Szép nyári nap – a retró musical

Reklám minden mennyiségben

Aki közjárművel utazik, már hetek óta, az láthatja a színes transzparenseket, amelyek az új zenés darabot harangozzák be, beborítva a villamosokat, buszokat egyaránt.

A színház nem bízta a véletlenre a dolgot, az ötletes plakátokon kívül egy másfajta marketing-fogást is bevetettek, különböző rendezvényeken, eseményeken már egy ideje fellépnek a főszereplők, ízelítőt szolgálva ezzel a közönségnek, becsábítva őket a kánikulából a teátrumba.

Minden adva volt ahhoz, hogy teltházzal ünnepelhessék meg az első olyan musicalt, amelyet nyáron kőszínházban mutatnak be, s nem a szabad ég alatt.

Újabb magyar unikum

Az Operettszínház igazgatója, Kerényi Miklós Gábor nemcsak azt találta fantasztikusnak, hanem a beszédében arra is kitért, hogy egyedülálló, hogy egy olyan magyar történetet vittek színre, ráadásul megzenésítve, ami a közelmúltat dolgozza fel.

Minden korosztálynak szól, mert van, aki átélte mindezt, emiatt támad kedve megnézni, van olyan, aki még ezekre a számokra tombolt a diszkóban, s olyanok is vannak, akiket a szülei vittek el egy-egy koncertre, olyan viszont alig van, akiben semmi emlék nem merül fel a játékot nézve.

A …….a 70-es éveket idézi fel, a fiatalok egy építőtáborban kötnek ki, ahol a paradicsomfeldolgozás mellett jut idő egy kis szórakozásra és természtesen szerelemre is, mert „… csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet…”.

Somogyi Szilárd sikerdarabjai

A fiatal rendező, Somogyi Szilárd immár többedjére bebizonyította, hogy van helye a rendezői székben is, az ő nevéhez fűződik az Abigél és a Tavaszébredés is, és amelyek nagy sikerrel futnak a magyar Broadway-en. Szilárd egyébként idén esélyes a Művészek Magyarországért Díj elnyerésére, a legjobb színházi rendező kategóriában jelölték. A publikum tetszésnyilvánítását figyelve a Szép nyári nap lesz az, amellyel azok előtt is ismerőssé válhat a neve, akik eddig még nem hallottak róla.

A próbafolyamatra kevés idő állt rendelkezésre, ámbár mégis minden színész azt nyilatkozta, hogy örül annak, hogy egy könnyedebb darabban játszhatnak, de ennek ellenére komoly fizikai és szellemi munka áll a háttérben, sokszor napi 12-13 órát próbáltak szinte megállás nélkül. Mi, nézők ennek csak a gyümölcsét láthatjuk, a verejtéket maguk mögött hagyták és mosolygósan, vidáman állnak elénk 15 estén át.

„Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt- 220 felett"

Az előadás kis késéssel,de nagy nézősereggel kezdődött, olyannyira, hogy az emeleten még a lépcsőn is ültek- azok, akik valamilyen módon mindig tudnak venni nem létező lépcsőjegyet.

Fiatal tehetségek

Ebben a históriában végre olyan fiatal tehetségek is előtérbe kerülhettek, akik eddig kevesebb szerepet kaptak, ilyen Szabó Dávid, aki őszinte elismerésemet vívta ki terjedelmes hangorgánumával. Nagyszínpadon ez az első igazi főszerepe és méltón megállja a helyét a már évek óta főszerepekben brillírózó Vágó Zsuzsi mellett.
@@
Csepregi Éva újjászületése

A kuriózum az (volt), hogy két melódia erejéig a Neoton együttes legendás énekesnője is megjelenik a színpadon. A legnagyobb üdvrialgást az váltotta ki, amikor Csepregi Éva beautózott egy tűzpiros karton-trabanttal, a nézőtéren szűnni nem akaró tapsvihar volt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nemcsak a formája a régi, hanem a hangja is. Bűvölt mindenkit.

Jelmez – Kemenesi Tünde

A jelmeztervező, Kemenesi Tünde is alapos munkát végzett, a ruhák totálisan visszaidézték a 70-es évek hangulatát. Az öltözetek színesek, néha már nevetségesek voltak, de a dalok bohókás stílusához abszolút passzolt.
A díszlet egyszerű volt, de nem keltett hiányérzetet, mivel a cselekmények nagy része a paradicsom-feldolgozó üzem területén lévő táborban zajlik.

Koreográfia – Duda Éva

Duda Éva koreográfus érdemli talán a legnagyobb elismerést, asszisztensével, Barta Viktóriával együtt, mert szemmel látható, hogy a táncbetétek betanulásában óriási munka van, nem mindennapi elemekkel kápráztatnak el. Nagyon sok mindent táncban fejeznek ki, amelyhez hat profi táncost is- a színház balettkarából választva ki- alkalmaztak, ők is a táborlakókat személyesítették meg, ahogy az Operettszínház stúdiósai is a hat főszereplő fiatal mellett, akik néha a táncosokat megszégyenítő mozgáskultúráról tettek bizonyságot. A színtéren csak úgy pezsgett az élet.

A próza, mint általában a zenés-történeteknél, hanyagolták, de a 27 dal szövege elég volt arra, hogy az eseménysor világos legyen bárki számára, még egy Máté Péter dalt is belecsempésztek a történetbe. (Kell,hogy várj)
A szereplők közül legtöbben nem vettek részt hasonló építőtáborban, de abban mindannyian megegyeztek, hogy a Neoton-számok valamilyen úton-módon részei voltak az életüknek, egyikük számára sem volt ismeretlen a 220 felett, a Santa Maria, a Pago Pago, a Holnap Hajnalig, a Don Quiote vagy akár a címadó dal, a Vándorének
Csepregi Éva viszont volt ilyen táborban, persze csak fellépőként, ugyanúgy, ahogy a darabban is, mint pesti művésznő jelenik meg. De Szulák Andrea, aki szintén a színmű egyik kulcsfigurája, még részese volt az építőtáboroknak és szerinte az atmoszféra hasonló volt, rengeteget buliztak, nevettek, táncoltak és énekeltek esténként a tábortűz mellett.

Most nyáron van esélye mindenkinek megtekinteni, de akik nem érnek rá, azok sem kell elcsüggedjenek, mert a szép őszi napokon is visszatérnek még bónuszként és visszacsempészik a szép nyári napok hangulatát.

Érdemes tehát valamikor időt szakítva kiszakadni a hétköznapok egyhangúságából, megtekintve őket, átérezve a derültséget, életörömöt és hagyva, hogy vigyenek „el minket arra, hol még senki se járt!
…hosszú az út, most már indulni kell.” (Santa Maria)

Forrás és képek:
http://www.operettszinhaz.hu/galeria.php?kategoria=142&kep=4039&tol=20
http://www.operettszinhaz.hu/operett.php?pid=read&hId=494