Véget ért

A névadó hegyvidék ezerméteres csúcsaitól körülvett, alig több mint kétezer lelkes közép-szerbiai Gucában öt napon át zajló rendezvény minden korábbinál több, mintegy hatszázezer látogatót vonzott. Rengeteg volt köztük a külföldi, akiket az is ösztönözhetett, hogy a Rolling Stone című tekintélyes zenei magazin Európa tizenöt legjobb zenei fesztiválja közé sorolta a gucait.

Másoknak talán a két éve "a szerb trombitazene nagykövete" címmel kitüntetett Boban Markovic csinált kedvet az utazáshoz. A világhírű, Magyarországot különösen szerető művész – évente többször is koncertezik Budapesten, s élete leghosszabb, tizenöt órás fellépésének emléke is a magyar fővároshoz köti – az idén már az Egyesült Államokban, Kanadában, Svédországban, Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Franciaországban, s természetesen Budapesten is koncertezett 13 tagú zenekarával. Legközelebb augusztus 27-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lép fel.

Gucában már nem versenyez – öt éven keresztül mindent megnyert, amit ott megnyerni lehetett -, de az idei fesztivál legnagyobb sikerű, megszakítás nélkül több mint két órán át tartó koncertjét ő adta, mintegy "vendégművészként". Zenekarát ugyanis, hivatalosan, már több mint egy éve tündöklő tehetségű, a tradicionális szerb-cigány fúvószenét modern hangzással gyarapító fia, a húszas évei elején járó Marko vezeti.

Rajtuk kívül még mintegy ötszáz zenész fújta a hangszerét négy napon keresztül Gucában. Az idén már tíz külföldről – Ausztriából, Franciaországból, Izraelből, Lengyelországból, Macedóniából, Németországból és Szlovéniából – érkezett zenekar is rótta a település utcáit, zenélt a sátrak alatti éttermekben, ahol egész malacok, bárányok forogtak az izzó faszénparázs fölött, s százliteres hatalmas cserépkorsókban főtt lassan, hat-hét órán keresztül a savanyú káposztából, sokféle húsból összerakott híres szerb svadjbarski kupus (esküvői káposzta).

A külföldieknek ezúttal külön koncerteket is szerveztek, amelyeken a szerb közönség is nagy lelkesedéssel fogadta a film- és könnyűzenei slágerek, vagy éppen a klezmer zene fúvós átiratait.
A gucai fesztivál alaphangulatát azonban a roma rezesbandák adták meg, amelyek nagy része nem játszik olyan művészien, mint az autentikus szerb népzenét fújó, hagyományos szerb öltözetet viselő szerb versenycsapatok, de hogy jókedvet mindegyik tud teremteni, az biztos. Négy napon keresztül az övék volt az este, míg nappal a Szerbiában hatalmas számban működő – éneklő, táncoló, zenélő, s ötéves gyerekektől nyolcvan-kilencven éves öregekig sokakat magukba szippantó – népi együttesek előadásait élvezhették a Gucába látogatók.

Ők a településen, s körülötte sátortáborokat hoztak létre, mivel a faluban – bár minden ház tulajdonosai összehúzódnak, és felszabaduló szobáikat kiadják a fesztivál idejére – pár ezer vendég találhat csak szállást.

Ez az "őrület", mint kultúrakutatók többször megírták, Szerbiának csak egy kis (középnyugati) részéhez köthető, onnan vált előbb országos, aztán nemzetközi jelenséggé. Kétszáz évvel ezelőtt ugyanis ott gondolták úgy a török uralom ellen lázadók, hogy lelkesítő zenével kell harcba vonulni, s ezért elővették a trombitát.

A hangszer diadalmenete azóta megállíthatatlan. Szerbia nagy részén ma már nincs esküvő trombitazene nélkül, a hagyományos szerb hangszerek – guzlica, kettősflóta, lirica – pedig már csak néha szólalnak meg: Bácskában, Bánátban, és az ország legdélibb részén.

A szerb zenészek által Európa egyik legnépszerűbb népi hangszerévé tett trombita pedig tovább hódít: 2010-ben az 50. dragacevói fesztivál európai fúvósok versenye lesz, amelyen Szerbia színeiben a Marko vezette, Boban és Marko Markovic Zenekara indul.