Lehull a lepel – mi áll a példátlan siker mögött?

Azt már lényegében megszoktuk, hogy azon kevés klubjaink mindegyike, melyek Európa-színvonalat képviselnek valamely labdajátékban mind-mind a híres magyar vidék eltartottjai. Veszprém és Szeged férfi kézilabdában, Győr női kézilabdában, Fehérvár a hokiban, s persze ott van a Pécs és a Sopron is – a női kosárlabdázás fellegváraként. Ami az egészben a legérdekesebb, hogy nem volt ez mindig így: kis hazánk sportját évtizedekig a fővárosi klubok uralták – legyen szó szinte bármilyen sportágról.

Így megy ez…

Mára azonban ez nem hogy megváltozott, hanem teljesen hétköznapivá vált: a budapesti klubok nagy része a levitézlett előző rendszer maradékává vált, a vidék pedig abból a kevés pénzből tud villantani, melyet összeszednek azokban a kis közösségekben. Persze, hiszen ezek a vidéki kis-nagyvárosok nagyjából csak egy-egy sportágra összpontosítanak, s nem sajnálják az egyébként nagyon is sajnálható (annyi mindenre kell ugye a pénz) összegeket. Összefognak hát a városi szponzorok, a városok mecénásai, hogy legyen a kirakatban egy olyan sportág olyan csapata, melyet szívesen mutogathatnak más városok elöljáróinak – egyszer s mind alkalmas arra, hogy azonosítsák szívük csücskével, saját településükkel.

Hiszen ha azt mondom: Kazincbarcika, mindenkinek eszébe jut a röplabda; ha pedig azt: Körmend, automatikusan a férfi kosárlabda villan be. Kell azonban valami plusz ahhoz, hogy ne csak magyar szinten legyenek elérhetőek a sikerek – legyen szó bármelyik sportágról, még akár a vízilabdáról is. Az a bizonyos plusz pedig általában nem a fanatizmus, nem a tudás, s még csak nem is a város támogatása – ezek mindegyikének meg kell lennie. Ha azonban hosszú távon egy csapat nem tesz szert egy országos, mély zsebű szponzorra, akkor aligha fognak egy kontinensszerte klasszis alakulatot kiállítani.

Fizet a bank

A pénteken sporttörténelmi tettet végrehajtó soproni kosaraslányok feje fölött azonban ott a védelmet jelentő szárny, egy nagy magyar bank, az MKB óvó szárnya. Persze a Hűség Városának kis kosárcsapata is végigjárta az utat: annak idején örültek a GYSEV-nek is, amikor pedig GYSEV Ringának hívták a csapatot már jöttek az első eredmények is. Aztán a Ringából lett Orsi, az Orsiból pedig Euroleasing – a GYSEV pedig egyszer csak kikanyarodott az egyesület mögül. Az akkor már Euroleasing néven futó együtteshez 2004-ben csatakozott az MKB Bank, mely föl is húzta rögtön a városnak az MKB Arénát (2005 nyarán adták át).

Ráköszöntött tehát a szép új világ a soproni kosaraslányokra, a 2000-es évek pedig így már a nagy rivalizálásról szólhattak – a már korábban fellegvárrá váló Pécs például nagyjából ugyanezt az utat járta be: úgy vált egyre erősebbé, hogy erősítette a nagy riválist is. A Pécs végül háromszor is eljutott az Euroliga Final Fourjáig, ami óriási tett a sportágban. Hiszen tele van a női mezőny egy csomó gazdag klubbal: ki versenyezhetne mondjuk a Szpartak Moszkvával, vagy a kőgazdag francia klubokkal?
@@
Egy korábbi interjúban mondta azt például a legnagyobb riválist, a Mizo Pécset az orosz sztárcsapatra, a Szpartak Moszkvára váltó Rátgéber László (aki mellesleg a magyar válogatott szövetségi kapitánya is), hogy a magyar élklubok hasonlítanak mostani egyesületéhez, a Szpartakhoz, hiszen mindegyik klubba meg szeretnék venni a világ legjobb játékosait – a különbség az, hogy az oroszba sikerül, a magyarokba viszont nem.
Ez van. Ha azonban létezik jól összerakott női kosárklub, az a Sopron – az idény elején feltett nagy kérdésre is ők adták meg a választ: melyik csapat tud majd idén túllépve reális korlátait Európa-szinten jó eredménnyel kirukkolni?

Szenvedély, szikra, Székely

Hát a Sopron! S ne higgyük, hogy csak annak köszönhető a sárga-zöld klub remeklése, hogy jó érzékkel választották ki a légiósokat: a magyar kulcsjátékosoknak legalább akkora szerepük van a sikerben. „Megtanultunk küzdeni, ezért minden dicséretet megérdemelnek a lányok. Igazi közösséggé fejlődött a csapat az elmúlt időszakban. Pontosak és gyorsak voltunk és hittünk egymásban. Nem szeretnénk itt megállni, ami előttünk van, azokat az akadályokat szeretnénk sikerrel venni” – mondta Székely Norbert vezetőedző a péntek esti Bourges elleni sikerről.

Hogy enyhén szólva is fanatikus lenne a fiatal szakember? Az. Egyébként nagyon helyesen. Egy kisváros (még kisebb is, mint Pécs) kirakatcsapata ugyanis csak úgy lehet sikeres, ha nem átlagember ül a padján – az esetleges lyukakat a költségvetésben vagy Uram bocsá’ tudásban ugyanis csak egy személyiség tudja pótolni. Amilyen volt Rátgéber Pécsett, amilyenné vált Székely Norbert Sopronban.

A jövő? Ha okosan csinálják, felívelő. Pénzügyileg mindenképp. Valami azt súgja, hogy amíg Honti Kata és barátnői Sopronban folytatják pályafutásukat bármikor képesek lesznek a következő években hasonló bravúrra. Emlékezzünk csak a pécsi Iványi Dalmára! Mindig visszatért, maradt a Mizo üdvöskéje. Hogy elérhetett volna sokkal többet is? A három Final Four az Euroligában a Péccsel is szép. A kérdés az, hogy elég lesz-e ez például Krivacsevics Tijanának vagy Horti Dórának is?

Megcsinálták a tutit

Lám, milyenek vagyunk mi magyarok: már arról beszélünk, mi lehet majd a csodacsapat sorsa, pedig még nem is biztos, hogy véget ért a nagy kaland! Jöhet ugyanis a Final Four, melynek rendezéséről sem mondott még le az ország. Igen, az ország, s nem Sopron – az 1500 férőhelyes aréna ugyanis messze nem elég a rendezésre, de még a második lehetőségnek felvetett Veszprém Aréna sem. Ráadásul a rendezés minimum kerek 250 ezer eurót jelentene. Török Zoltán, a klub ügyvezetője elmondta, hogy még hetekkel ezelőtt, amikor kialakult a legjobb nyolc mezőnye kiküldtek az összes klubnak egy kérdőívet, melyen aranyosan megkérdezték a FIBA illetékesei, hogy kinek lenne kedve megrendezni esetlegesen a FF-t. A Sopronnak volt kedve…

Jekatyerinburg, Halcón Avenida, Szpartak Moszkva/Valencia és Sopron. Esélyek? Azért maradjunk a földön: nem a Sopron mellett szólnak. Csakhogy már a francia Bourges ellen sem szóltak mellettük…