Külföld
Együtt a kisebbséggel – A kanadai lecke
Tatárszentgyörgy üszkös zsarátnokaitól indulva a nemzetnek új esélye van, hogy a kiégettségből a remény útjára lépjen. A kanadai példa a tanulás, a megértés és a folyamatos újrakezdés 400 éves sikertörténete.
Kanada Nagykövetségének jóvoltából, a HírExtra is meghívást nyert a Közép Európai Egyetemmel közösen szervezett rendezvényre, melyen Patrick Boucher, a kanadai kormány Indián és Északi Ügyek Minisztériumának a mesztic és indián státusszal nem rendelkező őslakosokkal foglalkozó Összekötő Iroda stratégiai és kommunikációs igazgatója tartott előadást. Boucher úr a kisebbségi politika nemzetközileg elismert szaktekintélye, a HírExtra a cseh példa után, a kanadait ismerteti.
A megosztott társadalom kihívása
A 33 milliós kanadai népességnek ma 3.8 százaléka őslakos. A csaknem 1.2 milliós ’Első Nemzetbeli’ kisebbség majdnem fele indián, több mint egyharmada mesztic, a maradék pedig az inúit és státusz nélküli indián lakosságból tevődik össze. Az ország csaknem 610 őslakos közössége 11 nyelvcsaládnyi verbális kódot használ és 50 különbözőféle nemzeti vagy kulturális háttérrel rendelkezik.
Boucher úr összefoglalása alapján, az Első Nemzet egyéni és családi jólétét háromfrontos fenyegetettség jellemzi (ahogyan a magyar cigányság társadalmi kálváriájának is három arca van – a szerk.). A szociális problémák magva maga a szegénység, mely abból a tényből is eredeztethető, hogy az őslakosok átlagjövedelme a nem-őslakos kanadaiakhoz képest 33 százalékkal kevesebb.
A második front az oktatás, a 25 és 64 év közötti első nemzetbeliek 34 százalékának nincs középiskolai végzettsége és csak 8 százalékuk jut el a diplomáig. A problémák harmadik vonulata az egészségügy: az olyan betegségek, mint a hepatitisz, a TBC vagy a cukorbaj 4-10-szer gyakoribb az őslakosok esetében. Komoly probléma a fiatalkori terhesség és az öngyilkosság is.

Egy felvett kesztyű
A kanadai kormány Indián és Északi Ügyek Minisztériuma a felállított pontos diagnózis tükrében, egy olyan hatékony akció tervet dolgozott ki, mely egy több mint 3 milliárdos, évenként folyósított őslakos segélyező alap mellett, egy konkrét gazdaságélénkítő programot is tartalmaz. A siker titka nem a számokban, hanem abban van, hogy a tüneti kezelés egy nagyon racionális, hosszú távú gazdasági tervezéssel jár együtt.
Az oktatási célból leválasztott összeg részeként egymilliárd kanadai dollár (190 milliárd forint) illeti annak az évenkénti 120.000 diáknak az ügyét, akik általános vagy középiskolai tanulmányaikat végzik, és másik 300 millió azokat, akik az érettségi utáni tovább tanulásban gondolkodnak. Az országban mintegy 110 központ üzemel, melyek profilja a kulturális örökség és oktatás ügyeinek szolgálata.
Az őslakos egészségügy-támogatás költségvetése több mint 2 milliárd, melynek részeként a közösségek eszköztámogatást kapnak, valamint közösségi és családszolgáltatásokhoz juthatnak. A kormány szociális támogatása olyan alapszükségleteket érint, mint amilyen az étel, a ruházat, vagy a menedékhely biztosítása. A támogatások különleges részeit képezik az olyan kezdeményezések, mint az őslakos nyelvek és kultúrák támogatása, vagy éppen a városi fiatalság és a nők jogainak szavatolása.
@@

A kisebbség-orientált gazdasági tervezés
A kanadai kormány gazdaság élénkítő stratégiájának egyik központi törekvése annak a gazdasági szakadéknak a felszámolása, mely a társadalom őslakos és nem-őslakos tagjai között húzódik. A HírExtra kérdésére Boucher úr kifejtette, hogy a gazdasági fejlődés lehetősége az integrációs törekvések egyik húzómotorja.
A keddi előadás külön figyelmet szentelt arra, hogy egyedül a szakadék felszámolása 5,8 – 7,8 millió dolláros gazdasági többlettel járhat. Amint az őslakosok a kanadai gazdaság egyenjogú tagjává válnak, a nemzet kereskedelmi sikerességének egy új fejezete kezdődhet el. A gyorsan népesedő Első Nemzet új felvevőpiacot is jelent, emellett a drámaian növekvő őslakos üzleti szektor új munkahelyeket termel, és ezáltal jólétet teremt.
Házi feladat Magyarországnak
Mindebből kiderülhetett, hogy a kanadai kormány időt, pénzt és munkaerőt nem kímélve reagál az őslakos kisebbség által felvetett kérdésekre. A problémaérzékenység a minél pontosabb meghatározásokkal, felvetésekkel mutat párhuzamot, tehát az északi siker egyik titka maga a felkészültség és a kommunikáció.
Magyarország számára példaértékű az is, hogy a kanadai integrációs stratégia szakít a szolidáris logikák kizárólagosságával. Amire mi évtizedeken keresztül nem helyeztünk kellő hangsúlyt, azt Kanada már a huszadik század végére belátta: az integráció nem sajnálatból, lelkiismereti okokból vagy egyéb morális kötelezettségekből fontos csupán, hanem nagyon kemény nemzeti szükséglet és gazdasági érdek is.
A roma integráció kulcskérdés a nemzet gyarapodása szempontjából. Most a válság legalján különösen meg kellene fontolni, hogy a lehetséges nyugati hiteleket mibe fektetjük bele. Az ország gazdasági átrendezését kísérő zajos vitákban a romaügynek kellene az egyik leghangosabbnak lennie. Busásan megtérülő befektetésről van szó, a Boucher prezentáció világosan rámutatott, hogy egy együtt álmodó társadalom, egy békés és harmonikus együttélés érdekében egyszerűen nincs olyan ár, ami túl nagy lenne.