Kultúra
Mi a véleményed ötvenhatról?
Azt tudjuk, hogy a politikusok, hírességek, túlélők és tüntetők miképp vélekednek nemzeti ünnepünkről, és arról is van némi fogalmunk, hogy az átlagember hogy érez ez iránt. Ám arról igen kevéssé szól a fáma, hogy a most felnövő, fiatal, de már döntéskép
Eredmény
A Hírextra kíváncsisága által hajtva feltettem vagy száz korombelinek (olyan 18 és 26 közötti, véletlenszerűen választott embernek) azt az egyszerű kérdést, hogy „Mi a véleményed 56-ról?”. A válaszok sokszínűsége és stílusa együttesen jól reprezentálja a korcsoport hozzáállását az ilyen, és ehhez hasonló eseményekhez, illetve ezek ünnepléséhez. A megkérdezettek mindegyike tudta, hogy az ’56 az 1956-os forradalomra utal, ám tudásuk és érdeklődésük gyakran nem terjedt túl ezen.
A válaszok 32%-a kimerült egy egymondatos, az ügyben érdektelenséget tükröző hozzászólásban, amihez esetenként még némi negatív komment is társult. Gyakori indok volt, hogy régen történt, és ehhez nekik immár semmi közük.

„Megmondom őszintén nem foglalkoztat. Összes forradalmunkat elbuktuk, meg még ünnepeljünk is…”
„Annyira azért nem vagyok öreg. Számomra ez kb. ugyanolyan történelem, mint a római császárság.”
„Nem igazán érdekel. Régen volt és én túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak. Az öregek meg feldolgozhatnák. Az örökké múltba való visszanyúlkálás nem túl építő jellegű. Konkrétan az akkori események nem érdekelnek, de a mostani társadalomra tett hatásuk a fent leírt módon igen.”
„Nem ismerem az egész történetet, nem voltam ott és igazándiból nem is nagyon akartam eddig se ezzel foglalkozni”
„Engem hidegen hagy a magyar történelem soha nem izgatott különösebben.”
”Ugyanolyan évszám számomra, mint a többi, nem foglalkozok a múlttal”
Több válasz (26 %) megpróbált tömör, bizonytalan véleményt tartalmazó állítást megfogalmazni, amik híven tükrözik látáspontjukat:
„Fontos hogy mindenki tudja, hogy mi, miért történt, ezért fontosak a rendezvények. Csak az a felhajtás és az, ahogyan felhasználják, azt undorítónak tartom.”
„Hát nagyon véleményem nincs, tényekről van szó szerintem, hogy a magyarok a szovjet elnyomás ellen felléptek. És az is tény hogy a szovjetek azután gyalogoltak be ide harckocsikkal, miután a többi ország biztosította arról, hogy nem fog a magyaroknak segíteni. Az ötlet jó volt, a kivitelezés kevésbé, a világ hozzáállása szánalmas.”
„56 egy szomorú esemény volt és lesz is mindig is a magyar történelemben, a kommunisták véres leszámolása egy szabadságra vágyó nemzet lakóin, de igazából a nyugatiak miatt lett végül ekkora leszámolás, mert a szuezi válság során ők érvényesítették az akaratukat s így a szovjetek jogot érezhettek arra, hogy ők pedig Magyarországon érvényesítsék akaratukat, miután az amerikaiak azt mondták, hogy Mo.-t esetleges kiválása esetén sem tekintik katonai szövetségesnek. Ezen kívül azonban nem hiszem, hogy a szovjet csapatoknak bármilyen joga lett volna egy törvényesen kivívott szabadság ilyen módú letörésére. Tehát – bár közrejátszottak a nyugati hatalmak – akkor is csak vér tapad az oroszok kezéhez és ezt a vért sohasem moshatják le magukról, ugyanúgy, ahogy a szovjet bérencek sem, akik mivel féltették rongyos életüket, inkább arra az oldalra álltak.”
„A szüleink ’56-ot ellenforradalomként tanulták. Nos, ha ’56-ot az eredmények szempontjából nézzük, akkor semmi értelme, viszont ha a nemzeti érzelmei szempontjából, akkor ’56 az a pillanat, amikor a kommunistaellenes érzelmű magyarság hangot ad a véleményének, ami szép és jó, meg helytálló, ha azt vesszük, hogy csak a hazáért és a szabadságért küzdöttek szinte (és ténylegesen) esélytelenül. A jelenkori hozzáállás pedig szerintem szégyenletes, ami Pesten, meg amúgy történik, nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.”
„Szerintem túl keveset tudunk még mindig ’56-ról ahhoz, hogy bárki, aki nem volt ott véleményt nyilvánítson róla. Mert persze, tudunk róla hogy kb. mik történtek, csak attól tartok a mögöttes dolgok egy része még mindig nem lett nyilvánosságra hozva. Viszont akik ott voltak és komolyan gondolták, amit csináltak, nos, őket tisztelem, mert volt bennük annyi, hogy akkor is tegyenek azért amiben hisznek, ha esélyük sincs igazából.”
„Ha összejött volna a forradalom célja és nem jöttek volna be a szovjet tankok, illetve valamelyik nyugati állam veszi a bátorságot, hogy segítsen, vagy Amerika jött volna segíteni, akkor talán nem itt tartanánk, ahol most.”
@@
Egyes vélemények magasztalják az eseményt és egyben kritizálják a jelent (14 %):
„A magyar nép utolsó olyan komoly megmozdulása volt, amikor még volt nemzeti öntudatunk. Ami azóta elhalt, elmúlt.”
„Fontos esemény, érdemes megemlékeznünk a bátorságról és a szabadságvágyról, ami az akkori forradalmárokat jellemezte. Mivel budapesti vagyok és a gimnáziumom is központi helyen áll (még mindig vannak 56-os lövésnyomok a homlokzaton) elég közel áll hozzám az esemény. Az egyetemisták mindig is forradalmárok voltak, legalábbis az értelmesebbje felismerte a megfelelő helyet és időt a lázadásra. Azt hogy ezt mostanában az emberek elfelejtik és 56 nevében ostobaságokat művelnek, inkább elszomorít.”
„Akkor még volt büszkeség, meg magyar öntudat.”
„Egy a már abban a században egyébként is sokat szenvedett nemzet nagyszerű kiállása önmagáért. Egy nemzeté, kikre csak a történelemkönyvek hasábjain tudok büszke szemmel tekinteni, s kik mostanra Európa cigányai lettek.”
„Csodás demonstrációja volt az emberi lélek megtörhetetlenségének, aminek semmi haszna nem volt pár hullahegyen túl. Hülyeség volt, de legalább a megfelelő indokokért. Szembeszállni a Szovjetunióval a legutóbbi badass dolog volt, amit csináltunk. ÚH. Büszke vagyok rá, még ha nem is volt túl okos dolog.”
„Szerintem bátor emberek voltak, akik kimentek a tankok elé.”
Míg más vélemények (10%) inkább negatív hangvételűek voltak, amik közül sokan a két évvel ezelőtti eseményeket bírálták:
„Túl sokat foglalkozunk a múlttal a jövő helyett, állandóan a "de sokat szenvedtünk az elmúlt sokszáz évben, tatártól, töröktől, osztráktól, orosztól" érzés lóg a levegőben. Volt egy remek publicisztika talán tavaly, Tóta W. Árpi tollából, valami olyasmi a véleményem.”
„A tömeg csőcseléke büntetlenül követhetett el bármit és még a börtönöket is megnyitották, ahova minden bizonnyal voltak, akiket jogtalanul tettek be, de ott volt a sok gyilkos és gonosztevő is. Meg aztán biztosan hallottad azt a sztorit, miszerint a felkelők több orosz katonát is halálra kínoztak (például egy férfinek élve kivágták a szívét)”
„A tüntetőknek abban igazuk van, hogy az őszödi beszéd után a kormány hitelét veszítette,
de ennek egyrészt semmi köze 56-hoz. Másrészt akárhogy is van, engem zavar, hogy minden október 23-án zavargások vannak, akármilyen indokkal teszik is, amit tesznek. 56 elmúlt, tudomásul kell venni, ugyanúgy, mint Trianont. És ezzel bármiféle párhuzamot vonni ostobaságra vall, a tüntetésen okozott károkat pedig az én adómból hozzák rendbe.”
„Az, hogy történelmi jelentőségeiben fontos, ám amit ma próbálnak belőle csinálni az a magyar éntudat és szükséges nacionalizmus megalázása. Büszke szívvel kellene gondolnunk a Kossuth tér hőseire, s azokra, kik megvívták azt a harcot, nem pedig köveket dobálva, aktuálpolitikai skandallumokat előrángatva. 56 a hősiességről, a hazaszeretetről és a büszkeségről szólt, nem a pusztításról, a harcról és a vérontásról.”
„Nem volt akkora dolog, mint aminek mondják.”
Természetesen voltak szélsőségeket villogtatók is (10%), de korántsem akkora mennyiségben, mint amennyire az idősebb korosztály a fiatalok kapcsán gondolni szokott.
„Magyar nemzet olyan pillanata, amikor észbekapott, és cselekedett az elnyomó zsidó bérencek ellen.”
„A rengeteg felesleges halott? A rengeteg rendbontó a töménytelen politikai maszlag? Jah és a felfújt nemzeti érzelem??? Tömény hányingerem van minden nemzeti ünneptől.”
„Utálom a komcsikat.”
„Az, hogy végre csináltak valamit, csak nem úgy sült el, ahogy akarták … és az, hogy tavalyelőtt megismétlődhetett volna, de nagyjából ugyanaz történt …és hogy Gyúúúrcsány a hibás 😀
Szal 56 egy fontos nemzeti ünnep, ami azt mutatja, hogy volt olyan idő, amikor egységes tudott lenni az ország. Na ez most már aligha van így.”
Az egyéb válaszok (8%) vagy érdektelenek, vagy bekategorizálhatatlanok voltak, de lezárásnak azt hiszem kettő is alkalmas közülük.
„Márai Sándor: Mennyből az angyal.”
„56-ról – nem sematikus – véleményt alkotni szerintem elég merész, nagyon sokat kéne még olvasni hozzá.”