Belföld
Szegfű vagy narancs? – Politikai esélylatolgató
Manapság az a menő, aki már készíti magának a helyet a következő Fidesz érába. Szinte az egész ország biztos abban, hogy a kormány bukni fog, és Gyurcsány Ferenc a kukába kerül. Be kell vallani, hogy bizony elég sok előjel mutat ebbe az irányba. Ám a most
2006 nyara
Ahhoz, hogy előre tudjunk gondolkodni, érdemes egy kicsit a múltba is révedni. Kicsit több mint huszonnégy hónappal ezelőtt még Orbán Viktor bújdokolt a kertek alatt, és a kormányfőt hurcolták körbe pajzsra emelve, mint egy győzelmi totemet. Ez az eufória egészen addig tartott, amíg be nem jelentették a megszorítások első körét. A népszerűség egy kicsit csökkent, de a magyar túlélő nemzet, így különösebben nem vette senki a lelkére. A nagy törést az őszödi beszéd felbukkanása, és jól tálalt körítése okozta.
Az ezt követő tévé ostrom élő közvetítése, a nyíltszini brutalitás rengeteg embert megijesztett. Ráadásul a célpont nem a bal oldal széles tábora, hanem kizárólag a kormányfő személye volt. Addigra már mindenki tudta, hogy kőgazdag, aki alulról jött, és nagyon jól tud beszélni. Ezzel rögtön sok szegény és nehezen beszélő szemében elutasítandóvá vált. Öszöd után kiderült, hogy tud csúnyán is beszélni. Ez megint eltántorította a "Magyar Prűdek Osztályának" jelentős részét. Közben a jobboldali Gyurcsány henger tovább dolgozott. Többször elhangzott, hogy félkegyelmű, sérült személyiség. Ez a mendemonda olyan jól sikerült, hogy még a szocik között is elhitték páran. A Fidesz kommunikációs vezérkar úgy gondolta, hogyha Gyurcsány Ferenc politikájába nem tudnak belekötni, akkor igyekeznek az embert kikészíteni. Ez a folyamat azóta is tart. Ahol csak lehet megpróbálják lejáratni, hiteltelenné, komolytalanná tenni. Navracsics Tibor frakcióvezető néhány héttel ezelőtt, az MDF-fel és a KDNP-vel karöltve hosszú emlékezést tartott a beszéd elhangzásának második évfordulójára. Alaposan kielemezték az azóta eltelt időszakot, szorosan középpontban tartva Gyurcsány személyiségét.
De miért csinálják?
Talán azért, mert több éves tapasztalatuk van a politikai „egyisten hit” követésében. A Fidesz még liberális volt, amikor már Orbán Viktorral jelentett egyet. A konzerválódási folyamat során is megőrizték ezt a hozzáállásukat, és a népvezér azóta sem tűri el, hogy ellenfelei legyenek a párton belül.
A Fidesznél úgy gondolták, hogy náluk jól megy ez a taktika, ezért halálra válva figyelték a "balos Orbán" felbukkanását, aki Gyurcsány vezetéknév alatt megvalósította ugyanezt a módszert. Lenyomta a szocialista vezérkart, az őskövületektől a siheredekig, és magát előtérbe tolva, a saját arcára formálta az MSZP-t.
Ez elviselhetetlen lehetett a polgári kormány első emberének, aki jónéhány álmatlan éjszaka, és egy csomó magyar narancs elfogyasztása után döntést hozott.
Romboljuk le a Gyurcsány szobrot!
A szocialisták már feladták a válságkezelésnek a reményét, egyszerűen csak túlélni akarnak. Pedig a helyzet magától nem fog megoldódni – jelentette ki Orbán Viktor az IMF küldöttségével folytatott tárgyalást követően.
A válság súlyos, de nem kezelhetetlen – jelentette ki. Az elmúlt két év viharai miatt a ránk váró munka és feladat sok szempontból olyan, mint egy országos újjáépítés, amelyhez olyan széles társadalmi összefogásra van szükség, amikhez új egyezségek kellenek. Új gazdasági egyezséget kell, kellene kötni, amelynek az a lényege, hogy ezentúl nem hitelből és eladósodásból finanszírozzuk az országot, hanem gazdasági felemelkedésből, vagyis munkából. A növekedésből lesz munka, értékálló nyugdíj, forrás a családok támogatására és állami beruházások. Az új egyezséggel a Fidesz tervei szerint 10 év alatt 1 millió új, legális munkahelyet lehet teremteni – jelentette ki Orbán Viktor.
Az elhatározást tett követte, és elindult a gőzhenger. Az első sportminiszteri naptól kezdve módszeresen ütik-vágják a kormány fejét, aki hol jobban, hol rosszabbul, de még bírja az össztüzet.
Az öszödi beszéd balos kommunikációja azonban sokkal többet ártott, mint amennyit a másik oldal addig elért. Az „elkúrás” sok emberben felnyomta a pumpát és várták, hogy elhangozzék egy bocsánatkérés. Ami talán nem is fájt volna a kormányfőnek. Azonban egyfajta dacból, vagy buta kommunikációs tanácsot követve, nem volt hajlandó beismerni, hogy hibázott. A Köztársaság téri „brainstorming” úgy döntött, továbbra is legyen kemény és kitartó, és ne bánjon meg semmit. Ezzel sok-sok embert megsértett. Kevésbé volt érdekes, hogy valaki őszintén beszél, mint az, hogy durva és arrogáns is volt ugyanakkor.
Fájó bocsánatkérés?
Talán ezt a különbséget nem vették észre vagy nem vették komolyan a megfelelő helyeken. Egy ügyesen megírt beszéddel pedig könnyen meg lehetett volna hódítani egy csomó ember szívét. Elég hamar kiderült, hogy a jobboldal komoly fegyverként tartogatta, és nem véletlenül az önkormányzati választások finisében dobták be azt a köztudatba. Ugyanez két hónappal előbb vagy később már közel sem durrant volna akkorát. Ez a szoci a szakértőknek rögtön világossá kellett volna válni és érdemes lett volna ellentámadásba lendülni. Van egy csomó erős ember a szocialistáknál, akik már addig is mértek néhány kemény csapást a másik oldalra, így őket könnyen be lehetett volna vetni. Az első körben ők tompíthatták volna a hatást. A béna rendőri fellépés – legyen bárki hibája – is azt a látszatot erősítette, hogy Gyurcsány nincs a toppon. Ha már a tévéostromot nem lehetett elkerülni, vagy keményen feloszlatni, akkor néhány jól irányzott anyaggal, erős fellépéssel lehetett volna annak negatív hatását csökkenteni.
És végül, maximum egy héttel az ügy kirobbanása után Gyurcsány Ferencnek egy, az összes közszolgálati és kereskedelmi tévében leadott beszédben kellett volna elnézést kérnie. Ezt vélhetően minden napilap és internetes média is leközölte volna, és néhány napra elvette volna a témát a közelgő voksolásról. Egy ilyen látványos gesztus erősen megoszthatta volna a konzervatív tábort az önkormányzati választásnál. Mert aki reagálni akart volna egy ilyen beszédre, annak fel kellett volna borítania a megtervezett kampány tempóját. Ez óhatatlanul zavart okozott volna az orbáni gondolatmenetben. Persze, ha nem reagáltak volna egy ilyen beszédre, akkor meg az emberek fejében kavarogtak volna bizonytalan gondolatok, és így összességében csökkent volna a jelenlegi erős önkormányzati túlsúly.
De ezt is elkúrták
Ráadásul a balos makacsság az addigra begyűrűző anyagi megszorításokkal együtt csak rontotta a helyzetet. Gyurcsány nem tűnt el a médiából, bár lehet, hogy egy kisebb háttérbe szorulás nem ártott volna. Így egy kicsit a saját politikájának is áldozata lett. Mivel az arcára épült rá a párt, így a bevitt ütések vele együtt a szocikat is félig meddig térdre kényszerítette. Kérdés, hogy a most következő huszonnégy hónapban tanulnak-e az eddigiekből?
2010
Beszéljünk úgy a lehetőségekről, mintha minden normálisan haladna, és az előre beharangozott időpontban, 2010 tavaszán lesz a következő ország mozgósítás. Az előrehozott választásoknak van ugyan realitása, de a fodori szadesz nem fogja magát a torgyáni kisgazdák sorsára juttatni, és nem fogják magukat kibuktatni a Tisztelt Házból. Ennek legjobb módja, ha nem szavazzák meg a következő évi költségvetést. Valószínűleg kemény viták, pad alatti susmorgások, és mindenféle üzengetések lesznek az egykori koalíciós partnerek között, de szinte biztos, hogy a kellő időben meg lesz a megfelelő mennyiségű „igen” gomb.
Utána jönnek az eu-s választások amelyek előtt jelentős mennyiségű időmoratórium akadályoz meg majd mindenféle népakarat-nyilvánítást. Így máris 2009 őszére ugrunk, amikor meg egyébként is belendül a hazai választási gépezet.
Vagyis jóesélyünk van arra, hogy még egy ideig nem kell szűk, elfüggönyözött boxokban ikszelgetnünk.
@@
Ajánlatunk tavaszra
Akkor merre haladjon a 3. Gyurcsány kormány? Kivűlről okoskodni persze mindig könnyű, de azért megpróbálunk felelősséggel tenni néhány javaslatot. Egy kommunikációs guru szerint az emberek nem tényekre, hanem érzésekre szavaznak. Mivel sikeres és gazdag guru-ról van szó, így vélhetően igaz, amiről beszél. Akkor nézzük ezt a vonalat. Egyes felmérések szerint a tényleges gazdasági helyzet sokkal jobb, mint ahogy az emberek azt érzik. A megszorítások után nem csökkent a kiadások aránya, sőt bizonyos százalékokban még emelkedett is a hitelfelvételi kedv. Vagyis az emberek jelentős része nem él rosszabbul, csak úgy érzi!
Mi lehet az oka?
A Fidesz „rosszabbul élünk….” szlogensorozata keményen egybecseng a kapkodó, hibát hibára halmozó, és főleg igen rosszul kommunikáló kormányzati munkával. Az átlag Mari néni nem tudja, hogy valójában a jobboldal sem gondolja másképp a tennivalók sorrendjét, mint ahogy a kormány most teszi. A Tények összeállításaiban, és egyéb rövid híranyagokban csak az fut, hogy a „kormány gonosz, a jobboldal meg büdös”, azaz mást mond, mint amit gondol. Ám ez csak a felület, de a lényeget szépen eltakarja. Így átlag Mari néni, átlag férjével, és átlag családjával csak a felszínről tud gondolkodni. Senki nem mondja azt neki, hogy a kormány nem gonosz, csak néha ügyetlen, miközben a jobboldal, lehet, hogy tényleg „büdös”. Pedig mondani kéne. Nem csak lassan, hogy mindenki megértse, hanem gyorsan, és sokszor egymás után.
Ha átlag Mari néni ezt hallja minden olyan átlag helyszínen ahol megfordul, akkor egy idő után elkezd ezen gondolkodni. És ehhez nem milliárdos füzetek, imázs kiadványok kellenek, hanem a már megszokott írott- és elektronikus médiumok teljes körű letámadása. Nem csak hirdetések formájában(arról amúgy is azt gondolják, hogy ezt is a mi pénzünkből fizették, tehát csak ront a helyzeten), hanem interjúk, elemzések, külföldi és egyéb partnerek nyilatkozataiban. És ne csak politikai témájú médiumiokban.
A gazdasági adatok apró javulásokról szólnak, amelyek lassan nőnek egyre nagyobbra. Ezek lehetővé teszik, hogy némi pazarlást is elkövessen a kormány, amelyre mindig szükség van választások előtt. Persze fontos a pénzkidobás mértéke is, mert a túl nagy arány mindenki számára feltűnő lesz, a túl alacsony meg nem ér semmit. Fontos, hogy átlag Mari néni folyamatos örömmámorban úszhasson, hogy egy ilyen jól menő, és szépen fejlődő ország, lassan, de biztosan gyarapodó lakója lehet. Ha ezt elhiszi, zokszó nélkül nyomja az ikszeket a szociknak.
A kritika és annak iránya
A szocik – talán szemérmességből – de nem nagyon ugranak Orbán Viktornak. Persze kóstolgatják, de igazán komolyan nem támadt még neki senki. Ők egységben szeretik szidni a jobboldalt, de a vezért, akinek az arcára alakult a polgári oldal, nem merik bántani. Pedig az ottani szavazók jelentős része – több millió ember – kizárólag az orbáni mosolyra szavaz, és nem a párt gazdasági politikájára. Ezért nagy és véres rést lehetne ütni a párton, ha sikerülne kideríteni az orbáni mosoly mögött rejtőző valódi arcot. Ha a vezéri kép meginogna, és a szobor lecsúszna talapzatáról, akkor sok bizonytalan voks csúszna vissza a szocikhoz.
Mozgósítás!
A Fidesz profi mozgósító embereket alkalmaz, hogy profi módon mozgósítsák a szükséges néptömeget. Ez nem könnyű munka, de be kell látni, hogy az „utcai harcokban” sokkal jobbak, mint a balosok. A sok kicsi sokra megy elv alapján nem elhanyagolható az az ember mennyiség, amely azért áll be a szavazási sorba, mert valaki becsöngetett hozzá és mosolyogva, egy magyar naranccsal a kezében megkérte arra, hogy segítsen neki. Vannak fideszes utcák, terek, városrészek, ahol folyamatosan készen állnak felvértezett szavazó hadak. Elég egy telefon, vagy email, és sűrű tömött sorokban elindulnak az urnákhoz az emberek. Ehhez persze kevés néhány ezer plakát, és párszáz közönségtalálkozó. A szegfű had elemi érdeke, hogy az üres esztendőkben is járja a falvakat, városokat, és hétről hétre gyűjtsék a megfelelő támogatókat.
Ez működik
Kibújt a szög zsákból, drága Barátaim! Akik eddig fennhangon a kormányt vádolták, azokról kiderült, hogy kész – nyilvánosan nem vállalt –, ha úgy tetszik, titkos terveik vannak, megszorításokra, beruházások felfüggesztésére. Úgy látom, lesz itt dolgunk elég.
A Magyar Szocialista Pártnak kötelessége védeni a nyugdíjasokat. Senki nem mondhatja a Magyar Szocialista Pártra, hogy nem volt bátorsága, elszántsága kemény intézkedéseket hozni. De a családtámogatást, a nyugdíjakat, a felsőoktatást, az európai fejlesztéseket folyamatosan olyan prioritásként kezeltük, amelyekből nem engedtünk elvenni. A Fidesz most ezen kíván változtatni. Leállítani kívánja a beruházásokat. A beruházások – legyen az a szegedi villamosközlekedés korszerűsítése, a pécsi egyetemi klinikai tömb, vagy a 86-os út – leállítása nem Magyarország érdekeit szolgálja.
Az USA-ban – minden kampányok őshazájában – mind a két nagy pártnak vannak emberei arra a feladatra, hogy a szavazásmentes időszakokban ébren tartsák választóik voksolási öntudatát. Így amikor jön az idő, pontos házszámmal ellátott utcanévsorral felfegyverkezve indulhatnak a jelöltek kampányolni.
Erre a rendszerre rímel a Fidesz gépezet mozgása is, és ez hiányzik az MSZP esernyője alól. Komoly munka, nagy szervező erőt igényel, de jelentősen meg tudja könnyíteni a startpisztoly eldördülése utáni időszakot.
Miért ilyen satnyák ebben a szocik?
A szocialista tábor egyik legnagyobb gondja párton belül és azon kívűl is a rohamosan öregedő korosztály. A betegeskedő kisnyugdíjast nem nagyon lehet arra kérni, hogy fusson körbe öt-hat utcát és agitálja szomszédjait a szavazásra. Fizikailag nem bírná az iramot a fiatalokkal szemben. A felső vezetésben is vannak olyan „bölények” akik nem nagyon akarnak változni. Sőt, energiájuk egyrésze a folyamatosan nyomuló fiatalság lendületének letörésére megy el. Ez a mentalitás a szimpatizánsok jelentős részét is elriasztják maguktól. Éppen ezért lenne fontos jobban előtérbe tolni olyan arcokat, akik megjelenésükkel is alátámaszthatják a lendületes, változásra képes párt imidzsét. A lendület, a lelkesedés könnyebben magával sodorhat bizonytalanokat.
Fogadjunk!
A meccs még nincs lefutva. A pályát ugyan alaposan feltúrták, de a sok bukkanón átgázolva bárki eljuthat a célszallagig. A kérdés, hogy ki lesz az első. Jelenleg a bukmékerirodák 4:1 arányban adják a Fidesz győzelmet, de ha a törököknek sikerült kétszer is az utolsó pillanatban fordítaniuk, pláne a sokkal esélyesebb csehekkel szemben a foci Eb-n, akkor ne lepődjünk meg ehhez hasonló fordulatokon a politikában sem. Csodák márpedig vannak, csak merjünk nagyot álmodni! Ezzel a szlogen-képzavarral kívánok mindenkinek kellemes szórakozást és búcsúzom a szép emlékű Knézy Jenő szavaival: Jó estét, jó szurkolást!