Külföld
A miniszter halálsikolyának visszhangjai
Az elmúlt hónapokban annyira rosszra fordult a helyzet, hogy Szomália kénytelen volt nemzetközi segítséget kérni azért, hogy a kormány megmaradjon: a fővárosban szüntelen a harc, a védelmi minisztert felrobbantották.
Túllépve egy határt
A legutóbbi beszámolónkkor még igencsak reménytelien csillogott Szomália jövője: a nagy nemzetek megbeszélték, hogy a kalózkodást csak a belső konfliktusok felszámolásával lehet megakadályozni, és tervben is volt egy nagyobb összeg összedobása, amelyből rendőrséget, parti őrséget és egyéb rendfenntartókat fizettek volna Szomáliában. Aztán az egész valahogy a háttérbe szorult.
A harcok továbbra is folytak, egy nagyobb hadúr oda-vissza állásán kívül azonban nem nagyon volt komolyabb változás: hol az egyik fél (Sharif Ahmed elnök által vezetett kormányerők) hol a másik fél (Aweys sejk, a Hizbul Islam radikális csoport vezetője és az Al-kaida szálakat felmutató terroristaszervezet, az Al-Shabaab szövetsége) kerekedett felül. Azonban egyre több külföldi harcos csatlakozott az Al-Shabaabhoz, ami erősen az irányukba döntötte a mérleget.
Az utóbbi hetekben azonban elharapództak a dolgok: a fővárosban egyre inkább a radikálisok kezdtek felülkerekedni, megölték a független Shabelle Media Network igazgatóját és egy parlamenti képviselőt is. Aknavetővel lőtték a parlamentet és több kormányépületet, így a kormánynak az AU által védett elnöki palotába kellett átvonulnia. Csak a fővárosban majd 400 halottat követeltek a támadások, köztük sok a civil – az ENSZ egyik főembere pedig a menekültek nem túl bíztató biztonságáért aggitált.
A lakossági adatok az eddigieknél is rosszabbak: május 7. óta 320.000-en menekültek el a fővárosból, és a lakosság fele élelmiszer- és egyéb segélyekre szorul. A legújabb trend az lett a lázadók körében, hogy levágják azoknak a fiataloknak kezét-lábát, akik a sária törvényeit megszegik – így a brutalitások sem maradnak el.
Ami azonban végleg betett a kormánynak, az egy szálloda előtt történt öngyilkos merénylet volt: Omar Hashi Aden védelmi miniszter, négy másik kormányember, és 31 civil volt az áldozatok között. Ilyen, a civilek életét teljesen figyelmen kívül hagyó merénylet még nem történt az országban, így sokak szerint külföldről érkező alakulatok hatását tükrözi az eset.
A felelősséget minden esetre az Al-Shabaab vállalta magára, Awey Sejk viszont elhatárolódott a robbantástól és „ellenségnek” nevezte a tetteseket. Bár ennek még a gyakorlatban nincs foganatja, de könnyen a szövetség széteséséhez vezethet – amit az is megerősít, hogy a jelek szerint Awey rászánta magát, hogy leüljön a kormánnyal tárgyalni.
Nemzetközi beavatkozás
Bárhogy is lesz, a robbantás kegyelemdöfés volt a szomáliai kormánynak, így vasárnap a parlament elnöke – amit Sharif elnök nem támogatott – arra kérte az környező országokat, hogy fegyveres erőkkel segítsék a Szomáliára törő idegen erőkkel szembeni harcot- utalva az egyre több nem szomáliai Al-Shabaab tagra – méghozzá sürgősen, 24 órán belül. A kezdeményezést tegnap az Afrikai Unió (AU) is támogatta. Tegnap pedig bevezették a szükségállapotot.
Etiópia – ki két évvel ezelőtt vonult be az iszlám szélsőségesek ellen, de a nem túl baráti fogadtatás miatt idén januárban ki is vonult – már régóta a határnál állomásoztatta csapatait, és most is kész komoly haderőt küldeni a terroristák leverésére. Kenya szintén mozgósított, ám aztán kitalálta, hogy csak „nem katonai eszközökkel” segít – aminek mibenléte még egyelőre kérdéses. Etiópia, Kenya és Dzsibuti egyébként tagjai annak a Kormányközi Fejlesztési Hatóságnak, amely a múltban béketárgyalásokat közvetített Szomáliában, és amely egy hónapja azért felel, hogy a szomáliai szélsőségesek ne jussanak külföldi utánpótláshoz (ennek működési eredményességéről még nincs adat).
Vissza az elejére
Az Al-Shabaab megfenyegette Kenyát, hogy Nairobiban fognak robbantásokat véghezvinni, ha tényleg átlépik a határt – ami őket lehet megfélemlíti, ám Etiópia biztosan él majd a lehetőséggel, és ismét tönkreveri az kormányellenes milliciákat – amint ahogy két éve is. Ám a tartós ottmaradásukkal ismét a lakosság haragját fogják kivívni, ismét gerillaakciók lesznek, a radikálisok ismét megerősödnek, ők ismét kivonulnak, és az egész kezdődik elölről. Hacsak valami váratlan dolog nem történik.
A két szélsőséges szervezet egymás ellen fordulása biztos ilyen valami lenne, ahogy az is, ha az Al-Shabaab tovább folytatná a lakosság ellenes akcióit, hisz akkor igen sok támogatót veszítenének, ami egy etiópiai bevonuláskor végzetes lehet.
Egyes újságírók és szakértők azt mondják, hogy az lenne Szomáliának a legjobb, ha a radikálisok kerülnének hatalomra. Hisz akkor a radikális iszlámtól alapvetően idegen lakosság megismerhetné kormányzati módszereiket és elkergetésük után soha többé nem akarnák ezt az alternatívát. Lehet igazuk van, elvégre saját kárán tanul legtöbbet az ember.