Az európaiság típushibája

Egy közösség léte tehát egyszerre megoszt és összetart. Mindez azonban nem ördögtől való, hanem a politika természetének velejárója.

Az elméleti politika

A politika azonban (normális esetben) nem lehet az ellenségeskedés alapja. Az érdekek érvényesítése nem jelenti azt, hogy a másban érdekelt igényeit nem veszik figyelembe, azt viszont nagyon is jelenti, hogy az azonos nemzeti-közigazgatási egység alá tartozó közösséget, akár konfliktusok felvállalása árán is megvédelmezi. Konkrétan: a politikai elit számára tehát a nagy feladat, kialakítani egy olyan érdekérvényesítési stílust, amely nem támadó és erőszakos, hanem építkező, úgy, hogy maximálisan szem előtt tartja a saját érdekeket, azonban nyitott az ellenérdekelt fél megoldási javaslatai iránt is.

Különösen igaz ez azokra az államokra, amelyek nyíltan az emberi jogok, a békés egymás mellett élés és a jószomszédi viszonyra való törekvés mellett törtek pálcát, s ennek megfelelően alakították ki a maguk (demokratikus) államszervezetét.

A európaiság típushibája

Amíg a schmitti gondolatokat adottnak tekintjük, jelesül, hogy minden, ami „politikai”, az önmagában megosztó és érdekellentéteket szül, addig egy ország diplomatái két dolgot nem tehetnek meg:
1) feladják az érdekeinek a képviseletét, a „jó tett helyébe jót várj” alapon;
2) elnyomják a gyengébbet.

Előbbi ugyanis a gyakorlatban az érdekek feladásával jár, míg a második nem egyeztethető össze sem a 21. századi nyugat-európai korszellemmel, sem az Európai Unió értékrendjével, és megannyi nemzetközi egyezménnyel.

Mindezek mellett nem csupán a Külügyminisztériumot lehet elővenni, bár kétségtelenül egy minisztériumnak van nagyobb mozgástere, mint egy pártnak. Azonban nem lehet arról sem elfelejtkezni, hogy van egy mindenkori ellenzék, akik részben csak, de pótolhatják azt, amit esetleg a kormányzat elmulaszt.

Eltérő fejlődés lehetősége és hátránya

Az államok külpolitikái ugyanis – némi közgazdasági szóhasználatot kölcsönözve – a lehető legtöbb haszon elérésére törekednek. Ha mindenki egyenlően vesz részt az alkufolyamatokban, akkor a különbségek növekedése csökken. Ez egyébként az 1992-es maastrichti kritériumok (az eurozónához való csatlakozás feltételei) alapja is, ameddig azonban vannak alá- és fölérendelt országok egy államközi térben, addig a fejlődés eltérő lesz.

Az eltérő fejlődés hátránya akkor jelentkezik, ha az adott nemzetközi helyzet alapja valamilyen közösség. Konkrét példa: tipikusan ilyen az Európai Unió, mely alapvetően gazdasági téren mozog (akkor is, ha elméletileg hangsúlyos pl. az emberi jogok védelme, vagy a diszkrimináció elleni küzdelem), s ha nagy eltérések vannak az államok között, az lassítja a fejlődést is. Így lassul felzárkózás a két technológiai nagyhatalomhoz, az Egyesült Államokhoz és Japánhoz, mely célt (ti. a felzárkózást) 2000-es lisszaboni csúcson tűzte maga elé az Unió.

Agresszió

A mai magyar külpolitika, egyik nagy hiányossága jelenleg, a nemzeti érdekérvényesítés félreértelmezése. Földrajzi helyzetünket tudomásul kell venni, s ahhoz megfelelő módon kell tudni alkalmazkodni. A környező államokban élő magyar közösségek jelenleg nem élik a legjobb időszakukat. A szlovák kormány falazott Malina Hedvig megverőjének, míg Romániában a helyhatósági választásokon induló román politikai csoportosulások nyílt célja a magyarság döntéshozatalból való eltávolítása volt (ún. „etnikai szavazás”, amely lényege, hogy nem ideológia mentén, hanem nemzetiség szerint alakítottak koalíciókat: így a román jobb- és baloldal, valamint liberálisok több helyen egy szövetségben indultak).

Az önalávető politika a nemzetközi téren az adott ország tekintélyének rombolásához vezet, az országon belüli közösségben pedig bizonytalanságot szül. Az ilyen viselkedés üzenete ugyanis nem a higgadtság, az európai értékrend és a magabiztosság, hanem a bizonytalanság, a félelem és a gyengeség.
@@

Megoldás: magabiztos, tehát kiegyensúlyozottan határozott erő felmutatása

Mindenek előtt muszáj leszögezni, hogy az erő nem egyenlő az erőszakkal. Az erő – ebben az értelemben – az a tulajdonság, amely egyenrangú feleket feltételez, nem rendel senkit sem a másik alá, illetve fölé.

A magyar politikai elit feladata konfliktushelyzetben tehát nem a visszahúzódás, mert a még keményebb retorzióktól való félelem nagyon rossz üzenet. Az önalávető magatartás nem szánalmat, hanem további agressziót válthat ki az ellenérdekelt félben. Enyhülés csakis a kétoldalú kapcsolatok erősítésével és a konstruktív párbeszéd fokozásával érhető el (ld.: hidegháborús enyhülések időszakai), ami nem egyenlő az érdekek kemény érvényesítésének hátrahagyásával.

A kiegyensúlyozottan határozott politikai érdekérvényesítés növeli a társadalom bizalmát, s egyúttal türelmesebbé teszi a közbeszédet. Természetesen a problémák nem szűnnek meg, de a közösség – jelen esetben a magyar társadalom – nagyobb türelemmel viszonyulna a megoldandó problémákhoz, s az azokhoz kapcsolódó társadalmi párbeszédhez, mert biztonságban érezheti magát határozott politikai vezetői védelmében.

Rosszul kezelt konfliktusok

Ennek hiányában a politikai elitnek továbbra is szembe kell néznie azzal, hogy a döntéseket nem a józan ésszel való átgondoltság, hanem félelmekből táplálkozó, feszült, érzelmek irányította vita fogja körülvenni. Ugyan önmagában a politikai elit számára ez még nem lenne baj, viszont egy politikusnak nem az a feladata, hogy vezessen, hanem hogy közmegelégedésre vezessen. Ma Magyarországon a helyzet az, hogy a döntéshozók szemmel láthatóan rosszul kezelik a helytelen politikájuk miatt általuk is generált ellentéteket.

Malina Hedvig ügyében az első nagyobb nyilvánosságot kapott – közös, MSZP-Fidesz – sajtótájékoztató fél évvel az esetet követően született. Amíg belföldön már hónapok óta a Magyar Gárda uralja a közbeszédet, addig Romániában a Noua Dreaptă (Új Jobboldal), Szlovákiában a Slovenská pospolitosť (Szlovák Testvériség) masírozik az utcákon. Mindkét szervezet nyíltan fasiszta, nyíltan kisebbségellenes, mégis mindkét állam hatósága részéről van egy hallgatólagos beleegyezés a létükbe. A magyar diplomatáknak fel kellene szólalniuk ezek ellen.

Nem mellesleg a magyar politikusok is sok kritikát kapnak Szlovákiából. Fico, szlovák miniszterelnök már többször is a magyar vezetők szemére hányta, hogy nem fékezik meg a Magyar Gárdát. Az Európai Unió egyik tagállamában sem elegáns, ha különböző gárdák vonulnak fel.

Az érzelmi politizálás ésszerűtlen

Az érzelem irányította vita lényege, hogy nem érvel, hanem hajlamos figyelmen kívül hagyni alapvető tényeket és szituációkat. Meggyőzni is sokkal nehezebb, ha az ész szerepét átveszi az érzelem, utóbbi ugyanis nem mindig hallgat a tényekre. A pusztán érzelmeken alapuló viták arra figyelmeztetik a politikai elitet, hogy a politizálás stílusa rossz irányba halad. A politikai vezetésnek nem a nép vezérének kell tekintenie magát, aki megmondja, merre tovább, hanem egy koordinátornak, aki mindig abból indul ki, hogy hogyan elérhető az, amit a társadalmi többség szeretne. A többség azonban nem mindig ismeri a saját lehetőségeit, így iránymutatásra szorul. Azonban minden társadalomnak megvannak a maga kulturális sajátosságai, melyeket figyelembe kell venni a döntéshozatalkor.

Nincs olyan társadalom, amely gyengének szereti érezni magát, különösen olyan országok ellenében, amelyekkel szemben a történelem folyamán kialakult egy erős ellenérzése. Jelenleg azonban minden környező ország erősebbnek tűnik Magyarországnál. Ezen az érzésen a magyar politikai vezetők hivatottak változtatni.

Kikről van szó?

A politikai vezetésről. Nem egyedül a kormányról és nem egyedül az ellenzékről. Jelenleg ugyanis a politikusok párthovatartozásuktól függetlenül fordulnak befelé: az egyik védekezik és próbál kitörni a népszerűtlenség karanténjából, a másik pedig a lehető leggyorsabban ki szeretné íratni az előrehozott választásokat. Emellett pedig úgy fest, hogy hiányzik a külpolitikai prioritás, illetve az erő, hogy megfelelően jelenjen meg Magyarország a nemzetközi porondon.

A prioritás megállapítása nem csupán szomszédságpolitikai szempontokból látszik elmaradni. Gyakran tűnik úgy, hogy különböző gazdasági döntések sem teljesen átgondoltak. A magyar külpolitika ezen a vetülete azonban kevésbé tűnik égetőnek, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetnek nem a sok vitát kiváltó Hankook gumigyár az oka.