajánlót, vagy az ajánlás feltétele lehet, hogy a jelölt (jelölő szervezet) rendelkezzen megismerhető programmal, ill. a jelölt csatolja hiteles politikai önéletrajzát, vagyonnyilatkozatát.

A túlbiztosított rendszer -kopogtatócédula, 5%-os küszöb – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a politikai mező Magyarországon befagyott, s ennek egyenes következménye a politikai elit gyenge teljesítménye.”
@@
SZDSZ: Majdnem ingyen

A párt válasza igencsak megkésve és szűkszavúan érkezett: „az SZDSZ nem alkalmaz külön, az ajánlószelvények gyűjtésére specializálódott aktivistákat, a javarészt ingyen, elhivatottságból dolgozó fiatal barátaink ugyanúgy részt vettek a plakátragasztásban, a rendezvényeinken, az anyagmozgatásban, a szórólapozásban, mint az ajánlószelvények gyűjtésében. Ezért az ő munkájuknak ezt a külön szeletét forintosítani nem lehet, ugyanúgy, ahogy például egy újságíró sem tud külön bér- és rezsiköltséget kimutatni csak a gépeléssel töltött idejére. A részletes kampányköltségeinkkel természetesen mindig a törvény által megkövetelt módon és határidővel elszámoltunk.”

A párt sajtóosztálya második kérdésünkre még azt a rövid közleményt sem volt hajlandó csatolni az ajánlószelvények levélváltásának kérdéséről, amit honlapukon nemrég kitettek: "Az SZDSZ üdvözli az Országos Választási Bizottság szándékát, mely az ajánlószelvények jelenlegi gyakorlatának gyökeres átalakítását célozza. Több alkalommal is meggyőződhettünk arról, hogy ez a rendszer nehezen átlátható, egyes elemei esélyegyenlőtlenséget teremtenek, és visszaélésekre adnak lehetőséget – ezért javasoltuk egy válaszborítékos rendszer bevezetését."

Jobbik: Se kaució, se kopogtatócédula

Bár a válaszoló pártok közül a Jobbik reagált a legkésőbb, de ők adták a legteljesebb választ a kérdéseinkre. A kopogtatócédula gyűjtésére pártpénz nem fordítanak, de elismerik, hogy az önkénteseknek ez nem olcsó mulatság:

„Központi kampánypénzeinkből a párt egy forintot sem tervez a kopogtatócédula gyűjtésre fordítani. Külső embereket erre pénzért alkalmazni nem fogunk, hanem a már országosan kiépült pártszervezettségünkre bízzuk majd a feladatot. Jelöltjeink, szervezeteink, tagságunk és aktivista hálózatunk fogja a kopogtatócédula gyűjtést szervezni és végrehajtani, mindenhol a helyi sajátosságokhoz igazítva. Így erre külön pénzügyi forrást nem tervezünk elkülöníteni. Természetesen ennek, hogy tagjaink saját idejüket, benzinjüket, erőforrásaikat használják fel komoly értéke van, de ezt forintban nem tudjuk kifejezni, egyrészt mert a pártnak direktbe nem kerül majd semmibe sem, másrészt nem ismerünk olyan számítási módot, ami alapján ezt egzaktan meg lehetne becsülni."

A kopogtatócédula-kaució harcában pedig egy harmadik oldalon teszik le a voksukat: „A Jobbik is elavultnak és sok visszaélésre lehetőséget adónak tartja a jelenlegi jelöltállítási szisztémát. A saját bőrünkön volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a kopogtatócédula gyűjtés rendszere milyen nehéz akadályok elé állítja a feltörekvő új politikai erőket, illetve a ferencvárosi időközi választás kampányában a Jobbik járt élen abban, hogy a konkrét csalásokra rávilágítsa a hatóságok és a közvélemény figyelmét."

A Jobbik szerint is a jelenlegi rendszer ezer sebből vérzik és érdemben változtatni kell rajta. Ellenben a kauciós modellt sem tartják megoldásnak, főleg a benne rejlő manipulációs lehetőségek miatt. A ferencvárosi választás alatt is tapasztalt kopogtatócédula biznisz mögött álló egyik legjelentősebb ok, hogy a nagy pártok cédula átadással igyekeztek elindítani konkurens pártokat a vetélytársakkal szemben, annak reményében, hogy az így elindított jelölt néhány száz szavazatot elvisz a másik táborából.

"Félünk, hogy a kauciós rendszer bevezetésével ez a manipulációs lehetőség még könnyebben alkalmazható lenne. Hiszen ha a 150 eurós értéket vesszük figyelembe, akkor kb. 40 500 forintba kerülne egy képviselőjelölt elindítása, országosan pedig a 176 választókerületben való országos felállás pedig 7 128 000 forint lenne. Még ha magasabban szabnánk is meg a kaució értékét, akkor is néhány tízmillió forintból a nagyobb tőkével rendelkező pártok több ilyen "ál-pártot" tudnának elindítani a választáson a politikai ellenfelük gyengítése céljából.

A Jobbiknak nincs kétsége afelől, ismerve a magyarországi politikai elit erkölcsi szintjét, hogy élnének is ezzel a manipulációs lehetősséggel. Hiszen egy ilyen módon elindított "ál-párt" akár néhány tízezer szavazatot is elvihet a kijelölt célponttól.

Másrészt azok a parlamenten kívüli erők, amelyek mögött nem áll egy nagyobb párt pénzügyi támogatása, még az alacsony értéken megszabott kauciót is nehezen tudnák előteremteni, illetve a kampány költségeire fordítandó keretből kellene elvonniuk. A Jobbik példáján bemutatva, nekünk a 2010-es választásra komoly fejtörést okozna ennek az indulási kauciónak az összeszedése, holott meg van a társadalmi támogatottságunk és az országos szervezettségünk is, míg egy alig működő pártnak, amelyet egy nagy párt a "halálos ölelésében" tart, de anyagilag támogat vagy kisegít, annak rutin művelet lenne.

Amellett, hogy a kauciós modell bevezetésének gondolatát kritikával szemléljük, a Jobbikon belül is egyöntetű az az álláspont, hogy a jelenlegi rendszeren változtatni kell, és keressük is az alternatív lehetőségeket.”

Fidesz: Túl elfoglaltak vagyunk válaszolni

A Fidesz szokás szerint nem volt hajlandó válaszolni a leveleinkre, és a telefonos zaklatások ezúttal még semmis ígéreteket sem csikartak ki a párt sajtóosztályából. A kopogtatócédulák árfolyamára az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg azt válaszolná, mint a többi nagyobb párt: ez nekik nem kerül pénzbe, hisz a kiépített párthálózat önkéntesei saját erőforrásaikat felhasználva begyűjtik a cédulákat. Azonban az OVB döntésére hivatkozva, más formában ismét megkérdeztük a Fideszt a kopogtatócédulákról, amellyel már kissé nagyobb sikerünk volt: kaptunk egy ígéretet.

Végszó a szakértőtől

László Róbert, a válaszokat elemezve a következő konklúzióra jutott: „A legtöbb nyilatkozat (illetve a Fidesz esetében annak sokatmondó hiánya) sajnos a változtatási szándék hiányáról tanúskodik. Nem hihető például az az MSZP, az SZDSZ és részben az MDF által is hivatkozott érv, hogy 132 ezer ajánlószelvény összegyűjtésének (176 egyéni jelölt állításához ennyire van szükség) nincsenek költségei – még ha ez kétségkívül nehezen forintosítható is.

Bár a legtöbb nyilatkozatban visszaköszönnek az ajánlószelvényes rendszer közismert problémái, a kauciós rendszernél jobb javaslattal egyik párt sem hozakodott elő, a parlamenti pártok gyűjtés alóli felmentése pedig azért félmegoldás, mert sem a cédulák adás-vételének lehetőségét, sem az adatvédelmi aggályokat nem szüntetné meg.

A Jobbik kalkulációja jelzi, komolyan veszik a problémát, figyelmen kívül hagyták viszont a tényt, hogy a kaució az éppen azért kaució, mert bizonyos feltételek teljesítése mellett visszatéríthető, így akár már 5-10 százalékos eredmény mellett is lenullázhatók lehetnek az indulási költségek. Az természetesen igaz, hogy ezt az összeget meg kell előlegezni, de szintén nem életszerű az az érv, hogy ekkora anyagi mozgástérrel nem rendelkezik egy országos politikában előretörni kívánó párt.

A kaució bevezetésének örvendetes hatása lenne továbbá, hogy jóval több jelölt és párt neve kerülne fel a szavazólapokra, amelyek között talán előfordulhatnának a Jobbik által "ál-pártok"-ként említett szerveződések is, a gyanú szerint azonban ezek jelenleg is megjelennek a politikai arénában. Azok a pártok viszont biztosan nem, akik eleve esélytelenek a cédulagyűjtésre, a kauciós rendszerben viszont legalább megmérethetnék magukat.”