Elvadult a globális fegyverpiac

Az Al-Haq, egy ciszjordániai szervezet, Ramallah-beli székhellyel. A napokban tett feljelentésének értelmében Nagy-Britannia az Izraellel való kereskedelemmel – melybe beleértendő a fegyveranyag utánpótlás – nemzetközi jogokat sértett meg – írja az Al Jazeera. Az érvelés szerint, a gázai hadműveletek mindenféle nemzetközi háborústörvényeken kívül és azok ellen valósultak meg, így London gazdasági, katonai és ügyintézési szinten is tettestársnak tekinthető.

Gáza: Agresszió vagy Önvédelem?

Ha a hágai bíróság elmarasztaló határozatot hozna a gázai háborúval kapcsolatban, a két ország közti ügyletek – HírExtrás feltételezések szerint – egyenesen a fegyvercsempészésnek számítanának, lévén, hogy illegális keretek között valósultak meg. Az ügy fontosságát csak az jelezheti kellőképpen, hogy ha a Londoni Legfelsőbb Bíróság a felperes javára dönt, annak nemzetközi precedens értéke lehet a gázai háború hivatalos megítélésében. Nem Nagy-Britannia az egyetlen ország, amely a több hetes harcok után, ilyen súlyos ember- és nemzetközi jogi kérdésekkel kényszerül szembesülni.

Az amerikai példa

Az amerikai-izraeli fegyverkereskedelem alatt nem csak a szószerinti transzfert értjük, de a közös fejlesztéseket, és az ebből a célból folyósított támogatásokat is. A két ország közti csaknem 60 éves barátságot számtalanszor tarkították botrányok is. A hadianyaggal kapcsolatos viták hátterében, majdnem minden esetben az emberjogi lobby ált, ami szünet nélkül duruzsolt az éppen aktuális vezetés fülébe az ártatlanok véréről, nemzetközi szankciókról és azok semmibevételéről.

A négyszáz halálos áldozatot, és csaknem kétezer sebesültet maga után hagyó négyhetes gázai manőverek komoly aggályokat keltett azokban az amerikai fejekben és szívekben, akik tudták, honnan van ehhez a pénz és a fegyver. A CNN pentagonbeli tudósítója, Barbara Starr értesülése szerint például, az a több mint ezer kilogrammnyi bomba, amit Izrael az egyik Hámász vezető házára és családjára szórt, bizonyíthatóan azokból a sok milliárdokból lett finanszírozva, amit Izrael amerikai fegyverek vásárlására költ.

Az amerikai lelkiismeret magával Gázával kapcsolatban sem most moccant meg első ízben. 2002-ben a kormány vizsgálatokat kezdeményezett a fegyverexportot felügyelő és irányító hivatal háza táján, amikor kiderült, hogy amerikai gyártmányú volt az izraeli gép, amely lézerirányítású bombát dobott egy Hámász célpontra. Az akcióban 14 civil is életét vesztette.

Azok az intelligens bombák, melyek a gázai fegyvercsempész-alagutakat voltak hivatottak betemetni, az amerikai Boeing gyártotta. A GBU-39 „bunkerlesőket” 77 millió dolláros tételben vásárolta Izrael, még tavaly szeptemberben – írja a RawStory, szintén CNN-es forrásokra hivatkozva. „A nagy pontosságú bombák, csak attól pontosak, hogy a bemért célpontot találják el és nem mást” – magyarázta Starr, arra utalva, hogy a csúcstechnológia önmagában nem zárja ki a civil áldozatok lehetőségét, pláne ha a célpont „piszkos”.
@@
„Adunk, de csak önvédelemre”

…Hangozhatna tömören az amerikai fegyverexport-politika Izrael felé. Évtizedek óta külön szakértői csoportok vizsgálják, hogy az eladott technika vagy hardver valóban Izrael defenzív céljait szolgálja csupán, vagy támadó jelleggel vannak hasznosítva. Egy időben az is kérdéses volt, valóban Izrael-e a megrendelések valódi célországa, vagy Amerika tudtán kívül egész kis csempészfolyosón keresztül zuboghatnak a fegyverek a harmadik világba – írja Jossi Melman (Haaretz) és Dan Raviv (CBS), az Amerika és Izrael közötti barátság történetéről szóló könyvükben. A vizsgálatokból Izrael mindig hófehéren került ki.

„Folyamatosan kapjuk a jelentéseket a civil áldozatokról. Ezeket a fegyvereket tudtunkkal, csak önvédelemre használja fel az ország. Izrael nyilvánvalóan azt hiszi, hogy önvédelem az amit a Hámásszal szemben elkövet, de közben itt van az ártatlan áldozatok nagy száma is. Ez nem az, amiért Amerika fegyvereket ad el külföldre” – folytatja Starr az imént megkezdett elmélkedést.

Egy nyugati barátság

A mostani, a londoni Legfelsőbb Bíróság elé terjesztett kereset valahol megerősíti Starr ellenérzéseit, de a döntés még sem fogja befolyásolni az amerikai-izraeli kapcsolatokat, már amennyiben az elmúlt kormányzatok reakcióira hagyatkozhatunk. Korábban ugyanis, már más országok hatóságai és több nemzetközi szervezet is feszegetett Izraelt érintő emberjogi kérdéseket. A Washington és Jeruzsálem közötti jó viszony példanélküli a modern diplomácia történetében, a katonai együttműködés csak az egyik, a számos másik aspektus között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Sam bácsi ne keverhetne le egy hatalmas taslit a rakoncátlan unokaöcsnek, ha már egyszer a londoni nagypapa is kiosztotta azt.

Egy keleti barátság

Tegnap előtt reggel, egy orosz hírügynökség az ország katonai főügyészére hivatkozva, egy 18 millió dolláros ügyről adott hírt, mely szerint az orosz hadiflotta tisztségviselői lopott fegyvereket próbáltak Kínába csempészni Tádzsikisztánon keresztül. Egy egyszerű spekuláció kedvéért, vizsgáljuk meg először, pontosan milyen típusú fegyverek szerepeltek tételesen a lefoglaltakról készített listán: 30 anti-tengeralattjáró rakéta; 200 stratégiai bombázóról bevethető robbanótöltet. Aztán vessünk egy pillantást arra, ki intézte a transzfert: az orosz hadiflotta tisztségviselői.

A lényegi kérdés, ki volt a megrendelő. Az illető éppenséggel lehetett egy Kínában tevékenykedő terrorcsoport vagy magánszemély is, de a fent említett fegyverek mindegyike komoly eszközhátteret igényel, önmagukban nem bevethetők. A Föld egyetlen hírszerző irodájának sincs tudomása olyan államszint alatti militáns szerveződésről, mely vadászgépekkel, bombázókkal, vagy cirkálókkal rendelkezne. Ha maga a kínai kormány, vagy a Kínai Népi Hadsereg volt a megrendelő, akkor az a kérdés, miért akarták az ügyet az orosz főügyészség tudomása nélkül lerendezni.

A Kínai Népköztársaság 2001-ben kötött az Orosz Szövetséggel jószomszédi és baráti együttműködési egyezményt. A sino-orosz szövetség a számtalan kereskedelmi, tudományos és munkaerős vívmánya mellett egy katonai megállapodás is, melyben az orosz fél kifejezi abbéli hajlandóságát, hogy hadászati technológiát és fegyvereket ad el Kínának.

Hogy ennyire nem volt elég a sino-orosz egyezmény kínálta keret a tádzsikisztáni ügynek, az vagy azt feltételezi, hogy az orosz tisztviselők saját zsebre dolgoztak (ami igencsak nagy lehetett ez esetben) vagy pedig a felek megpróbálták elkerülni, hogy Amerika megszimatolja a két ország közötti gyanús fegyverügyletet. Vajon Kína kiknek szánta a titkos orosz bombákat? Vajon Moszkvában ki merne hangot adni a Kínával kapcsolatos emberjogi aggályainak?