1 óra parkolás: 20 forint

Nocsak, nocsak

Talán több autós felkapja a fejét a jó hírre, hogy a főváros vezetése húsz forintra csökkentette az egy órai parkolás árát. Ám, erről szó sincs! A címben jelzett egyenlet ugyan valóságos, de nem az idei, hanem a hetvenes évek elejére vonatkozik, amikor megjelentek az első parkoló őrök a főváros területein.

A hőskor

A parkolótudósok szerint, a hatvanas években megugrott autólétszám eredményeként alakítottak ki először fizetős parkolót. Az alapelképzelés szerint így egyszerre tudják a közlekedést is szabályozni, és némi pénzbevételhez jutni. Az elképzelés a mai napig nem változott meg csak időnként a pénzkereseti lehetőség háttérbe szorítja a közlekedésszabályozási elképzeléseket. A szakember szerint azóta is a bécsi példát követve alakítják ki a parkolással kapcsolatos koncepciókat. Csak körülbelül 30-40 év lemaradással.

A ’68-as reformkorszak elcsendesedését követő esztendőkben a fővárosi vezetés úgy gondolta, hogy tenni kell valamit az egyre nagyobb számban érkező külföldi turisták fogadásáért. Ezért a Szervita téren olyan parkolót alakítottak ki, ahol az addigiaktól eltérő módon, pénz fizetése ellenében lehetett parkolni. A párt az ideológiát is biztosította. Az összeget úgy határozták meg, hogy az egy kiló kenyér árával egységben legyen. Később persze minden kenyér áremelés lehetőséget adott a parkolási díjak megemelésére is.

Az első parkolóház

Nem sokkal később megépült az ország első parkolóháza, amely a mai napig is eredeti funkciója szerint üzemel. „Az idő előrehaladtával a főváros egy nagy parkolóházzá alakult”- állítják hozzáértők. Kiderült, hogy amíg az egyre növekvő autós létszám a változatlan parkoló helyek között keresgél, a belvárosban évente egy tonna ólmot engednek a levegőbe, az ott élők orra alá. A frissen megválasztott főpolgármester egyik első útja New-York-ba vezetett. Demszky Gábor kérdésére, miszerint, hogyan oldják meg ezt a problémát, rögtön érkezett a válasz: parkolóházakat építenek. A magyar főváros első embere hazajött és meghatározta ez ügyben a legfőbb tennivalót: nosza, építsünk mi is parkolóházakat!

1991-92-ben írták az első pályázatot 10 darab parkolóház építésére – köztük a Szabadság téri, és Bazilika előtti térre is -, majd ezt követően még tízre. Ám a helyzeten jelentős változást csak a kilencvenes évek második fele hozott, amikor elindult a plaza építési láz. A szakember szerint azonban az itt megépített garázsok használata csak azoknak rentábilis, akik vásárolni indulnak, vagy valamelyik közelben lévő szolgáltatást kívánnak igénybe venni.

Politikai áldozat

A fővárosi önkormányzatnál a közlekedéssel nem a közlekedési, hanem a pénzügyi rész foglalkozott, ahol vélhetően nem a szakmai, hanem az anyagi oldalt tartották előtérben. A főváros vezetése az elmúlt évek alatt különböző elképzeléseket hozott napvilágra, amelyek Budapest egységes városkoncepciójára vonatkoznak. A közlekedési szakemberek által ezekhez kidolgozott fővárosi közlekedési- és parkolási koncepciók, több esetben az aktuális politikai csatározások áldozatává váltak. A mélygarázsok ádáz harcot „vívnak” a P+R parkolókkal, a környezetvédelmi szempontok, a gazdasági és közlekedési lobbik folyamatos küzdelmének sodrába kerülnek.

A fővárosi önkormányzat közlekedési ügyosztálya szerint a feladat megoldása többszörösen összetett kérdést jelent. Elsősorban a főváros tömegközlekedésén kell rengeteget fejleszteni. Ezzel párhuzamosan a jelenleginél gyorsabb ütemben és nagyobb számban kell földalatti parkolóházakat építeni. Ezt követően néhány éven belül szeretnék megszüntetni a főváros jelentős területén megengedett – és a helyi lakosok részére biztosított – ingyenes parkolási lehetőséget. Ma a fővárosban a legdrágább dolog a közút és az ott található parkolóhely, mivel abból található a legkevesebb. Az autósoknak meg kellene fizetniük a lehetőséget, hogy a város bizonyos közútjain parkolhatnak. Éppen ezért a különböző lakásépítő cégeknek úgy kellene az általuk kínált garázsok árát meghatározni, hogy minél több autóst ösztönözzenek azok megvételére vagy kibérelésére. Ugyanis a jelenleg épülő rehabilitációs övezetekbe költözők igyekeznek a jelenlegi helyzetet minél jobban kihasználni.

@@

Új lakás-új tulajdonos

Az új lakás tulajdonosa, ha megveszi a szükséges garázshelyet, akkor azt előbb-utóbb igyekszik kiadni olyannak, aki dolgozni jár arra a környékre, s nem élvezheti a lakástulajdonosnak kijáró ingyenes parkolási lehetőséget. Amennyiben fizetős az utcai parkolás akkor sem megy be a garázsba, mert még a jelenlegi árak mellett is olcsóbban megúszhatja az utcai megállást, mint a bentit. Minden autósnak tisztában kell azzal lennie, hogy a város befogadóképessége véges, és lassan ki kell tenni a „megtelt” táblát. Bár ezt igen nehéz a potenciális választónak megmagyarázni. A négyévente a lakosok kegyeiért megküzdő önkormányzati vezetők nem szívesen veszik a vállukra az ingyenes parkolási lehetőség megszüntetésének súlyos terhét. Pedig a közlekedési szakemberek egybehangzó véleménye szerint a helyzet sokáig már nem lesz tartható.

„Fontos lenne hosszabb kifutási idővel folyamatosan csökkenteni, majd véglegesen megszüntetni a városi ingyenes parkolási lehetőségeket”- mondja a szakember, aki szerint az önkormányzatoknak pedig arra kell gondolniuk, hogy közösen, egy egységes koncepciót kidolgozva oldják meg a helyzetet. Elfogadhatónak tartanák azt az elképzelést, hogy a köztereken progresszív díjszabást határozzanak meg. Vagyis, ha valaki csak egy negyedórát akar parkolni a járdaszélén az kifizethető legyen, de ha már – mondjuk – hármat vagy annál többet az ne érje meg számára. Viszont a garázsban éppen fordítva legyenek az összegek meghatározva, így az autósoknak vonzóbb legyen a zárt térben történő parkolás.

A főváros nem engedi

A jelenlegi helyzetben ezek a lehetőségek két ok miatt nem valósíthatóak meg. A Fővárosi Önkormányzat rendelete nem engedi meg a fenti lehetőségek megvalósítását. Hozzáértők szerint további módosításokra lenne szükség. Ráadásul a magyar önkormányzati törvény sem áll a „helyzet magaslatán”. A parkolás olyan forgalomszabályozási eszköz, amelynek egységes a szabályozási rendszere, mégis a huszonnégy tulajdonos eltérő álláspontjának köszönhetően lehetetlenség egységben kezelni az egészet. A főváros és két kerület együttműködésében működik egy társaság, s ezen kívül még két különböző vállalkozásba tömörülve szedik a parkoló cédulákat. Mivel a kapitalizmus törvényeinek engedelmeskedve csak a saját érdekeiket veszik igénybe, így hosszas tárgyalások eredményeként sem sikerült kompromisszumot kialakítani. Ennek köszönhetően fordulhat elő, hogyha a két társaság határfelületén akar valaki az autójával hosszabb időre megállni, akkor külön ügyességre van szüksége ahhoz, hogy kitalálja melyik sarkon, melyik automatához kell mennie parkoló cédulát váltani.

Vidéken sem jobb

A helyzet vidéken sem jobb, csak egy kicsit más. Negyvenkilenc nagyvárosban automatákon keresztül kell a parkolójegyeket megvenni, Miskolc és Szeged kivételével, ahol előreváltott bilétákkal érvényesíthetik az autósok a parkoló idejüket. Esetleg a pénztárcájukat kevésbé könnyíti meg, hiszen a vidéki tarifák a fővárosinak csak töredéke. Annyiban minden város hasonlít a fővárosra, hogy a legdrágább összegek a városközpontokban, illetve a turisták által kiemelten használt területeken fizetendők. A Magyar Parkolási Társaság vezetője szerint az ellenőrzésre ott is komoly hangsúlyt fektetnek, de mivel alacsonyabbak az óránkénti összegek, így kevesebb ember kerül a gyors és könnyű gazdagodás csapdájába.