Amikor a mentési gyakorlaton kiadják a riasztást, gyakran a szolgálat tagjai sem tudják, hogy valós veszélyhelyzet van, vagy csupán gyakorlat. Az egyik csapattag a vízben "küzd az életéért", míg a többiek megkülönböztetett jelzésű autójukkal a helyszínre sietnek. Mérik a kiérkezési és az átöltözködési időt, mi több, az egészségügyi ellátás időtartamát is. A kiérkezés átlagosan 15-20 percet vesz igénybe - mondta el Fási Géza mentésvezető.

A csapat 30 tagból áll: 12-15 ember 4 gépjárművel állandóan bevethető, tehát 24 órán át kész a mentésre, míg a többiek csak részidőben. Mindegyiküknek van egyéb munkahelye, a mentést önzetlenül, tulajdonképpen a szabadidejükben végzik, mert szükség van rájuk, a munkájukra.

A riasztás saját mentőközpontjukba érkezik be Gyálon, innen tudatják a bevethető egységgel a helyszínt, ahová menniük kell. A helyszínre érkezve adott esetben kimentik a vízből a sérültet, megkezdik sürgősségi ellátását, egyebek mellett elsősegélyben részesítik, infúziót adnak neki, ha szükséges, megnyugtatják, esetleg újraélesztik, majd értesítik a rendőrséget, a mentőket. A közhasznú szervezetként működő speciális mentők csupán alapellátásban részesíthetik a sérültet, akit csak az Országos Mentőszolgálat szállíthat el a helyszínről.

A hétvége a legkritikusabb időszak, mert nagyon sokan mennek ki a bányatavakhoz: a mentőszervezet tagjai folyamatosan járőröznek, az ott tartózkodóknak felvilágosítást nyújtanak a bányatavak veszélyeiről, megkérik a fürdőzőket, hogy saját életük védelmében jöjjenek ki a vízből vagy csak az arra kijelölt részeket használják.

Ezeken a vízterületeken nincs vízi mentőszolgálat, hirtelen mélyül a víz, a felső rétege meleg, de 80-90 centiméter alatt nagyon hideg. Felhevült testtel a vízbe menni életveszélyes, mert szívinfarktust is okozhat, egyebek között ez az egyik leglényegesebb rizikótényező a bányatavi fürdőzésnél.

Fási Géza felidézett egy számára döbbenetes esetet, amikor a szülők másfél éves gyermeküket "nevelési" célzattal dobták be a vízbe, hogy úszni tanuljon. A már fulladozó gyereket a Poszeidon tagjai hozták ki.

Fokozott felelőtlenség még működő bányatóban fürödni. Fási Géza az ócsai tóra utalt, ahol a bánya tulajdonosa hiába teszi ki a tiltó táblákat a vízbe és a partra, rendszeresen ellopják, és tovább használják úszásra a tavat.

A szervezet nem csupán vízi mentéseknél segédkezik. Részt vesznek a többi között tűzoltásban, magasból mentésben, holttestek és eltűnt személyek keresésében, árvíz vagy jégeső okozta károk és katasztrófa elhárításában is. A mentésvezető hangsúlyozta, hogy az önkormányzattól semmilyen támogatást sem kapnak, a felszerelések, a technikai eszközök, az autók mind a tagok saját tulajdona, minden költséget saját zsebből fedeznek. Már két éve pályáznak az önkormányzatnál, hogy további búvár- és ipari alpinista technikai eszközöket vásárolhassanak, de pénzügyi okokra hivatkozva eddig rendre elutasították beadványukat.

Éves szinten 35-40 riasztás érkezik hozzájuk: azért "csak" ennyi, mert nekik a speciális és különleges esetek jutnak, hiszen van külön tűzoltóság és mentőszolgálat. A tagok között orvos, szakápoló, mentős, búvároktató, ipari alpinista és logisztikai szakember is van. A csapatot három év alatt szedték össze, és olyan emberek végzik a tevékenységet, akiket szakmai végzettségük alkalmassá tesz arra.