A libákat megtömik, ugye?

Etikai iszonyok

Először is a nagy kérdés: miért van ekkora botrány a libák tömése, kopasztása és tartása körül? Az ok viszonylag egyszerű: egyre több gyerek szocializálódik városban, így egyre kevesebb embernek természetes a mezőgazdaság állattenyésztési ága – annak velejáróival. Egyre jobban terjed a petizmus – vagyis az állatokra házi kedvencként, majdnem emberi lényekként gondolók száma -, amibe nem fér bele a csirkedarálás, a vágóhidak tömegmészárlása, a rituális jércenyak-metszés és a liba tömése, tépése. Pedig ez teljesen természetes velejárója a mezőgazdaságnak. Csak így kerülhet megfelelő mennyiségű hús, máj és egyéb állati eredetű részecske asztalunkhoz.

Az sem segít sokat problémán, hogy egyes csoportok – például az állatorvosi kamara – megállapítják, hogy a libatömés nem állatkínzás. Lehet, hogy nem az, és biztos, hogy nem élvezetből, hanem gazdasági haszonból hajtják végre, de attól még állatkínzás. Hiszen emberkínzás lenne, mondjuk a saját gyerekünkbe a napi adag dupláját szó szerint beletömnénk – úgy, hogy közben ellenkezik -, megvegyítve a táplálékot egy-egy érmével, vagy némi antibiotikummal. A liba ettől kórosan elhízik, depressziós, lassú és kedvtelen lesz – ez a tenyésztők szerint is látszik az állaton. De nagy lesz a mája és több, zsírosabb a húsa.

Múlt

A libatömés és a libamáj a pulikutyához, a paprikához és az őszödi beszédhez hasonlóan hungarikum. Ha ezt a bűvös szót kimondjuk, akkor még a csodánál is nagyobb dolgok történhetnek: összeállhat az öt parlamenti párt egy közös, libatömést védő javaslat felállításában (ahogy a szintén hungarikumnak kikiáltott pálinkával kapcsolatos bizottságot is ötpárti egyetértéssel hozták létre). De ehhez persze komoly előzmények szükségeltettek.

A Négy Mancs nevű állatvédő szervezet 2006 óta kampányol a libatömés ellen, amivel komoly eredményeket is elért. Az átlagosan 1800 tonna hazánkban termelt libamáj a világtermelés több mint 80 százalékát teszi ki, és az össz. liba-biznisz harmincmilliárdnyi hasznot hoz – mintegy tizennyolcezer ember megélhetését biztosítva. Azonban ezek a számok tavaly százötven tonnával és kilencmilliárddal csökkentek (amiből a libatartóknak is kijutott egy kétmilliárdos deficit), az állatvédő szervezet kardoskodása, és az emiatt sorozatban visszautasított felvásárlás és számos bojkott miatt. Erre a svédek most januárban egy libatépési üggyel is rákontráztak, amit valamennyire itt tisztáztunk.

Nemzetközi események

Mindenesetre a petizmsuban szenvedő vásárlók túlsúlya miatt a nagyobb áruházhálózatok is kezdik átvenni azt a szokást, hogy ha az állatvédők valamire azt mondják, hogy „ők állat kínzók”, és ehhez pár látványos kampányt is csinálnak, akkor azonnal bojkott, betiltás és minden egyéb hasonló dolog következik. Emiatt hatalmas károk keletkeznek mind az ágazat mind a tenyésztők számára. A PETA nemzetközi állatvédő szervezet például elérte, hogy Nagy-Britanniai Tescokban ne árusítsanak tömött libamájat, és most egy nyilvánosan, pincér által tömött, vérző szájú nővel itthon (és a világ többi részén) is ugyanezt akarják elérni.

Emiatt a Baromfi Terméktanács vezetői ma Frankfurtba utaztak, hogy az elkövetkező két nap tárgyaljanak egy élelmiszerre szakosodott ügyvédi iroda munkatársaival, miként lehetne beperelni a Négy Mancsot és befejeztetni velük a kampányukat, valamint kihúzni belőlük némi kártérítést. Ugyanis az említett szervezet már nem csak azt állítja, hogy a libatömés állatkínzás és hogy ezt azonnal be kell fejezni, hanem hogy az állatok betegek (itt felelősségre vonva a magyar állattenyésztőket, a hatóságokat, az állategészségügyi szerveket – tehát a jóistenen kívül szinte mindenkit) és eme beteg húsból és májból kapnak a kedves vásárlók.

Barányi László, a Magyar Baromfi Terméktanács elnöke szerint ez már rágalom, így az érintetteket hamis színben tűnteti fel. A földművelésügyi miniszter eközben az EU illetékeseit próbálja meggyőzni, hogy a bemutatott svéd liba-katasztrófafilm korántsem tükrözi hűen a magyar valóságot. Elmondta, hogy a lengyel szakemberek, és a német főállatorvos is hazánk mellett érvelt. Süth Miklós, hazai főállatorvos érvelése szerint „míg valamire igény van, addig valahol a világban elő is állítják” és jobb, ha itt Magyarországon, szigorú szabályok között, mint máshol.

Összeesküvés elmélet?

Igaz ami igaz, sokakban felmerült, hogy nagyobb cégek és külföldi érdekek lapulnak az állatvédők mögött. Elvégre Ukrajna és Kína már felkészült arra, hogy pótolja az esetlegesen hiánycikként fellépő libamáj utánpótlását – gomba módra szaporodnak arrafele a libafarmok. Így viszont az európai piacnak – dacára az olcsóbb külföldi munkaerőnek – akár drágább is lehet e csemege, ugyanis a különböző uniós vámok és exportköltségek igencsak megemelhetik az árakat.

A libák egyelőre nem értik, mi ez a nagy felhajtás körülöttük. Továbbra is tömik és tépik őket, igaz csak szigorúan behatárolt keretek között, és csak addig, amíg az uniós szabályozás el nem éri Magyarországot is. Jelenleg a libatartók megélhetése a legégetőbb kérdés, valamint az, hogy miként végződik a könnyen precedens értékűvé válható bécsi per.