A halálosztó – Egy terrorceleb halála

Háttér

Hassan Nasrallah-t, a libanoni politikai élet egyik legmeghatározóbb alakját sok izraeli és amerikai szakértő az egyik legfanatikusabb terrorszervezőnek tartja a világon. Azok a diplomaták, akiknek volt már szerencséjük vele találkozni, egy roppant intelligens és széles körben tájékozott, konok figuráról számolnak be.

Hassan 1978-ban csatlakozott az Amal shíta milíciájához, majd néhány évvel később már közismert szereplője lett a libanoni belügyeknek. A’82-es izraeli-libanoni invázió során, az Amal egybeforrt a Nemzeti Megváltás Fronttal, amely később párbeszédet kezdeményezett Jeruzsálemmel. Nasrallah először élesen tiltakozott, majd Musawival kiléptek és megalapították a Hesbollát (Isten pártját), egy olyan politikai és katonai szerveződést, mely alapító okiratában a „cionista megszállók” elleni harc bármely formája és módja mellett kötelezi el magát.

Kezdetben Musawi volt a párt első embere, ám vele 1992 végzett az izraeli hírszerzés, így Nasrallah, alig 32 évesen a közel-kelet legaktívabb fegyveres sub-state csoportjának lett a feje. Ez idő tájt tűnt fel a „klubban” Imad Mughniyah is, aki a szervezet politikai ambícióit – a professzionális hadviselést a gerilla harcmodorral ötvözve – katonai erővel támogatta.

Az évforduló

2008. február 12-én Damaszkusz egyik gazdag külkerületében, Kafar Soussa-ban, estefele, Mughniyah látogatást tett iráni barátai lakásán. Amikor testőrei gyűrűjében 22:15-kor elhagyta a lakóházat és szürke Mitsubishi Pajero-jához sétált, a parkolót hatalmas robbanás rázta meg. Mire a hatóságok a helyszínre érkeztek, Mughniyah halott volt. Holtestét a detonáció 15 méterrel hajította odébb. A szemtanúk szerint, a bomba a Pajero mellett parkoló autóban robbant, éppen amikor a sofőr a terepjáró kilincsére tette a kezét.

Az arab média számára egy pillanatra sem volt kétséges, hogy Mughniyah az Izrael állama által szponzorál „terrorizmus” áldozata, noha Jeruzsálem azonnal tagadott, és a mai napig sem ismerte el, hogy bármilyen köze lenne a bejruti robbantáshoz.

Terrorzseni

Mughniyah személye szorosan köthető számos a ’80-’90-es években elkövetett terror-cselekményhez izraeli és amerikai célpontok ellen. 1983. október 23-án Bejrutban egy teherautó 12 000 fontnyi robbanóanyaggal a platóján egy katonai táborba hajtott megölve 241 amerikai tengerészgyalogost és 58 francia katonát. Ez volt a II. világháború óta a legnagyobb nem-nukleáris harcászati robbantás a Földön. Az extrémitás ilyen formájának a mai napig, az ötletgazda Mughniyah az ideálja.

1984-ben a Bejruti Amerikai Nagykövetség ellen elkövetett támadás után nem sokkal ismét az ő neve merül fel, mint az akció ötletének kiötlője és koordinátora. 1985. június 14-én társával eltérítették a TWA 847-es járatát és a fedélzetén utazó amerikai tengerészgyalogost 3km-es magasságból kihajították. A ’80-as években számtalan külföldi elrablása fűződik személyéhez, többek között William B. Buckley-é is, aki az akkori Bejruti CIA iroda vezetője volt – elrablói később halálra verték. 1996-ban a Khobar-toronyi robbantásakor 19 amerikai és egy szaúdi állampolgár vesztette életét.

Mughniyah a gyanúsított az 1992. március 17-ei Buenos Aires-i Izraeli Nagykövetséget ért bombatámadás esetében is, ahol 29 ember halt meg. 1994 júliusában ugyan itt felrobbantották az AMIA-kultúrházat , ezzel Mughniyah vádlistája további 86 személy meggyilkolásával növekedett. Szintén ő rendezte meg több izraeli katona elrablását 2000-ben és a II. Libanoni háború ideje alatt.
@@

A népszerűség átka

A legkülönfélébb ügynökségek és végrehajtó szervezetek próbáltak korábban Mughniyah nyomára akadni, először az USA 1986-ban, akkor egy párizsi szállodából tűnt el rejtélyes módon, majd 1995-ben egy Szaúd-Arábiába tartó gépen utazott, ám a Szaúdiak megtagadták az együttműködést. Egy évvel később egy pakisztáni hajón tűnt fel nem messze Quatar-tól. Az elfogatására irányuló küldetésbe bevonták a haditengerészetet is, ám az utolsó pillanatban lefújták, amikor nem kaptak megerősítést a gyanúsított személyazonosságát illetően.

2001 októberében Mughniyah felkerült az FBI legkeresettebb bűnözőinek 22-es listájára, a hollétét illető bármilyen természetű információ 5 millió dollárt ért. Az izraeli kormány szintén tervezett merényleteket a ellene. A bátyját, Faud Mughniyah-ot gépjárművével együtt robbantották fel Bejrutban, 1994-ben, ám az akció valódi célpontja ő maga volt.

Mozi délután

Személyesen Nasrallah soha nem jelenhet meg az olyan gyűléseken, mint mondjuk a tegnapi észosztás, ám beszéde mindig élőn közvetített egy titkos rejtekhelyről. A képeket a város utcáira telepített hatalmas felületekre vetítik, melyet aztán a lelkes tömeg egy élő személynek kijáró ovációval fogad. A sejk tegnap azzal kezdte, hogy korábban tett ígéretéhez híven, bosszút fog állni Mughniyah gyilkosán, (bárki legyen is az).

A BBC tudósítója a helyszínről közvetítve megszólított egy 13 éves fiúcskát, aki saját bevallása szerint, ha nagy lesz, pont olyan szeretne lenni, mint egykor Mughniyah volt. Egy évvel ezelőtt ugyan ez az ember, még saját pártján belül is olyan ellenséges indulatokat váltott néha ki, hogy a merénylet után többen feltételezték, hogy valamelyik rivális kartársa áll a robbantás hátterében. Alig 365 nap elegendő volt, hogy Mughniyah a fékevesztett hősködőből a párt igaz mártírjává váljon, és mint a „legnagyobb arabok egyike” vonuljon be libanoni csőcselék köztudatába.

Nasrallah miután befejezte a „katonáról” való szívszaggató megemlékezését, akit holmi vadállat terroristák autóba rejtett pokolgéppel robbantottak fel, rögvest rátért a talán még ennél is égetőbb kérdésre. Az izraeli katonai hírszerzés feltételezése szerint a Hesbollah szír légvédelmi rakétákra tett szert a közelmúltban, mely lépés egyértelműen egy újabb libanoni háború előkészítése utalhat.

Nasrallah bőszen kikérte magának, amikor ez ügyben Izrael a nemzetközösség elé tárta aggodalmait: „Jogunk van bármilyen fegyver, így a légvédelmi rakéták birtoklásához is. Ahhoz is jogunk van, hogy ezeket szabadon felhasználjuk, ha szükség éppen úgy hozná…” Ebbe a „bármilyen fegyver” kategóriába könnyen beleérthető az ágyúcsőbe gyúrt civil matéria is, ahogy történik ez mindig a civilpajzs, vagy az öngyilkosmerényletek esetében. Ami újdonság, az valóban a légvédelem, mellyel nagyon könnyen borsot lehetne törni Izrael orra alá, ha a következő konfliktust is masszív légitámadással kívánná megkezdeni.

Az elvről

Hogy a sorban következő harmadik libanoni invázióra mi szolgálhat majd izraeli okul, az talán könnyen belátható, a beígért Mughniyah „bosszú” tükrében. Pofon egyszerű dologról van szó: a Hesbollah megpróbál majd minél véresebbet, és aljasabbat robbantani teszem azt Tel-Avivban, ezzel Izraelt újból Bejrut alá csalogatja. Mivel nem lehet majd célzott légi támadásokkal előre felszámolni a főbb terrorgócokat, ezért Izrael kénytelen lesz egy kínkeservesen hosszú és civil áldozatoktól terhes szárazföldi előrenyomulást levezényelni.

A Hesbollah, a Hámászhoz hasonlóan médiacsapdát ás, melyben a csali önmaga, a ráboruló álca pedig saját népe. Méltóan Mughniyah emlékéhez, a jelen és jövő háborúi már a szalagcímekben dőlnek el.