És a Postásnak ki „csenget”?!

A szóban forgó, XIV. kerületi Postás SE első embere szerint azért, mert a klub névadó szponzora több mint két éve vonakodik szponzorálni. Rostás Gábor, az SE elnöke úgy véli, az egyesület jogosan tart igényt arra a 260 millió forintra, ami azután jár neki, hogy a Posta – törvényi kötelezettsége ellenére – 2007 áprilisa óta egy fillérrel sem járul hozzá a klub működéséhez. Igazát polgári peres eljárás során bizonyítaná, emellett eltüntetné az egyesület telephelyének tulajdoni lapjáról az Állami Posta jogutódjaiként működő Magyar Telekom illetve Antenna Hungária nevét. Kész terve van arra, hogyan hasznosítaná a sporttelepet, ha a tulajdonosok (a 47,5 %-os részesedéssel rendelkező Magyar Posta, az ugyanennyivel bíró Magyar Telekom és a maradék öt százalékot őrző Antenna Hungária) végre hajlandóak lennének eladni neki.

Dr. Szalma Miklós, a Posta privatizációja után létrejött három cég jogi képviselője szerint Rostás úr butaságokat beszél, amikor arról tájékoztatja a sajtót, hogy csak a Magyar Posta Zrt. jogos tulajdonosa a Postás SE tizennegyedik kerületi telephelyének. Állítása szerint a kézbesítővállalatnak nincs törvényi kötelezettsége arra, hogy finanszíroznia kell a sportegyesületet, sőt, egyebek mellett azt mondja, hogy éppen az egyesületnek kellett volna már réges-régen elhagynia a XIV. kerületi sporttelepet…

A két fél a jelek szerint csupán egyvalamiben ért egyet: bonyolult ügyről van szó… De kezdjük a bogozást az elején, mielőtt végérvényesen belegabalyodnánk! Induljunk ki a tényekből: a Magyar Távirati Iroda július 13-án este jelentette, hogy „a megszűnés szélére sodródott a Postás SE sportegyesülete, miután senki sem finanszírozza a Postás Sporttelep fenntartási költségeit. Erről Rostás Gábor, az 1899-ben alapított klub elnöke tájékoztatja az MTI-t hétfőn. Az egyesület számlájára az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) inkasszót tett, még az is elképzelhető, hogy szerdán már áram se lesz a klub létesítményében. A sportvezető elmondta: az egyesület még az 50-es években kapta használatra a sporttelepet, 1964 óta pedig a Magyar Postának törvényi kötelezettsége van a fenntartásra, ám ennek évek óta nem tesz eleget.”

Másnap a Népszabadság internetes kiadása a sportvezető állításaira hivatkozva tudatja, hogy „Rostás Gábor elnök a kedd reggelt az ELMÜ-nél kezdte, és sikerült elérnie, hogy a cég augusztus végéig átütemezze a tartozást, így továbbra is működnek a lámpák és a bojlerek. A Gázművekkel már korábban egyezségre jutott a klubvezető: ez esetben másfél éves haladékról írtak alá dokumentumot a felek.”

Az említett cikkből kiderül még, hogy a klub fenntartási költsége évente mintegy 60 millió forint, s hogy a Postás az elmúlt két év alatt „mindössze” 40 milliós tartozást halmozott fel, annak ellenére, hogy nem számolhat a korábbi évi 85 milliós dotációval fenntartási költséggel. Rostás úr a Népszabadságnak nyilatkozva azt is kifejti: „amikor a tulajdonosok bejelentették, hogy értékesíteni kívánják az ingatlant, mi azonnal közöltük, hogy piaci alapon megvásárolnánk azt. Hangsúlyozom, piaci, nem pedig szociális alapon. Az üzlethez partnereket kerestünk, meg is találtuk azokat (500 millió és 1 milliárd forint közötti összeget azonnal mozgósítani tudnánk), ám a kiszemelt pénzintézetekkel együtt hiába várunk arra, hogy a három cég – elsősorban persze a kötelezettségei miatt fő érintett Magyar Posta – rábólintson az adásvételre. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valamiféle spekuláció áll az ügy hátterében, hiszen ha a Posta és társai el akarják eladni a telepet, akkor miért nem kötnek üzletet velünk, az abban leginkább érdekelt, ugrásra kész féllel.”

Nagyjából ennyi háttérismeret birtokában vágunk hát neki, hogy szóra bírjuk az érintetteket!

Elsőként a klub vezetőjét, Rostás urat kérdezzük. A sportegyesületi elnök mindjárt a tárgyra, pontosabban a 260 milliós követelésére tér. Elmondja, hogy a polgári per, amit a három cég ellen indított, és amelynek még egyetlen tárgyalása sem volt, egyrészt a tulajdoni viszonyok megváltoztatásáról, másrészt a 260 milliós igényről szól. Kérdésünkre, hogy a Magyar Posta, a Magyar Telekom és az Antenna Hungária a telep hivatalos tulajdonosai-e, a sportvezető azt válaszolja: „a tulajdoni lapon ők vannak, igen.”

Elmondja, hogy a sajtó sugallata ellenére ő nem könyöradományt vár a Postától, hiszen annak törvényi kötelezettsége van rá, hogy fenntartsa a klubot. A 260 millió pedig kijön, csak össze kell adni az elmúlt két és fél évben elmaradt támogatási pénzeket. Állítása szerint papírokkal is alá tudja támasztani, hogy a Postának kötelezettsége van az SE felé, hiszen a kézbesítővállalat 1964-ben úgy kapott kezelői jogot, hogy vállalta a Postás fenntartását, valamint állagmegóvását. Rostás szerint az akkori szerződés olyan kitételt is tartalmaz, mely szerint minden változtatás csupán az SE elnökségének jóváhagyása mellett lehetséges. „Magyarul minket innen nem lehet kidobni” – teszi világossá.

A másik két tulajdonostól Rostás Gábor nemes egyszerűséggel azt várja, hogy töröljék magukat az ingatlan-nyilvántartásból. Szerinte a Magyar Telekom és az Antenna Hungária csak tetszelegnek abban a szerepben, hogy az Állami Posta jogutódjai, és mindössze okirat-hamisítással kerültek képbe.

Rostás úr az SE megmentésére kitalált kész terveit is szívesen osztja meg lapunk munkatársával. Azzal kezdi, hogy itt egy bejáratott, nagyon jó helyen lévő létesítményről van szó, amelyet a profi versenyzőktől kezdve az amatőr és szabadidős sportolókon át egészen a kerület óvodái, iskolái, illetve nyugdíjasai valamint a fogyatékkal élők igénybe vehetnek. Rosta egy rehabilitációs centrum létrehozására is lát lehetőséget, természetesen a megfelelő fejlesztésekkel. „Ezen az 5,4 hektáron teljesen jól elférne egy labdarúgó vagy egy jégcentrum a meglévő sportágak mellett, valamint a gyógyászati központ.” Az elnök szerint ez olyan volumenű terv, amely mellé egy kereskedelmi bankot „kényelmesen oda lehet állítani”.
@@
Tegyük fel, hogy ez a jövő. De mi van a napi működési gondokkal? Jelen pillanatban ugyanis úgy áll a dolog, hogy mindössze 5-6 hét választja el a Postást attól, hogy az ELMŰ – talán végleg – elsötétítsen…

Megkérdezzük például, kapnak-e valami segítséget a XIV. kerületi önkormányzttól, minthogy az egyesület a szabadidős tevékenységgel, illetve az ifjúsági sportoltatással nyilvánvalóan közfunkciót is betölt. Kiderül, hogy kapnak támogatást, méghozzá kereken 300 ezer forintot évente. „Megalázó összeg” – kommentálja az összeget Rostás, s mi tagadás, nehéz vitatkozni vele… "A BVSC-nek adnak harminc milliót, mert ott megválasztatta magát elnöknek a kerület polgármestere" – toldja meg mondandóját az elnök.

Mi a helyzet az állami műhelytámogatással? – faggatózunk tovább. Megtudjuk, hogy három és négy millió forint közötti összeget „kaszálnak” egy-egy évben az államtól. Ez az összes működési költség öt százaléka – derül ki. Évi hatvanmillió alatt nem lehet kihozni egy ekkora egyesület fenntartását. Miután azonban mindig csak 35-40-et sikerül összeszedni, törvényszerű az eladósodás. Sőt, Rostás úr kifejezetten bravúrosnak tartja, hogy ilyen körülmények között is csak negyvenmilliós tartozást halmoztak fel az utóbbi két és fél évben.

Nos, bravúr vagy sem, elkerülhetetlen a kérdés: meddig lehet ezt még folytatni? „Addig, amíg be nem dönti az egyesületet valamelyik közműcég vagy az APEH” – ad világos választ a sportvezető. Ez jelen körülmények között most már csak hónapok kérdése – teszi hozzá, majd alternatív kiutakra is fényt derít: segítség lehetne, ha peren kívül meg tudnának egyezni, esetleg ha egy kormányváltásnak köszönhetően megváltozna a Magyar Posta körüli helyzet. Ebben bízik Rostás úr.

Tulajdonképpen kész szerencse, hogy Dr. Szalma Miklós, a három tulajdonos jogi képviselője is készséggel állt a nyilvánosság elé. Szalma úr ugyanis mindjárt azzal kezdi mondandóját, hogy az egyesületi elnök által emlegetett polgári per jelenleg nem létezik. Mint mondja, három éve tudnak róla, hogy Rostás beadott egy keresetet, de azt formai hiányosságok miatt a bíróság még egyszer sem találta tárgyalásra alkalmasnak. Hallott arról, hogy egy ideje már anyagi követeléssel is fellépett velük szemben a Postás, de egyelőre még ez sem került bírósági szakaszba, így nincs hivatalos információja arról, mekkora összegről lehet szó.

Kihagyhatatlan kérdésünkre, miszerint igaz-e, hogy a Magyar Postának ’64 óta törvényi kötelezettsége van az SE finanszírozására, Szalma leszögezi: semmilyen jogszabály nem utasítja a Postát és jogutódjait, hogy fenntartsa egyesületét.

Mi a helyzet a másik két céggel? Tényleg jogtalanul birtokolják az egyesület telephelyét? "A történet a 1995-ig nyúlik vissza" – kezdi Szalma, – amikor is az Állami Posta jogutódjaként létrejött a szóban forgó három vállalat. Nagyon fontos, hogy azelőtt az állami vállalatoknak kezelői joguk volt. (Mert tulajdonosi jogokat a jó öreg átkosban ugye csak az álam gyakorolhatott – a szerk.) 1995-től azonban ezt kezelői jogot a privatizációs törvényben átalakították tulajdoni joggá, és miután a társasági törvény jogutódlási szabályai alapján jött létre az említett három cég, szóba sem kerülhet a Magyar Telekom és az Antenna Hungária jogosulatlansága.

Szalma úr visszafogott nevetésben tör ki, mikor szóba hozzuk, hogy a Postás SE elnöke ingatlanspekulációt sejt a terület adásvételének minduntalan meghiúsulásában. Pedig a kérdés komoly. Ha valóban el akarja adni a telepet a három vállalat, akkor miért legyint Rostás úr ajánlatára? „Ez a Rostás-féle előadás, amivel a sajtót, illetve közvéleményt butítja” – reagál visszakézből Szalma. Ez ugyanis nem így van – mondja. Van egy elég erős logikai bukfenc Rostás előadásában – kezdi magyarázatát. Az, hogy ő megvenné piaci alapon a területet, de nem akarják neki eladni, miközben úgy általában el akarják adni. Ön el tudja képzelni, hogy piaci alapon el akarják adni, de nem adják el, ha ő hozza a vevőt, aki jön a pénzével, hogy meg akarja venni? – kérdez vissza Szalma. Passz…

„Ilyen nincs” – jelenti ki. Magyarul soha nem jött még elő olyan vevővel az elnök, akinek pénze lett volna – teszi hozzá. „Márpedig vásárolni az ember pénzzel jár” – summáz.

Finoman szólva is kezd zavarossá válni a történet, így reménykedve tesszük fel a következő kérdést: abban legalább egyetért Rostás Gáborral, hogy a Magyar Posta 2007 óta nem fizet a Postás SE-nek? Képzeljék, igen! 2007 december 31-ével a három tulaj úgy döntött, hogy gazdaságossági okokból megszűntetik a támogatást, egyúttal közölték Rostással, hogy 2008. január elsejével el kell hagynia a telepet. Ma tehát úgy áll a helyzet, hogy az elnök az, aki jogtalanul használja az ingatlant – csavar még egyet a sztorin az ügyvéd. Na de ha ez így van, akkor miért nem önök perlik Rostás urat? – kapunk most már mi is ihletet. „Ez már folyamatban van” – hangzik a „megnyugtató” válasz.

Tisztelt olvasóink! Most, hogy végre kiderült, mindenki perel mindenkit, lassan le is zárhatnánk a történetet. Ám higgyék el, ez közel sem egyszerű vállalkozás. Hiszen hol is tartunk most? Legfeljebb ott, hogy van egy nagy múltú, 110 esztendős magyar sportegyesület, amely az elmúlt esztendők pénztelensége után mára a megszűnés szélére sodródott…