Szenzáció Miskolcon!

A dámborjak – a patások utódaira jellemző módon – már pár órásan lábra álltak, és követték anyjukat. A dámszarvasokra azonban alapvetően az a jellemző, hogy a tehén az első hetekben egy biztonságos rejtekhelyen hagyja a borját, és csak a szoptatás idejére keresi fel. A miskolci állatkert két-három hetes dámborjai már egyre többet mutatkoznak anyjuk társaságában, így a látogatók is könnyebben felfedezhetik kifutójukban a kicsiket.

A dámszarvas (Dama dama) eredetileg egész Európában elterjedt faj volt, a jégkorszak után azonban a Földközi-tenger vidékére szorult vissza. Az elmúlt évszázadokban az ember segítségével a kontinens nagy részére visszatérhetett, ugyanis kedvelt vadászzsákmányként sokfelé betelepítették. A dámszarvasok barcogása ősszel, októberben és novemberben zajlik, amikor a bikák úgynevezett barcogó teknőket kaparnak, és ide várják a teheneket. A világra jövő borjak pöttyös mintázatúak, ami a gímszarvasokkal és őzekkel ellentétben a felnőtt állatoknál is megmarad.

A dámszarvasoknak többféle színváltozata is van, a fehértől a feketéig. A miskolci állatkert egyik nősténye is sötétebb színű, mint a többi egyed, a borja pedig még az anyjától is sötétebb, csaknem fekete színű. Éppen ezért búvóhelyét is sötét színezetének megfelelően választotta meg, ugyanis egy kivágott, odvas fatönkben szokott megbújni. A másik két borjú általában a növények között, fák tövében rejtőzik.