A szellemsziget a világörökség része szeretne lenni

Japán, a szigetország nevéhez hűen rengeteg szigetből áll. Nagasaki Japán déli részénél található, s ettől 19 kilométerre, a Kelet-Kínai tengerben helyezkedik el Hashima. Ez egy apró, ma már lakatlan sziget, és különleges formája miatt Csatahajó szigetnek is nevezik.

Az 1970-es évekig fontos szerepet töltött be Japán gazdasági életében. Ebből kifolyólag szeretnék, ha felkerülne az UNESCO Világörökség modern ipari örökségek listájára.

Története messzire nyúlik

Hashimán 1890 óta üzemeltetett szénbányákat a Mitsubishi társaság, ezért magas, hullámvédő falakkal vették körbe a szigetet. Ez kezdte megadni a szigetnek azt a jellegzetes formáját, ami miatt kitűnik az átlagos képződmények közül. A falak és a város épületei távolról azt sejtetik az emberrel, hogy egy hadihajót látnak. Ez a kompozíció kísértetiesen hasonlít az 1920-ban épült japán császári, Tosa névre hallgató hadihajóra. A sziget a nevét is innen kapta: Gunkanjima (Csatahajó-sziget).

A Hashima tényleg nem túl nagy, összesen 1,2 négyzetkilométer. Mindig is létezett, de az Edo-korig (1608-1868) nem játszott különösebb szerepet Japán életében.

Ahogy megindult az ipari fejlődés a szigetországban is, felfedezték a hatalmas kőszén lelőhelyeket a kicsi szigeten. A Meiji-kortól (1868-1912) kezdve megindultak a betelepítések, és egészen a 60-as évekig tartott a fellendülés. Rengeteg iskolát, szentélyt, lakást, és egyéb munkahelyeket hoztak akkoriban létre. Több mint 50 apartmant építettek. Körülbelül 5000 ember lakta a szigetet, amivel akkor a világ legsűrűbben lakott településének számított.

Az ott bányászott szenet a Yawata Vas-, és Acélművek vásárolta fel, ami Japán első modern vasipari vállalata volt.

A problémák a 70-es években kezdődtek, amikor a kőszénre egyre kevésbé volt igény, a kőolaj egyre inkább kiütötte a nyeregből. Így szép lassan pusztulásnak indult a kicsi sziget, Hashima lakosai elszállingóztak, hogy munkát találhassanak. 1974-ben érte el a végzet, akkor véglegesen bezárták a bánya komplexumot, és ahogy az várható volt, a sziget három hónap alatt teljesen elnéptelenedett.

A szellemsziget

Ma már senki sem lakja Hashimát. Az évek alatt a part menti falak, és az épületek omlásnak indultak, hiszen senki sem gondozta őket a 30 év alatt. Ijesztő lehet egy olyan város, vagyis egy egész sziget, ami fallal van körülvéve, tele van romos bányákkal, és még mindig állnak a szigetlakók házai, a boltok, és az elhagyott szentélyek. Japán misztikus legendái között előkelő helyet foglal el, nem hiába kapta a szellemsziget elnevezést.

2008-ban az emberek figyelme ismét a kicsi sziget felé fordult, mert ekkor történt egy kezdeményezés Sakamoto Dotoku, egy volt szigetlakó által.

– A sziget valaha Japán jövőjét jelentette –nyilatkozta Sakamoto Dotoku. – Fontos szerepet játszott Japán modernizálásában. Sokáig ez volt az egyetlen híd a nyugat és országunk között.

Ezzel a helyi régészek is egyetértenek, a bányaváros különleges helyet foglal el Japán történelmében.

Nagasaki vezetősége terveket készített arról, hogy a szigetet a Világörökség listára jelölhessék. Azért, hogy ez megtörténhessen a régi falakat, és az ódon épületeket nem régiben elkezdték felújítani. Emellett járhatóvá is akarják tenni a romos szigetet, hogy minden érdeklődő számára elérhető legyen.

Múlt novemberben nyitották meg a szellemszigetet, de akkor még túl veszélyes lett volna egy repülőgépnek ott landolnia, de a tervezetek szerint most tavasszal már látogatható lesz.

A szellemsziget tehát él, és lehet, hogy újra emberek fogják benépesíteni. A japánokat ismerve hamar turisztikai látványosságot fognak faragni a kicsi szigetből, ami majd a külföldieket is örömmel fogja várni. Most már tényleg csak a kóbor szellemekkel kell vigyázni.