Meleg helyzet lesz!

Pörögnek az események a július 5-én tartandó melegfelvonulással kapcsolatban. Minden hétre jut egy-két botrányküszöböt verdeső hír. Hol jogszerűtlenül betiltják, hol – hála több civil szervezet és politikus tiltakozásának – mégis engedélyezik a Meleg Méltóság Menetét. Legújabban pedig kiderült, hogy bár a budapesti rendőrfőkapitány korábban a „tömegközlekedési és közúti járműforgalom ellehetetlenítése” okán próbálta megakadályozni a felvonulást, a BRFK utóbb mégis engedélyt adott a jobboldali, melegellenes nézeteit nyíltan vállaló Rendszerváltó Fórumnak egy ellendemonstrációra, ugyanazon a napon és egyazon útvonalon. (Ergo két felvonulás nem okoz akkora fennakadást a közlekedésben, mint egy…) Közben pedig a két hírhedt balhécsászár, Budaházy György és Toroczkai László is mozgósítja már a „magyar hazafiakat”.

Benézünk a rózsaszín függöny mögé

De a szélsőjobbos botrányhősök akcióinál és a rendőrség sokszor minden logikát nélkülöző döntéseinél érdekesebb lehet először is magára az eseményre fókuszálnunk. Utánanéztünk az LMBT Fesztivál történetének, céljainak és idei programkínálatának.

A Meleg Méltóság Menete csupán egy fejezete a július 2-án kezdődő öt napos Fesztiválnak, mely idén tizenharmadik alkalommal kerül megrendezésre. Igaz, a szervezők már 1992-ben meghirdették az első Gay Pride-ot, de az akkor érdeklődés hiányában elmaradt. Helyette csak egy jó kedélyű, de ma már a programsorozat elődjének számító piknikezést sikerült megvalósítani, a következő évekre azonban meleg tematikájú filmfesztivállá nőtte ki magát az esemény. Az első felvonulás 1997-re datálható, azóta pedig évről évre egyre többen vállalják fel emelt fővel másságukat, miközben a fesztivál betiltását kérelmezők és a programokat rendbontással megzavarók létszáma is egyre nő. A fejcsóválók között a szélsőjobboldali csoportok mellett rendre szerepelnek egyházi szervezetek is. Emlékezetesek a tavalyi erőszakos fellépések: ellentüntetők tojásokkal, üvegekkel, sőt Molotov-koktélokkal dobálták meg a békés felvonulókat. De a szervező Szivárvány Misszió Alapítvány – pont a 2007-ben történtek miatt, megmutatván, hogy nem félnek – kiemelten fontosnak tartja, hogy idén is megtartsák a menetet. A programok tehát a rosszindulatú furkálódások ellenére sem szenvednek csorbát: a Művész mozi a világ melegfesztiváljainak legjobb alkotásaiból szemezgetve közel ötven filmet vetít majd, a hagyományokhoz híven lesz háziállat szépségversennyel színesített Pink Piknik, minden estére jut egy-egy meleg parti, de a szokásos workshopok, kerekasztal-beszélgetések sem maradnak el.

Pálfi Balázst, az Antirasszista díjas újságíró-riportert, az önmagát fanyar humorral csak „közbuzinak” címkéző melegaktivistát a Meleg Méltóság Menete céljáról kérdeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a felvonulás rendeltetése kimerül-e annyiban, hogy az egész éves, diszkrimináció előli „bujkálást” követően évente egyszer a társadalomnak ez a kisebbsége is végre megmutathatja magát, vagy a Menet összekapcsolható például a melegjogokért való küzdelemmel, illetve más törekvésekkel is.

„Jóval többről van szó annál, minthogy az év bármely napján kimegyünk az utcára dajdajozni. Már a fesztivál mottója is egy jelkép: „egy család vagyunk”, tehát együtt élünk (együtt kell, hogy éljünk) melegek és nem melegek. Összetartunk. Ez másrészt arra is utal, hogy egy élettársi kapcsolat törvényesítésével létrejön egy a társadalom intézményrendszere által elismert kis szociális formáció, egy kis család. (Ma Magyarországon erre nincs törvény adta lehetőség a melegek számára.) Ezt is szimbolizálja, ennek a megnyilvánulási tere ez a fesztivál. Ugyanakkor persze az is lényegi része a felvonulásnak, hogy egy évben egyszer mi is megmutatkozunk a társadalom egészének, minthogy számunkra nem nagyon van más tere, útja a melegségünk megélésének.”
@@

A világ legtöbb nagyvárosában évente megrendezett Gay Pride Day-ekkel egyúttal a Stonewall-lázadásra emlékeznek a résztvevők. 1969. június 27-én éjjel a New York-i meleg szórakozóhely, a Stonewall Inn vendégei fellázadtak a sorozatos, erőszakos rendőri zaklatások ellen, de a néhány napos csetepatét követően megindult egyfajta párbeszéd a társadalom és a meleg kisebbség között arról, hogy hogyan is kell, lehet, érdemes együtt élni. E lázadás vált a meleg és leszbikus felszabadulás bölcsőjévé, s ezt (is) ünneplik világszerte a színkavalkádos maskarában menetelők.

Pálfi azt is elárulta, mi volt az oka, hogy a tizenkét éven át Meleg Büszkeség Napjának titulált rendezvényt idén átkeresztelték. A tavalyi támadások tapasztalata kompromisszumra késztette a szervezőket. Megértették, hogy a magyar társadalom egésze még nem kész befogadni ezt a színes karneválszerű ünnepet, s hogy elsősorban a „büszkeség” szó provokálja a nagyközönséget. Hiába próbálták megértetni, nem jutott el az emberekhez, hogy nem a nemi orientációjukra büszkék a felvonulók, hanem arra, ahogyan megélik az identitásukat. A Meleg Méltóság Menete elnevezés inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy ragaszkodnak emberi és kisebbségi méltóságukhoz.

A világ nagyobb részén, az USÁ-ban, a dél-amerikai országok többségében, Nyugat-Európában és Ausztráliában a Gay Pride Day-ek olyan nagyszabású, vidám karneválokká váltak, melyeken nem csak melegek vonulnak fel, hanem a társadalom más kisebbségi és akár többségi rétegei is képviselik magukat, ünnepelve egyszerűen azt, hogy éppen rajtuk a sor, hogy megmutatkozzanak. A magyar LMBT-emberek és melegszervezetek is abban bíznak, hogy nálunk is évről évre egyre nagyobbá, vidámabbá, elfogadottabbá válik a rendezvénysorozat, ám a 2007-es erőszakos fellépések ellenkező tendenciát igazolnak. (Hozzátéve, hogy még mindig nem mi járunk az élen az elutasítás tekintetében: homofób érzések fűtik a moszkvai hatóságokat, a szerb melegek titokban kénytelenek összejönni, és újabban az olaszoknál is vitás kérdés a parádé megtartása.)

No para…

Mégis szót érdemel egy olyan jelenség, mely másokat rettegésben tart – nevezetesen egyes radikális csoportok állandó és már-már unalmassá fajuló vicsorgása, nemegyszer pedig tettlegességig fajuló ellenségeskedése. És ez a „mások” jelen pillanatban éppen az LMBT-emberek, máskor pedig az etnikai kisebbségek, vagy a politikában másképp gondolkodók… Mindig akad valaki, aki önkényesen a támadási céltábla közepére biggyeszthető.

A homofóbia jelensége kapcsán Takács Judit szociológus, több LMBT- témával foglalkozó könyv és tanulmány szerzője elmondta: empirikusan kimutatható, hogy a társadalom körülbelül harmada elutasító, mintegy 20%-a ingadozó, 45-50%-a pedig inkább vagy teljesen elfogadó a homoszexualitással szemben. Az viszont már egy másik kérdés, hogy ki mennyire észlelhető módon fejezi ki a véleményét a kérdéssel kapcsolatban. Sajnos Magyarországon sokszor egy szélsőséges nézeteket valló, hangos kisebbség látszik uralni a teljes társadalmi teret.

És az még csak hagyján, hogy a Rendszerváltó Fórum bejelentett, tehát legális ellentüntetésbe fog, de hogy mitől kell megvédenie „Hunnia seregének” a magyarok fővárosát… Egy néhány órás színes parádétól? Óóó nem, ennél komolyabb veszélyben vagyunk, csak ezt az agyalágyult liberálisok nem érik fel ép ésszel. A Toroczkai – Budaházy páros felhívta a magyar patrióták figyelmét, hogy „a minden alapvető tradicionális erkölcsi értéket lábbal tipró homokos söpredék” komoly fenyegetést jelent nemzetünkre nézve, ezért fel fognak lépni a „buzeranciát” ünneplő „pederaszta karaván” ellen.

Lévai Katalin Európai Parlamenti képviselő értetlenül áll a fejlemények előtt. „Egy évben egyszer van egy ilyen nap, amikor ők is meg akarják mutatni, hogy nem félnek, hogy fel merik vállalni saját identitásukat – ezt tiszteletben kellene tartani, nem pedig ellenszervezkedni”. A volt esélyegyenlőségi miniszter egyébként is szívén viseli a melegek ügyét, idén ráadásul ő nyitja meg a 13. LMBT Fesztivált. Ennek kapcsán elmondta, hogy rengeteg támadás éri e szerep elvállalása miatt, gyalázkodó levelek tömkelegét kapja nap mint nap. (A képviselőasszony egyébként a napokban vehette át kisebbségi ügyekben vállalt áldozatos munkájáért a legmagasabb osztrák állami elismerést, a Nagy Arany kitüntetést.

Ti betegek vagytok!

„IGEN. MI, a teljesen egészséges férfiak, nők, és családok is hallatni fogjuk a hangunkat!” – Így kommentálja nyilvános honlapján a Rendszerváltó Fórum, hogy engedélyt kaptak a BRFK-tól a melegfelvonulást követő a demonstrációra.

IGEN szerettük volna megkérdezni a Fórum képviselőit arról, hogy saját olvasatukban miként értelmezhető ez a mondat, illetve, hogy mit kívánnak elérni a július 5-ei demonstrációval és mi késztette őket annak megszervezésére, de sajnos napokon át nem sikerült elérnünk őket. Nem lenne demokratikus az ő véleményüket kihagyva ítélkezni, de egy kis szubjektivitás talán még belefér.

A szólásszabadság jogával élve megkockáztatjuk a kijelentést (remélve, hogy megúszunk egy kiadós verést), hogy az a beteg és nem mellesleg alulművelt, aki a huszonegyedik században még képes ilyesmit (nyilvános helyen) leírni, holott régóta köztudott, és tudományosan bizonyított tény, hogy a homoszexualitás nem betegség. De sajnos nem is egyedi véleményről van szó. Takács Judit szerint egy 2003-as felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek harmada titulálta betegségnek a homoszexualitást. Szóval van még hova fejlődnünk…

Egyébként a kevésbé radikális elutasítók indokai is elég sablonosak. Hogy a szexuális orientáció mindenki magánügye, ne dörgöljék már a pofámba, kit érdekel, kit visz az ágyába, csak ne tudjak róla satöbbi. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezt a magánügyet az LMBT – emberek a legritkább esetben tudják problémamentesen megélni, hiszen az év 364 napján nem járhatnak partnerüket az utcán kézen fogva, egy meleg csók a kapualjban közbotrány forrása lenne, és sokan a munkahelyüket, mi több: családi, baráti kapcsolataikat veszélyeztetik a másságuk felvállalásával. És akik provokatív magamutogatással vádolják a színes jelmezben vidáman ünneplőket, azok emlékezzenek arra, hogy a hasonló magatartásformákat a heteroszexuális többségen nem szokás számon kérni.

A jelek szerint tehát a tavalyinál sokkal keményebb és szervezettebb akciókra számíthatnak a Meleg Méltóság Menetén résztvevők. S az is biztos, hogy a rendőrségnek a sorozatos bakik után és a 2007-es tapasztalatokkal a zsebében most már valóban komoly erőket kell felvonultatnia a karneválozók védelmére. Ígéretük szerint teljesíteni fogják kötelességüket. De bárhogy is alakuljanak a dolgok, a fesztiválozók idén is meg fogják mutatni, hogy nem félnek a gyűlöletkeltőktől.

Végszóként álljon itt Lévai Katalin elfogadásra buzdító, megszívlelendő üzenete:
„Legyünk európai módra felnőttek és toleránsak egymás iránt, legalább évente egy délelőttre.”

A 13. LMBT Fesztiválról bővebb információ a www.budapestpride.hu oldalon olvasható.