Véres dollárok – Virágzó fegyverkereskedelem

Levegőben Brazília

Brazília légiereje mára már jócskán elavult, és ezt az állapotot nem kívánják sokáig fenntartani. Ennek érdeme a századfordulón már elindult, de költségvetési és politikai problémák miatt négy évvel később meghiúsult az F-X project. Most azonban az F-X2-vel már egy felkészült, stabil költségvetésen alapuló, gyorsan és szakmailag arányosan döntő Brazília állt ki, egészen annyira, hogy máris háromra szűkítették a lehetséges szállítók létszámát.

A három, dollár milliárdokra esélyes cég gépei a svéd Saab Gripen NG, a francia Dassault Rafale, és az amerikai Boeing F/A-18E/F Superhornet. Ezeken nem kell meglepődni, hisz Amerika és Franciaország így is milliárdos fegyverüzleteket bonyolítanak le Brazíliával, míg a Grippen cég szinte minden harcászati repülőgépekkel kapcsolatos kiírásra eséllyel pályázik. Bárki ajánlata is nyeri meg Brazília elismerését, mintegy száz géppel gazdagíthatja majd az ország légierejét, és mivel ezen gépek fogják a brazil légierő jelentős részét alkotni egészen 2040-ig, így kifejezetten hosszú távú kapcsolatra lehet számítani (a szállítás 2014-re kezdődhet meg).

Az új hadászati technológia, és ehhez kapcsolatosan egész Brazília védelmi rendszerének korszerűsítése (és egyben megnövelése) elegendő lehet a gazdaságát kőolajra építő ország védelmére. (Nemrégiben hatalmas készleteket fedeztek fel az ország területén, mellyel többek közt a haderőbe történő beruházásokat is fedezni kívánják). Sőt, akár tíz éven belül Brazília lehet a térség stratégiai irányítója, regionális nagyhatalma.

A három leendő befektető kiválasztása és az orosz ajánlat figyelmen kívül hagyása valahogy a külpolitikai hozzáállást is tükrözi: vagyis Brazília nem kíván elszakadni a nyugattól. Ezt célozzák egyéb intézkedések is, például a fegyverekhez is kapcsolódó azon rendelet, mellyel a gyilkosság nyugati szemmel ijesztő mértékét kívánják visszaszorítani: vagyis 60 és 185 dollár közötti készpénzt adnak minden egyes beszolgáltatott modern gyilkoló eszközért, amellyel 300 000 kézifegyver kiiktatását várják a társadalomból.

Tajvan erősít

Tajvan helyzete – „hivatalosan” kiszakadt, Kínától független állam, amelyet Kína nem ismer el önállóként, és még mindig saját területének tartja – a második világháború óta nem rendeződött, csupán időként lenyugodott. Egy ilyen nyugalmi hullámnak vettet véget a 2003-as év, melyben pletykák kezdtek kiszivárogni, hogy Tajvan hivatalosan is ki akarja kiáltani függetlenségét, minek hatására Kína hetvenöt kis hatótávolságú ballisztikus rakétát telepített közel a tajvani partokhoz. Erre Amerika – aki ősidők óta Tajvan fegyverszállítója – megszegve az össze  Kínával kötött ezirányú szerződést, felajánlott egy „kedvezményes” hatmilliárdos csomagot, hogy Tajvan tudja tartani a lépést.

Bár öt év eltelt, és a függetlenség kikiáltása elmaradt, de Tajvan elfogadta a felkínált segítséget, így sok egyéb „kedvesség” mellet Apache helikopterek és Patriot III. típusú befogó rakéták fognak megindulni az országba, már ha az amerikai kongresszus nem szólal fel rövid időn belül ez ellen (ilyet még soha nem tett, így nem is várható). Peking természetesen nem ugrándozik örömében, sőt ismét felemeli szavát a fegyverbiznisz ellen, a már unalomig ismételt szöveggel: „ez Kína belügyeibe való súlyos beavatkozás”. Eme nemzetközileg kétes indok eddig sem hatotta meg egyik félt sem, és ezen nagy valószínűséggel most sem fog változtatni ama tény, hogy Washingtonnak nagy szüksége lenne Kínára az Iráni és észak-koreai atomügy rendezésében.
@@

Közel-keleti fegyverkáosz

A mostani háborús konfliktusok és a közel-kelet átláthatatlan helyzete miatt még a mindenható sem lehet képes pontosan átlátni, hogy melyik fegyver honnan indult, és kiken keresztül mennyiért jutott el jelenlegi tulajdonosához. Ebből kiindulva mi sem merünk pontos tények közlésébe bocsátkozni, így minden alábbi mondatunkat tekintsék erős feltételezésnek.

Oroszországon és Amerikán kívül igen sokan szállítanak fegyvert a térségbe, de az előbb említett két ország a legnagyobb profitáló a térségben (bár Kína 2007 októberében vagy százmillió dollárnyi eszközzel szállt be, mivel Irak megelégelte, hogy az Amerikából megrendelt fegyvereknek vagy 20%-át útközben ellopják). Irak például már több mint 3 milliárd dollárnyi megrendelést tudhat maga mögött – Amerika fele –, de Irán is szép hosszú számlát mondhat majd magáénak. De Szaúd-Arábia és öt másik Perzsa-öböl menti kőolajtermelő ország is rekordokat csenget, ők húszmilliárdnyi megrendelést adtak le Amerika irányába. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de inkább egy konkrét üzletet nézzünk meg közelebbről:

Oroszország Iránnak tervez eladni egy S-300-as rakétavédelmi komplexumot, válaszul az amerikai rakétapajzsra. „A lépés jelentősen megváltoztatná a térségben az erőviszonyokat, és megnehezítené az iráni nukleáris létesítmények elleni esetleges légicsapások végrehajtását”- jelentette ki Dan Goure, a Pentagon tanácsadója. Ez ügyben látogatott Ehud Olmert izraeli miniszterelnök Oroszországba, eredmény nélkül. Amerika eközben „betontörő” bombákat szállít Izraelnek. És sokak szerint e lépések csupán csak a kezdet…

Máshol a világon

A békésebb, nagyobb, és fejlett országok fegyvereket adnak el drága pénzért a fejletlen, harciaskodó és kisebb államoknak, így van ez a világ minden táján. Párizs Líbiának, Kína és Nagy-Britannia Szudánnak, Oroszország Szíriának (Venezuela nemrég rendelt 3,4 milliárdért hadászati eszközöket az oroszoktól) és nemrégiben vagy kétszáz ország Grúziának (legalábbis orosz állítások szerint). A fegyvergyárosnak, kereskedőnek nincsenek erkölcsi fenntartásai, őket csak a haszon érdekli. Jól példázza ezt az első világháborús példa, melyben a német Krupp Művek szállított (természetesen kerülő úton) olyan ágyúkat Angliának, amelyekkel azután német katonákat lőttek.

Érdemes megnézni az egyenkénti árakat is. Az F-16-os harci repülő 34,300,000 USD-t kóstál, míg egy B-2-es bombázó ára 1,157,000,000 dollár. Az Apache csatahelikopter gépágyújának egy lövedéke 10,50 dollár, amiből 1190 db van a fedélzeten.

Az is furcsa, hogy a fegyverek nagy része, egyszerűen „eltűnik”, ami igencsak a szállítók és az államok közti korrupcióra utal. Irakban, az Amerika által vásárolt, de Kelet-Európából érkezett 185 000 AK típusú fegyverből 110 000 hollétéről jelenleg nem tudnak elszámolni. Egyes állítások szerint ebbe a fegyvergyártók keze is benne van, az alábbi gondolat alapján: „Szállítunk az amerikai hadseregnek, az iraki hadseregnek. Ez utóbbi szállítások egy részét „véletlenül” ellopják, és felhasználják az amerikai és iraki hadsereg ellen, akiknek ezért még több fegyverre van szükségük…”

Bármi is legyen az igazság, az új hidegháború lehetséges beköszöntével felpörgött e 90-es évek közepétől ismét beinduló üzletág, és mivel ők nem érdekeltek egy békés és nyugodt világ megteremtésében, így maximum a világ bölcs politikusaira számíthatunk, hogy e küszöbön álló konfliktus ne fejlődjön tovább egy véresebb irányba. Őszintén szólva, nem túl biztató jövőkép…