Beszélni nehéz!

Ed Sullivan show

Talán leghíresebb volt közülük, az Ed Sullivan show. A címadó úriember abban az időben szinte egyedül vezette át a chelstonból a rock and rollba a hallgatóságát. Pályája kezdetén fellépett nála Elvis Presley is. A gombafejű zenészek nála kezdték el az Amerikát meghódító világturnéjukat. Ez persze nem azt jelenti, hogy Sullivan maga is rajongott volna a vendégei muzsikájáért, de úgy gondolta, hogy amit nem lehet elkerülni, annak jobb elébe menni.

Nagyszerűen felismerte az eléje tárulkozó lehetőségeket, és igyekezett úgy válogatni vendégeit, hogy ne csak az ő, hanem a műsorának népszerűségét, és nézettségét is folyamatosan növelni tudja. Az őt követő időszakban számos követője akadt, akik több-kevesebb sikerrel igyekeztek a trónját megostromolni.

Az európai földrészen leginkább a nyugati féltekén tombolt a talkshow láz. A keleti blokkban ennek unalmasabb változata, a „beszélőfejek” működtek, és működnek mind a mai napig. Ez az a bizonyos sötét háttér, ami előtt ül néhány – legtöbbször – igen csúnya ember, és vagy érdekes amiről beszélnek, vagy nem. Igazából még őket sem nagyon érdekli, hogy miről van szól. Ez a stílus dívott nálunk is, lényegében a kereskedelmi televíziók megjelenéséig.

Ebből az egyetlen kivétel, a folyamatosan formabontó, polgárpukkasztó ötleteket felhasználó Friderikusz Sándor. A jó egy évtizede saját nevével fémjelzett showjával hamar berobbant a köztudatba, és évekig uralta is a legizgalmasabb tévés személyiség pozícióját. Az évtized második felében véget ért műsorfolyamának népszerűségét azóta sem sikerült senkinek sem túlszárnyalnia.

Mitől lesz valaki jó műsorvezető?

Nem attól, hogy külsőleg tökéletesen megfelel a képernyő kívánalmainak. Persze fontos, hogy a néző szemének kellemes látványt nyújtson, de nem ez az elsődleges. Mindenképpen szeretnie kell a szakmáját, mert ezt nem lehet heti öt napban, napi nyolc órában csinálni. Hogyha valaki ezt igazán komolynak gondolja, akkor életformaként kell művelnie. Hiszen nemcsak díszlet, hanem szerkesztő is, így a témákra, a vendégekre is alaposan fel kell készülnie. Ez a felkészülés az ébredés percétől az elalvás pillanatáig tart, hiszen soha nem tudhatja, hogy hol jön szembe vele egy izgalmas téma, vagy egy igazán tökéletes vendég.

Létezik jó riportalany

A tévések szemszögéből olyan, aki szellemes, okos, művelt, és ráadásul úgy fogalmaz, hogy nem is kell az utómunkánál fazonírozni a mondanivalóját. Az alanyok legtöbbje érzi, hogy a beszélgetés egyben fellépés is lesz, így igyekszik produkálni magát a kamera előtt. Ez van, amikor jól mutat, de a tapasztalatlan meghívottak nemcsak magukat, de a műsort is kényelmetlen helyzetbe hozhatják. A tévénézők szempontjából az a jó riportalany, aki a rá kiszabott műsoridőben a lehető legjobban el tudja szórakoztatni a nézőjét.

Befolyásolja a sikert a témaválasztás, a műsorszerkesztés

A talk-show jellegétől függően folyamatosan produkálni kell újabb és újabb ötleteket, amelyekkel a nézettséget szinten lehet tartani, vagy növelni is lehet. Ez a feladat nem is olyan egyszerű, mint kívülről látszódik. Főleg a heti ötszöri adásoknál kell nagy munkákat végezni, annál is inkább mivel ezekből egy nap többet is felvesznek. Persze nem lehet folyamatosan szenzációkat produkálni, de igyekezni kell arra, hogy rendszeres időközönként felüssenek eget rengető témákat.

Aztán persze arra is figyelni kell, hogy az elkészült felvételeket milyen sorrendben adják le. Itt fontos lehet az esetleges aktualitás, vagy bármilyen más szempont is. A lényeg, hogy a show összhatásában ne veszítse el a vonzerejét.

A díszlet fontossága

A díszlet megtervezése a legkönnyebb a munkában. A licence műsoroknál a tulajdonos még erre vonatkozóan is ad javaslatokat, amelyeket érdemes megszívelni. Persze lehetőség van az adott ország ízlésére átalakítani. Más a helyzet, amikor új ötlet kerül adásba. Ilyenkor mindenképpen fontos a műsorvezető személyisége, a show stílusának meghatározása.

Azt is érdemes tudni, hogy már az ősidőkben többféle műsorötletet kitaláltak. A szortírozást leginkább a vetítendő időpontok szerint végezték el. Tehát létezik a reggeli, délelőtti, délutáni, esti és éjszakai talkshow. Mindegyik időpontban más típusú programokat készítenek.
A reggeli, amely inkább hajnali műsor gyors pergő, mindenből egy kicsit kiemelő összeállítás. A délelőtti és délutáni show-k inkább az otthonülő háziasszonyoknak, gyerekeknek készül, így a hangvételük is ehhez igazodik.

Az estiek már keményebbek, komolyabb mondanivalóval is bírnak. Általában a politikai műsorok is itt kapnak helyet.

Az éjszakai blokkokban lehetőség nyílik egy-egy téma mélyebb boncolgatására is. Ez lehet könnyedebb, vagy nehezebb téma, a lényeg, hogy szinte a teljes műsoridő az adott téma boncolgatására menjen el.

Vitray, az ősatya

Hazánkban Vitray Tamás volt a korai talkshow ősatyja. A szocialista stílushoz a puritánság illett, mind a díszletekben, mind a beszélgetésekben. Vitray, mint ember és mint szakemberként persze beleadott apait-anyait, de a magasban meghatározott szabályokon ő sem változtathatott. Mi mégis mindannyian szerettük az egyszerű, sötét hátteret, a kellemes beszélgetéseket, na és persze a széket, ami csak „ült és mesélt” éveken keresztül.

Mára azért jócskán megváltozott a helyzet. A kínálat kibővült, és az igénytelentől az extravagánsig mindenféle formában és tartalommal beszélgetnek a képernyő emberek. Az uralkodó formákat a kereskedelmi csatornák importálták magunknak.

A keresztnév show-k

Ennek leginkább elterjedt formája, és Európában legnépszerűbb változata nálunk a Mónika keresztnevet kapta. A név persze bármi lehetett volna, ha a kiválasztott műsorvezetőt másképp anyakönyvezik. De nem is a név a lényeg. A műsor, mint a legtöbb délutáni show-k, a nőknek készül. Elsősorban az otthonülő háziasszonyoknak, kismamáknak.

A témákat éppen ezért úgy válogatják, hogy a 10 és 50 közötti korosztálynak a legtöbb női tagját a képernyő elé tudják vonzani. A stúdió díszletek is világos, néhol rikító színekre vannak festve, pont azért, hogy a dumcsi könnyebben menjen. A díszlet kialakítása is egy kellemes szobára emlékeztet, ahol csak egy kis süti vagy egy finom ital hiányzik az igazán jó csevejhez. Az állandó társalkodónő persze kéznél van.

Mónika alkatilag is alkalmas arra, hogy a fiatalabb korosztályból minél több nő érezze a barátnőjének. A kedvesen mosolygó barna hajú, nagy kíváncsi szemekkel kérdező műsorvezető könnyen kapcsolatot teremt minden vendégével. A témák is mind felületesek. A műsorszerkesztők igyekeznek egy adásba jó sok vendéget meghívni. Így alig 2-3 perc jut egyre, viszont a több ember nagyobb balhé elv alapján maguk a felvételek igen látványosra sikerülhetnek.

A stúdió élőháttereként szolgáló – és beszervezett, irányított – nézők egy porondmester segítségével még tovább is fokozzák a hangulatot.

A Mónikával eltöltött 45-50 perc éppen elég arra, hogy a vacsi megfőjön, a gyerek megtanulja a másnapi leckét, apuci hazaérjen a munkából, szóval az átlagos családi élet, az átlagos esti mederbe terelődjön. Persze, ha apu késik, vagy estig dolgozik, akkor az etetés után, amíg a gyerek játszik még egy kis latin-amerikai szappanopera is belefér az időbe.

Aztán itt a másik keresztneves műsor, a Balázs, aki a magyar zenecsatornáról zuhant be az importált feladatkörébe. Az egyébként tehetséges fiatalember, főleg a 20 év alatti korosztályt igyekszik magtalan mondanivalóval ellátni. Stúdiójának színei még rikítóbbak, a felvetett témák még felületesebbek, a vendégek még kevésbé izgalmasak. Viszont a balhék látványosabbak, lendületesebbek. Ez persze nem véletlen, hiszen a célközönség a nyugis eszmefuttatásra nem igazán kíváncsi. A moderátor ráadásul abban már nagy tapasztalatot szerzett, hogy ezzel a korosztállyal hogyan kell beszélni. Zenetévésként évek óta foglalkozik velük. Ismeri a mindennapjaikat zenei és egyéb kultúrájukat, szóval minden lényeges dolgot. Korából kifolyólag ráadásul saját szocializálódási élményei sem esnek messze a jelenlegi időszakétól.
@@

Akiknek vezetéknevük is van

Mindenki Sándora, az ország egyetlen Friderikusza szép csendben dolgozott az ATV-ben egy olyan műsorral, amely sokkal jobb volt annál, mint amennyire a környezetében megbecsülték. A Friderikusz most-ban az aktuális hazai történéseket igyekezett feldolgozni, úgy, ahogy ő látta. A stúdió díszlete, a műsorvezető öltözéke erősen emlékeztetett egy nagy példaképre, aki Amerikában a nadrágtartójáról, a szemüvegéről és egyenes, célratörő kérdéseiről vált híressé. Fridi a magyar Larry Kingként nálam abszolút nyerő volt. A magyarországi tévés újságírók közül az egyetlen, aki szívét-lelkét beleadva dolgozik a nap 24 órájában. Az általa készített beszélgetések éppen ezért magasan verik az összes többi hazai kollégáét. Nemcsak külsőségekben, de a tartalmi mondanivalók feltálalásában is igyekszik a világhíressé vált amerikai kollégát követni. Nemcsak a témaválasztásra ügyel, hanem arra is, hogy azt hogyan dolgozza fel. Bár műsora teljesen közszolgálati, én mégis inkább egy országos kereskedelmi adón tudnám elképzelni, esti főműsoridőben, hetente öt alkalommal. A kellő marketinggel és megbecsüléssel ellehetne indítani az első olyan magyar gyártású kereskedelmi műsort, amely pénzt is hoz, és értéket is termel. De azt hiszem erre még egy kicsit várnunk kell.

A másik Sándor

Működik egy műsor kereskedelmileg is, amely ugyan talkshow-ként van anyakönyvezve, ám akkor a legjobb, amikor a névadó éppen nem beszél senkivel. Az Esti showder Fábry Sándorral az eddigiektől eltérően nem a vendégeknek vagy a témaválasztásnak, hanem csak és kizárólag a műsorvezető személyének köszönheti népszerűségét. Műsora természetesen szintén külföldi ötlet alapján készült el. Ez a díszletekre, a „koreográfiára”, a licencre vonatkozik. Az inkább Sanyi, mint Sándor nevezetű, állandó szómenéssel küszködő média fenegyerek műsorának első fele az igazán érdekes, amikor egyedül tündökölhet.

Szerintem, ha Fábry végig csak saját magával társalogna sokszor izgalmasabb műsorok készülnének, mint jelenleg. Annyira összetett személyiség, hogy néha a producerrel együtt sem sikerül lenyomnia az agymenését. Szóval ez a rész jó, néha baromira. Viszont, amikor elérkezünk a második részhez, vagyis a tényleges beszélgetésekhez Fábry sokszor összeesik. Minden gondolata az arcára van írva, sőt ha nagyon nincs ínyére a vendég, az érzéseit igyekszik udvariasan a beszélgetőtárs arcába vágni. Szerintem ő egyáltalán nem arra való, hogy a producer által kitalált és megszervezett vendégekkel, előre felírt kérdések alapján társalogjon. Hagyni kéne neki nemcsak szabad műsoridőt, de szabad gondolatáramlást is.

Alföldy

Az egyik legnagyobb kedvencem a témában kizárólag múlt időben említendő Alföldy című műsor. A mai harmincasok legzseniálisabb polihisztora több mint egy éven keresztül rendezett hetente egyszer baráti összejövetelt ismerőseinek, és a tévénézőknek. Péntek esténként összejönnek hatan plussz a Robi és beszélgetnek egy csomó mindenről. Legtöbbször művészetről, kultúráról vagy olyasmiről, ami őket érdekli. Aztán a témához kapcsolódva minden adásban két vendéget is fogadnak, akik szokatlan őszinteséggel válaszolnak a feltett kérdésekre. Alföldy, színházi rutinját is felhasználva, néha szinte élveboncolást tart, de mindezt hatalmas nagy tisztelettel körítve. Tiszteli a barátait, a vendégeit, de még a tévénézőket is. Alkalomról-alkalomra igyekszik valami újat, valami szokatlant kitalálni. Ügyel arra is, hogy bár a művészet terén kalandoznak, mégse váljanak az adások rétegműsorrá. Ha a Heti hetes-ben így tudnának beszélgetni, igazán nagy csodákkal találkozhatnánk.

Állatlan és társai

Ha már eszembe jutott a konkurenciánál tomboló művészek hada, érdemes róluk is szólni. Az ötlet szintén nem magyar, a megvalósítás annál inkább. Az állatlan műsorvezetővel, és lényegében hat állandó vendéggel dolgozó műsor mára szemmel láthatóan kifulladt. Már az előző évad kezdetén is érezhető volt a fulladozás, de a nyári zárásra – számomra – egyértelművé vált a helyzet. A politikailag jól beazonosítható öntudattal bíró szereplőgárda, az előző kormányváltás óta nem találja a helyét. Addig volt kiket szapulniuk, de azután… Az ellenzéket szapulni hülyeség, a kormányt meg ostobaság, hiszen előtte évekig őket védték. Szóval haladnak a teljes meghasonulás felé.

De nem csak ezért küszködnek. Egy politikai témájú műsorban folyamatosan – heteken, hónapokon, éveken keresztül – nem lehet úgy brillírozni, hogy az ember nem fordít elegendő időt a felkészülésre. Az pedig kevés, hogy egy nappal előtte elolvassák a kiküldött híreket, és két adás között is olvassák a lapokat, nézik a híradókat. Ráadásul nem is várom a kedvenc színészemtől, hogy politikai szövegeket soroljon, és komoly arccal szidalmazza a neki nem szimpatikus közéleti szereplőket. Igazából nem is nagyon érdekel a véleménye. Viszont "szétverem" a színházat, ha egy igen ütős darabban látom szerepelni.

A műsor másik problémája, hogy nagyon hamar betokosodott a vendégkör, és nem maradtak meg az első évad rendszerénél, amikor folyamatosan változtak a meghívottak, csak a moderátor volt állandó. Nem tudom mi lesz a további sorsa, de biztos, hogy sajnálni fogom, ha egy jó műsor, rossz koncepció miatt el fog bukni.

Amikor a Nap felkel

Vannak a műfajnak speciális változatai is, amelyek lényege a beszélgetés, de mellőzik a show elemeket. Egyik legnépszerűbb példája nálunk Napkelte néven közismert. A több mint 18 éves múltra visszatekintő műsorfolyam mára elsősorban a presztízse miatt vált népszerűvé. A kezdeti profi riporter gárda mostanra többszörösen kicserélődött, és kevés kivétellel inkább politikai újságírók, mint hozzáértő tévériporterek ülnek a kérdező székében.

Ők főleg az írott sajtóban szereztek maguknak hírnevet, amelyet itt igyekeznek tovább fényesíteni. A mai politikai elitnek lételeme, hogy rendszeres időközönként felbukkanjanak a műsorban, mivel az országban ez az egyetlen olyan tévéműsor, amely a már a reggeli órában is érdekli a nézőket. A műsor nem is a külsőségekre, hanem a tartalmi mondanivalóra összpontosít. A tudás részleges hiánya miatt viszont több esetben is előfordult, hogy az aktuális kérdező ember fontos témákon siklik át.

Szerintem szükség lenne egy konkurens politikai vitaműsorra, mivel így ezt a csapatot is sikerülne jobb munkára ösztönözni. A hosszantartó uralkodó pozíció kényelmessé tette a szerkesztői gárdát, és keveset törődnek a műsor folyamatos szakmai megújításával. Pedig nem ártana…