Gazdaság / HR
Vergődik a papírpiac, kihalnak az újságok
A gazdasági válság bizonyos hatásai nem éreztették magukat azonnal, ám megtörténtünk nem titkolható el. Ilyen a nyomtatott sajtó és a papírpiac katasztrofális helyzete is, amely még a legnagyobb sajtóorgánumokra is kihat.
Beüt a mennykő
A gazdasági világválság egyáltalán nincs jó hatással a sajtóra – legyen az nyomtatott, vagy digitális formátum. Ennek kettős oka van: a hirdetők egyrészt nem szándékoznak annyi pénzt kiadni reklámokra, másrészt az átlagember „ott spórol ahol tud” hozzáállása gyakran csapódik le az újságok kárára – így az eladott példányszám is csökken.
Előző héten az Online sajtóval foglalkoztunk, amit fizetőssé kívánnak átalakítani – legalábbis azokat a portálokat, amiknek vannak nyomtatott verziójuk is – most pedig a nyomtatott verziót vesszük górcső alá. A napilapok globális szinten 9,1 százalékos esést produkáltak reklámbevétel szempontjából, a magazinok peidg ennél nagyobbat: 17,4 százalékot. A teljes nyomtatott sajtó Magyarországon 16 százalékos reklámbevétel-csökkenést könyvelhetett el az év első negyedévében – a tavaly ilyenkori adatokhoz viszonyítva.
Az első vészjelzés talán az lehetett, hogy a világ legnépszerűbb blogjaiból készült nyomtatott, és online(PDF) újság, az ingyenes Printed Blog július hetedikén csődöt mondott, és lehúzta a rolót. Pedig a mindössze hat hónapot élt Printer Blog nagyon szép reményekkel indult, sokan őt tartották a válság bezzeg-újságjának – vagyis a kivételnek, ami kiemelkedhet a válság hullámain. Azonban ő sem talált megfelelő befektetőket, a reklámbevétel pedig önmagában túl kevés volt.
A gazdasági adatok a kegyetlen számok tükrében sem festettek valami fényesen. A papíripari megrendelések hazánkban 15 százalékot estek a tavaly ilyenkori adatokhoz képest – amelynek az egyik fő oka, hogy az újságok példányszáma folyamatosan csökken. Igaz, a most próbaüzembe helyezett, októberben nyíló, a tervek szerint évi 350 tonnányi reklámpapírt előállító dunaújvárosi papírgyár helyre rázhatja az ágazatot, hisz a hazai össztermelés visszacsökkent négy gyárra, ami évi mindössze 300-350 ezer tonnát képes előállítani – a hazai egymillió tonnányi igénnyel szemben.
Csak megroggyan, vagy eltűnik?
A Star Tribune-t követte a Baltimore Examiner nevű, ingyenesen terjesztett, a San Francisco Examiner mintájára létrehozott lap, amely hároméves működés után, február 15-én zárt be végleg.
Két héttel később jött a denveri székhelyű Rocky Mountain News, a Denver Post riválisa, amely február 27-n, nem sokkal 150 éves jubileuma előtt könnyek között adta fel, mert a tulajdonosok nem találtak rá vevőt. Az újság a másfél százados múltra utaló retro-címlappal és megható videóval búcsúzott az olvasóktól.
Három hét sem telt el, és március 17-én örökre lehúzta a rolót a 146 éves Seattle Post-Intelligencer, Seattle két nagy újságja közül az egyik. Természetesen megható videóval búcsúzott az olvasóktól.
Tíz nappal később, március 27-én, a 101 éves, bostoni székhelyű Christian Science Monitor bejelentette, hogy nyomtatott formában ezután csak hetente egyszer jelenik meg, hétfőtől péntekig csak a neten. Négy nappal később, március 31-én csődöt jelentett a hatvan éve ezen a néven megjelenő Chicago Sun-Times, a Chicago Tribune egyetlen helyi ellenfelének kiadója. (standard-team.hu)
A gazdasági adatok nem csak nálunk kiábrándítóak: világszerte csökken az újságpapír iránti kereslet. A legdrámaibb rázkódást az észak-amerikai sajtó szenvedte el: ott a helyi lapokkal együtt nagyobb lapok is sorra szűnnek meg, csökkentik a példányszámot és a megjelenést, vagy épp költöznek át internetre – így az újságpapírra egyre kevesebb a kereslet. Ebbe természetesen a papírkészítők is belerokkantak: az évi hétmillió tonnát előállító óriás, az AbitibiBowater például csődvédelmet kért magára. De a helyzet hasonló Ázsiában, Európában, és a világ többi részén is – csak kicsit enyhébb.
A vészjelzés második hullámát az indította el, hogy a világ legrégibb vasárnapi lapja, a brit Observer jelezte: hamarosan bezárja a boltot, nem bírják tovább anyagilag. De sok más újság elvérzett már – ráadásul ezek nem is nagyon viselik meg az embereket: egy kutatás szerint az amerikaiak csupán 43 százalékát érintené rendkívül érzékenyen az, ha megszűnne a kedvenc újsága, közöttük is több az idős, mint a fiatal.
Akik nem zárnak be, azok csökkenti a példányszámot, hisz kevesebb a vásárló. Nem mintha a vásárló hozná közvetlenül a fő bevételi forrást: általában egy újság előállítása drágább mint a megvételi ára. Például a Washington Post előállítása naponta 2 dollár 70 centnyi papírban mérhető, míg az előfizetők mindössze 1 dollár 80 centet fizetnek a lapért, és a nyomdafestéket, a kézbesítési költségeket, valamint a hírek előállításának árát még nem is számoltuk. Azonban a kevesebb olvasó láttán a hirdető is kevesebbet fizetne a reklámjáért, ami viszont az újságok fő bevételi forrása.
A magyar helyzet sem túl rózsás: a napilapok keresete átlagosan 9 százalékkal csökkent (bár a Magyar Hírlapról és a Napi Ászról nincs adat, de valószínűleg csak lehúznák a statisztikát). A politikai napilapok közül egyik sem, a bulvárból pedig egyedül a Borsnak sikerült példányszám-növekedést elérnie.
A közéleti- és gazdasági hetilapok piacán hasonló a helyzet: átlag tíz százalékkal csökkent a kereslet – még az olyan presztízslapoké is, mint a HVG. Az egyetlen nyertes – vagyis eladott lapszánban bővülő – orgánum a Haszon volt, több mint 10 százalékkal tudta növelni eladási rátáját.
Hogy mentsük meg?
Felröppent pár ötlet, hogy miként lehetne megmenteni a nyomtatott sajtót – ezek egyike az Online változat fizetőssé tétele. Mások szerint a közszolgálati lapokat állami támogatásban kéne részesíteni (agyő, független média), megint mások szerint pedig az egyetemisták ösztöndíját kellene kiegészíteni lap-előfizetésekkel. Az egyik legextrémebb ötlet pedig az, hogy a gazdag, közösség-barát embereknek kellene kiemelniük a sajtót a szakadékból.
Az hogy mi ölte meg a sajtót – a Google, Craig Newmark, vagy saját megújulás-képtelensége – azt sokan találgatják, de annyi biztos, hogy nagyon sokan temetik. A dolog nem véletlen, ugyanis már a New York Times és a többi gigalap is ingadozik – ha pedig egyikük ledőlne, az láncreakciót okozna. Hogy képes-e a nyomtatott sajtó úgy megújulni, hogy a fiatalok érdemben odafigyeljenek rá? – talán ez az ágazat legfontosabb, legégetőbb kérdése.