Dávid Ibolya a fideszes kommunistákról, Bokrosról, népszerűségről…

Elnökasszony, mennyire elfoglalt mostanában?

Amikor miniszter voltam, egy évben háromszáz körüli millenniumi ünnepségünk volt, ehhez jött még a rengeteg minisztériumi munka: a számtalan jogszabályalkotás és módosítás, elég ha csak a kábítószer-szabályozásra gondolok. Akkor azt hittem, hogy ennél többet nem lehet dolgozni, ma pedig úgy emlékezem vissza, hogy azok voltak a boldog békeidők. Akkor sokat dolgoztam, nagy hatékonysággal.

Ma pedig többet dolgozom, mint valaha életemben, ám ennek a munkának egy része a nyilvánosság számára kisebb hatékonyságúnak tűnhet. Mostanában sok olyan – elsősorban tűzoltó – munkát végzek el, amelyek helyett sokkal szívesebben dolgoznék például programokon vagy törvénymódosításokon.

Olyan munkákat végzek most, amelyek a csapatunk belső élete miatt szükségessé válnak. De ez természetes velejárója annak, hogy az MDF újított egyet és az ország elvárásaihoz sokkal inkább alkalmazkodó programokat (például a Középosztály 13 pontja, Nemzeti Adószabadság Program…) és személyi javaslatokat tettünk. Fölmértük az ország helyzetét és a kihívásokat is, hogy azokra megfelelő, 21. századi válaszokat adhassunk. Olyan őszinte válaszokat, amelyeket ma az emberek joggal várnak el a politikától.

1990 május 2-a óta ez lesz az első alkalom, hogy a Parlamentben nem lesz
MDF-frakció. Ön személyesen hogyan éli meg ezt a változást, azt, hogy most a
függetlenek közé kell ülnie?

Azt szomorúan éltük meg, hogy egy olyan képviselő kilépése miatt szűnik meg a frakciónk, aki az országos listán jutott be a parlamentbe. Ő a jelölését attól a választmánytól kapta, amelynek a demokratikus, többségi döntését most nem hajlandó tudomásul venni. Ilyenkor minden íratlan szabály azt mondja, hogy vissza kell adni a mandátumot. A képviselőnk így azzal a testülettel szemben foglalt állást, amelytől a felhatalmazását kapta.

Megérte Bokros személye ezt az áldozatot?

A válasz egyértelmű. Ha ez volt az őszinte beszéd, az őszinte kiállás ára, akkor igen. Az MDF egy olyan jelölést vállalt, amelyben voltak vitáink, de megmutattuk, hogy ez egy igazán demokratikus párt. Az MDF tagsága látja, hogy ma Magyarországnak mi a legnagyobb problémája. Látja, hogy hogyan lehet egy gazdasági-pénzügyi összeomlást megelőzni, a válság még rosszabb következményeit kivédeni.

Olyan személyt jelöltünk, aki nemcsak Magyarországon, hanem Európában is a válságkezelés egyik legismertebb személye. Nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati tudása is felhatalmazza erre, és most itt nemcsak a magyarországi munkájára gondolok. Hogy ne menjünk messzire, elég a bezzeg-országgá lett Szlovákiában, a konzervatív Dzurinda-kormány mellett végzett tevékenységére gondolnunk. Tőle alkalmasabb személyt nem jelölhettünk volna sem az európai válságkezelés színterére (az Európai Parlamentbe), sem pedig a válságkezelésre képtelen kormányfő helyére.

Bokros Lajos mégiscsak a baloldali Horn-kormány minisztere volt. Nem találtak volna a jobboldali gazdasági szakemberek közül megfelelőbbet?

Az MDF-nek, a Reformszövetségnek és Bokros Lajosnak az egymásra találása törvényszerű volt. Az MDF volt az egyetlen párt 2002-ben, amely nem szavazta meg a felelőtlen, populista 100 napos programot, sem a 13. havi nyugdíjat, sem azt a koncepciót, ami lejtőre állította akkor Magyarországot. Ezeket annak ellenére szavazta meg a többi párt, hogy tudta: ezeknek nincsen meg a fedezete. Azóta kényszerhelyzet alakult ki a költségvetésünk területén is.

2003-ban meghirdettük a Normális Magyarországért programot. Ez a teljesítményelv, a kisebb állam, a segély helyett munkát kezdeményezésre épült. Javaslataink, programjaink mind egy gyökeres konzervatív fordulatot céloztak meg, amely fordultra Magyarországnak soha nem volt nagyobb szüksége, mint ma.

A rendszerváltás óta még mindig egy félszocialista államszerkezetben él Magyarország. Az utóbbi években több programot hirdettünk meg. A Nemzeti Csúcson egyedül voltam, aki vállalta azt, hogy egy válságkezelésnek határozott idejűnek kell lennie. Akkor azt mondtam, hogy a legrosszabbra kell felkészülni és a leggyorsabban kell döntéseket hozni. Olyan konkrét javaslatokat is megfogalmaztam, amelyeknek a szükségességét az azóta eltelt idő bizonyította.

Programban a legközelebb hozzánk mégiscsak Bokros Lajos programja állt. Vele szemben ellenállást váltott ki az MDF kisebbségében, hogy mennyiben köthető a baloldalhoz. Egy ilyen kérdést én 20 évvel a rendszerváltozás után már felesleges felvetésnek tartok.

@@
Miért tartja annak?

1998-ban hogy alakult meg egy magát „polgárinak” nevező kormány? Hány tagja jött az MSZMP-ből? Két tagja az utolsó szocialista kormány zászlóvivője volt (Martonyi János a privatizációért felelős kormánybiztos volt, nevéhez köthető a spontán privatizáció. Járai Zsigmond pedig miniszterhelyettes volt abban a „senki által meg nem választott kormányban”. Mindketten MSZMP-tagként. a szerk.) Nem feltételezem, hogy Orbán Viktor a baloldali háttere miatt választotta akár Járai Zsigmondot, akár Martonyi Jánost, akár Stumpf Istvánt, az MSZMP KB főmunkatársát. Akkor és ott arra a szakértelemre vagy lojalitásra volt szükség, amiért választották őket. Azt hittem, hogy ezzel lezáródik egy korszak.

Úgy gondoltam, ezzel befejeződött, hogy ki a kommunista, s ki nem kommunista. De sajnos ez egy új korszak nyitánya lett: az én kommunistám jó kommunista, a te kommunistád pedig börtönbe való vagy hazaáruló. Ez a kettős mérce, ez a kettős látás tönkretette az országot, a politikához való viszonyulást is. Azok bírálják most legerősebben Bokrost a múltja miatt („szöget ütött Bokros Lajos az MDF konzervatív testén”), akik Schmitt Pál elindításával vállaltak egy MSZMP-kötődésű, MSZP-s politikai háttérrel rendelkező embert. Vagy akik az SZDSZ-es múltú Tarlós Istvánt indították a főpolgármesternek. Bokrost a baloldaliak programja miatt lekapitalistázták, most meg a jobboldaliak lebaloldalizzák.

Több közvélemény-kutató felmérése szerint Bokrost többen szívesen látnák újra a magyar politikában.

Ezek megfelelnek annak, amit mi magunk is mértünk az elmúlt hetekben. Úgy látjuk, ugyanannyian támogatnának minket balról és jobbról is. Ez mutatja, hogy az MDF egy középpárt. Mindkét oldalról, akik realistán közelítik meg a magyar gazdaság helyzetét, képesek csatlakozni hozzánk. Ezért sem ideológiára, hanem az őszinte helyzetértékelésre és a szükséges megoldásokra épül Bokros Lajos programja.

Úgy gondolom, hogy ezzel egy új törésvonal alakulhat ki a közéletben. A populisták és a realisták között. A realisták nem népszerűségre hajtanak, hanem arra, hogy közép- vagy hosszútávon hogyan lehet stabilizálni az ország és a polgárai helyzetét.

A hagyományos politikai mezőben el lehet még helyezni az MDF-et?

Az MDF egy korszerű konzervatív párt. A legkisebbet változott a rendszerváltozás óta a többi párthoz képest. Hol van ma akár az SZDSZ, akár az MSZP vagy a Fidesz a húsz évvel ezelőtti önmagához képest? A Fidesz anno liberális párt volt, az SZDSZ a nagy szocialista-ellenes párt volt, s aztán az első adódó alkalommal koalícióra lépett az MSZP-vel. Az értékeit tekintve leginkább az MDF tudott hű maradni azokhoz az alapértékekhez, amit a rendszerváltáskor is képviselt.

Mennyire tagolt ma az MDF? Mennyire jellemző a különböző csoportok jelenléte a pártban?

Minden pártnál adódnak többféle irányultságok, hangsúlybeli eltolódások. Ezeknek az egyensúlya jelenti a párt munkáját. Az MDF a 21. század kihívásaira 21. századi megoldásokat keres és ezért még kockázatot is vállalt a jelöléssel. A kormány nagyon késlekedik a válságkezeléssel kapcsolatos intézkedések elfogadásában. De a Fidesz sem jeleskedik abban, hogy programot alkosson, csak az adócsökkentéssel hajlandó foglalkozni és csak olyan elemeket mer mondani, amivel próbálja ezt a fajta populista „altató politikát” folytatni, amiből bizony fájdalmas lesz az ébredés. Mindenki tudja, hogy elodázni lehet, de megkerülni nem a változtatásokat.

Bokros jelölésekor számos kritikus hangot lehetett hallani. Sok alapszervezet fejezte ki nemtetszését. Mennyire lehet attól tartani, hogy tömegesen hagyják ott a pártot, ezzel megnehezítve az eredményes kampányt?

Minden új egyfajta ellenállást vált ki, ez nemcsak a politikában van így. Ez a demokratikus, többségi döntés, amit az MDF két szinten is meghozott, természetes, hogy nem találkozott mindenkinek az egyetértésével. De ahhoz, hogy egy párt működni tudjon az kell, hogy akik nem értenek egyet a döntéssel, általában csendben háttérbe vonulnak, és kivárnak, vagy elmennek. Szó nincs tömeges kilépésekről. Az MDF megyei elnökei egy közös nyilatkozatot fogadtak el, melynek lényege, hogy most a munkának az ideje jött el, Országos Gyűlést pedig az EP-választást követően kell tartani. De nem előtte, egy kampány közepén. Összesen 16 megyei elnök tette ezt a nyilatkozatot, s itt már 2/3-os többség volt, s ez már nem annyira kis többség.

Milyen eredményt tartana reálisnak az EP-választásokon?

Kettő mandátumra számítunk az Európai Parlamentben. Mind a két jelöltünk maximálisan felkészült, ismert és elismert szakember. Bokros Lajos kitűnő válságkezelő, Habsburg György pedig az európai politizálásban az egyik legrégebbi és legjobb érdekérvényesítő család képviselője.

Ha már a jövőnél tartunk: Herényi képviselő úr nyilatkozta, hogy a nyárra – de legkésőbb őszre – egy erős MDF-frakció fog újjáalakulni. Ennek mekkora a realitása?

Egy alkotmánybírósági beadványunkkal egy korábbi AB határozatra hivatkozunk, melyben benne van, hogy a parlamentbe jutott pártokat megilleti a frakcióalakítás joga, függetlenül a létszámuktól. Másrészt az ügyrendi bizottságtól várjuk annak az értelmezését, hogy a független képviselőknek ez esetben (tehát akkor, ha megszűnt a frakció) is ki kell-e várniuk a hat hónapot ahhoz, hogy frakciót alapítsanak. Mi azonban addig is sokszoros erővel folytatjuk munkákat független, konzervatív képviselőként.