Külföld
Meghalt a legrégebben uralkodó diktátor
Tegnap 41 év uralkodás után meghalt Omar Bongo, Gabon elnöke, az addigi legrégebben hivatalba lévő nem monarchikus államfő. Országa a történtek után teljesen bezárkózott, az internet eltűnt, a lakosság pánikban.
A kedves diktátor
Nálunk, Közép-Európában pörögnek a pártok és elnökeik, hogy elkapjanak egy négy év kormányzásra szóló hajót és verik magukat a padlóhoz, ha sikerül kihúzniuk nyolc teljes esztendőig. De nézzünk kicsit délebbre: Gabonban több mint 41 évig uralkodott El Hadj Omar Bongo Ondimba, egészen tegnap fél egyig, amikor Spanyolországban 73 éves korában elérte végzete: a súlyos rák és felesége hirtelen halála által emésztett államférfivel egy erős szívroham végzett, miközben épp egy Madridi kórházban küzdöttek életéért.
De térjünk vissza egy kicsit az évszámokhoz. 41 évig Gyurcsány vagy Orbán uralma alatt… azért a jóból is megártana egy kicsit a sok, nem? Valahogy így volt ezzel Gabon népe is -csakhogy nem volt alternatíva, leszámítva a Bongónál sokkal rosszabb, véres katonai rezsimet.
Bongo kifejezetten karizmatikus, okos vezető volt – ki ellenfeleit inkább lekenyerezte vagy megvette, mintsem erőszakkal elhallgattatta. Népe félte és tisztelte személyét, de a legtöbben elfogadták rezsimét, hisz ha nem kritizálták, akkor nem kerültek bajba – tehát egyetérteni nem volt kötelező -, mentes volt a más diktátorokra jellemző brutalitástól, ráadásul néha engedékenynek is bizonyult.
Egyik engedménye a többpárti demokratikus választások alkotmányba iktatása volt. Bár 1967-től (akkori legfiatalabb államfőként) állt egypártrendszerével az ország élén, – amit még elődjétől, Leon M’ba-től örökölt, ki az első elnöke volt az ország 1960-as függetlenedéségtől haláláig, Bongo pedig alelnökként szolgálta -, de a 90-es években Gabont is elérte a demokratizálódás hulláma, és nép az utcára vonult ezt kifejezni.
Más diktátorok, szolid rendőrségi akciókkal vagy tömegbe lövetéssel oldották volna meg az efféle problémát, de ő meghallotta a nép szavát, és átíratta az alkotmányt. Ez annyira népszerűvé tette (valamint a sajtó is a kezében volt), hogy háromszor is megválasztották elnöknek – így minden ugyanúgy folyt tovább.
Mivel az alkotmányt később úgy írták át, hogy korlátlan újraválasztási lehetőséget biztosít, és Bongo testi épségére egy 1500 fős gárda vigyázott, így csak természetes halál hozhatta el az elnökváltást – ami tegnap be is következett.
Országa, ahol élt
Gabon másfél milliós lakosságú közép-afrikai ország, amelynek egy főre eső GDP-je négyszer nagyobb, mint a környékbeli államoknak. Azonban jólétről nem lehet beszélni: bár a helyzet fényévekkel jobb mint mondjuk Zimbabwében, de a jövedelmek eloszlása rettentő aránytalan. Az ország legfőbb bevétel forrása az olaj és a bányászat, amit külföldi multik használnak ki iszonyatos bérleti összegekért. Azonban Gabont is elérte a kincs-átok elmélet – a jövedelem nagyon nagy részét a vezető elit fölözi le, legfőképp az elnök és népes családja.
Bongo vagyona az évek során eszméletlen mértékűre duzzadt: bár pontos adatok nincsenek, de sokak szerint a világ leggazdagabb államfője volt. Valamennyit szemléltet az az adat, hogy Franciaországban több vagyona van – 39 luxus ingatlan, 9 luxusjármű, 70 bankszámla – mint az összes többi külföldi államfőnek együttvéve. A dologra felfigyelt Transparency International France is, ki három afrikai államfő francia érdekeltségei folytán indított nyomozást, és a jelek nagyfokú korrupcióra utalnak. „Senki sem halmozhat fel ekkora vagyont, havi 20.000 eurós fizetésből” – nyilatkozik az ügy vizsgálóbírája.
A vizsgálat miatt Bongo kissé berágott Franciaországra – ezért kezeltette magát Spanyolországban -, pedig a két ország ezer-egy szállal fűződik egymáshoz. Franciaország ugyanis hatalmas vagyon befektetésével szivattyúzza ki az ország nyersanyagkészleteit – Gabon legnagyobb befektetője a francia Total gázipari óriás – és katonai bázist is működtet, nem messze a fővárostól. Maga Bongo Sarkozy elnök egyik szövetségesének számított, annyira, hogy egyik miniszterét még le is fokozta, amikor az utalni mert Bongo korrupciós ügyeire.
Azonban a bíróság döntése után kezdtek lazulni a Gaboni kapcsolatok, ezért nem meglepő, hogy Sarkozy az egyetlen olyan európai államfő, aki úgy nyilatkozott, mint afrikai sorstársai: nagyon mély sajnálatát és részvétét fejezte ki, valamint Bongot Franciaország jó barátjának, és Afrika nagy alakjának nevezte. Ezt egyesek egyenesen seggnyalásnak nevezték, Tanzánia volt amerikai nagykövete pedig erre reagálva kijelentette: „Afrika nagy alakja? Ez a fickó egy gazember, már első ránézésre.”
Gond az is, hogy Gabon hatalmas összegeket öl az olajkitermelésbe és a bányászatba, de a többi dolgot elhanyagolja. Például az országban lévő gázvezetékek össz. hossza 1436 km, míg az autóutaké mindössze 936. Ráadásul a föld mindössze 1 százaléka van bevetve, így az országnak alig van mezőgazdasági termelése – szinte mindenből behozatalra szorul, és ennek hatására fővárosa a világ negyedik legdrágább városává vált. Ám az export-import mérlege így is pozitív, ami rendkívül ritka az afrikai országok körében. Igaz, ehhez eszméletlen mértékű kölcsönfelvétel is kellett – több mint 1 milliárd dolláros Eurohitele van -, de ezt szépen fizeti vissza, és a gazdasági elemző cégek is kedvezően értékelték az ottani helyzetet.
A jövő lehetőségei
Ha nincs itthon a macska, cincognak az egerek – szokás mondogatni, Gabon vezetése pedig megfogadja a szokások bölcsességeit. Először cáfolták az elnök halálhírét, majd mikor már nem lehetett mit tagadni, teljesen lezárták Gabon határait és légterét, kikapcsolták az internetet és mozgósították a biztonsági erőket.
Nem mintha túlzottan nagy megmozdulásokra lehetne számítani, hisz az ellenzék az országban harmatgyenge, de a cenzúra ellenére is érzékelik az emberek az olajpénzek lenyúlását – és saját szegény voltukat -, így elképzelhető némi zendülés is. Azonban az emberek egyenlőre csak az élelmiszerboltokat rohamozták meg: mindenki feltöltötte készleteit, mintha valami hatalmas embargótól tartanának.
A következő elnök valószínűleg a családból fog kikerülni, hisz három gyermeke eddig is kulcspozíciókat foglalt el az ország irányítása szempontjából. A legvalószínűbb jelölt az egyetlen fia (akárcsak a közeli Togoban), Ali Bongo Ondimba, ki eddig a védelmi miniszternek járó bársonyszékben szunnyadt.
Jelenleg harminc napos gyászt hirdettek és felhívták mindenki figyelmét, hogy a gyász idején illik megőrizni az egységet és a békét. A parlament elnökének, Didjob Divungi Di Ndingenek 90 napja van arra, hogy leszervezze és kiírja a következő választásokat, ahol megválaszthatják Gabon harmadik önálló vezetőjét.
Azonban nagy változásra nem kell számítani: amíg odafenn mindenki megkapja a zsebpénzét, addig továbbra is a Bongo família fog Gabon felett uralkodni.