Sport
Vigyázat! A nők átveszik a hatalmat!
Jönnek a női ökölvívók az olimpián, a síugrólányok is versenyezhetnek már a vébén és egy dögös amerikai csaj személyében női Forma-1-es pilótánk is lesz. Pedig még nincs is nőnap! Törvényszerű a női nem térhódítása a sportban, vagy inkább túlzás?
A jelenlegi huszonhat olimpiai sportág közül csak az ökölvívásban nem versenyeznek a nők az ötkarikás játékokon. De már nem sokáig! A Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) ugyanis most azzal fordult a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz, hogy ugyan vegyék már fel a legközelebbi nyári olimpia, a 2012-es londoni programjába a gyengébbik nem ökölvívó versenyeit is. Mint Vu Csing Kuo, az AIBA elnöke megjegyezte: bíznak abban, hogy a kedvező elbírálásnak hála a brit fővárosban már a lányok is ringbe léphetnek.
A lányok angyalok. Csak ne menjenek a sportpályák közelébe?
jégkorong: aki nem volt még női meccsen, az nem tudja milyen hangulata is van egy UTE Marilyn – Fehérvári Vadmacskák meccsnek – s itt most nem azt emelném ki elsősorban, hogy saját bevallásuk szerint a hokis lányok beparfümözik magukat edzés előtt…
Lovaspóló, ketrecharc, amerikai foci meg persze a baseball – sokan mondják, hogy csak nőket meg ne lássanak e sportok közelében. Pedig csak idő kérdése…
Mint ahogy egy halom más sportág női képviselői is bíznak saját nemük előretörésében, ugyanis nem kevés olyan sport létezik manapság, ahol csak kiegészítő vagy olyan szerep sem jut nekik. Sokáig például elképzelhetetlen volt, hogy jégkorongban, vagy akár a futballban és egy csomó küzdősportban női versenyeket tartsanak. Ma viszont – legtöbbször jogosan – már nincs is olyan sportág, melyet nem szeretnének meghódítani a nők is, csakhogy a legtöbbször komoly elutasításokkal találják szembe magukat.
Mindezek bizonyításáért nem is kell feltétlenül visszamennünk az ókori olimpiai játékokig (a derék görögök ugye pont azért vetkőztek meztelenre egy idő után az egyre fejlődő játékaik során, mert be-belógtak hölgyek is az eseményekre – pedig nem hogy versenyezni, de még a nézőtéren helyet foglalniuk sem volt nekik szabad), elég csak az újkori ötkarikás eseményekig visszanézni. Az első, athéni megmérettetés ugyanis zártkörűre sikeredett, a gentlemanok olimpiájának is nevezhetjük. Négy évre rá aztán már egy-két sportágban elindulhattak a nők, így megszülethetett az olimpiák első női aranyérme is a brit Charlotte Cooper jóvoltából (tenisz egyesben majd vegyespárosban nyert).
A nők sportbéli szerepvállalása azóta is óriásit változott, akadnak azonban sportágak, melyek sokkal konzervatívabb vezérkarokkal rendelkeztek az idők során, s csak nem engedték a nőket érvényesülni, legalábbis legfelsőbb szinten nem. Ilyen sportág például a síugrás, melynek képviselői évtizedek óta (!) harcban állnak egymással: engedjenek-e a nők kérésének és mondjanak-e igent a női síugrás olimpiai felvételére. Hogy mi az indokuk, ami miatt a végén mindig nemet mondanak? Nem nőknek való a sportág, hanem férfiaknak, s amúgy is kicsiket ugranak.
Csak bele ne fulladjanak…
Nagyjából ezek azok a klasszikus kifogások, melyekkel minden sportág hagyománytisztelő illetékesei védték eddig belterjes sportjuk belterjességét. Hanem egy idő után ezek a kifogások okafogyottá váltak: a nők manapság már majdnem tudnak annyira erősek lenni, mint a férfiak. Vagy mégsem?
Aki látott már például alsóbb kategóriás női vízilabda meccset, az pontosan tudja: van azért igazság a nőket a sportpályáktól minél messzebb látni akaró ellenzékiek logikájában. A negyedik negyedben például sokszor, sok helyen már azért kell aggódni, nehogy egy-két rosszabb kondícióban lévő leányzó véletlenül belefulladjon a vízbe. De érdemes megnézni rögtön egymás után két foci, kosár vagy – ami a legszembetűnőbb lesz – jégkorong mérkőzést a női és a férfi nem játékosaitól.
A megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk. A női sport ugyanis – az esztétikai élményen túl – nem alkalmas igazán a szórakoztatásra, kivéve persze egy-két speciálisan a női nem számára „kifejlesztett” sportágat. De ha már itt tartunk: miért is nincs a szinkronúszásnak, vagy a ritmikus gimnasztikának férfi versenye?
Ha már egyenjogúság…
Danica Patrick viszont például azon felül, hogy gyönyörű egész jó autóversenyzőnek számít. Az amerikai hölgy ráadásul most egy újonnan alakuló amerikai csapat pilótájaként a Forma-1-be tart. Mekkora szenzáció volt, amikor az első női autóversenyző megjelent a Forma-1-ben! A olasz Teresa de Filippis három versenyen indult az ötvenes években, de például a Francia Nagydíjon egyszer nem engedte az egyik versenybíró rajthoz állni, mondván, hogy a nők fejére csak akkor való a sisak, ha a fodrászszalonban ülnek.
Nők, nők, nők…
Nesze neked, emancipáció! Vagy mi a fene. Szóval a női sportolók szépek, aranyosak, de a legtöbbször nincsenek annyira jók, mint férfitársaik – főleg nem a fizikai erőre épülő sportoknál. Az esélyt azonban megadhatják nekik is. Sok hölgy ugyanis csak azért nem válhat világsztárrá saját sportágában, mert nem férfinak született. Ismerik például azt a brazil focistát, aki 2008-ban már harmadszor lett a világ legjobbja, s nagyjából mindent megnyert már, amit egy brazil focista megnyerhet. Legalábbis ha nő az illető. Hősünket ugyanis Martának hívják és legalább annyira jól bánik a labdával, mint Ronaldinho. Pech, hogy nőnek született? Mi lett volna, ha…
De inkább hagyjuk is. A nőknek – legyen szó a legmagasabb színvonalú élsportról vagy a hobbi szinten űzött időtöltésről – ugyanolyan joguk van sportolni, mint a férfiaknak. Ugyanúgy elrepülhetnek egy kilencven méteres síugrósáncról és ugyanúgy szétverethetik az arcukat az ellenféllel egy bokszmeccsen.
Csak kétségtelen, hogy – közelgő nőnap ide, nőnap oda – ez nem mindig áll nekik ugyanolyan jól…