Puhl Sándor szembe megy az UEFA-val

A játékvezetők társadalmát is megosztja van Nistelrooy vitatott gólja. Sokan, sokfélét nyilatkoztak már az esetről, sőt az UEFA is állást foglalt az üggyel kapcsolatban. De mit gondol a dologról a magyar játékvezetés legendás alakja, Puhl Sándor?

A szabály úgy szól: ha egy védőjátékos azzal a szándékkal hagyja el a játékteret, hogy lesre állítsa az ellenfél támadóját, vagy azzal a szándékkal nem tér vissza a játéktérre, hogy lesre állítsa a támadó játékost, úgy kell őt tekinteni a játékvezetőnek, mint aki a játéktéren van; folytatni kell a játékot, és a következő játékmegszakításkor sárga lappal kell figyelmeztetni.

Esetünkben ez a két dolog történhetett volna, de egyik sem történt: az első az, hogy engedély nélkül elhagyta volna a játékteret, ezt nem nagyon kell ecsetelni, hogy ebben az esetben szó sem lehetett. Hogy szándékosan nem tért vissza, szerintem az sem állja meg a helyét, hiszen akkor kapta fel a fejét, mikor már a hálóban volt a labda, tehát fizikailag is lehetetlen volt neki visszatérni. De ha azt feltételezem, hogy a játékvezető ezt a döntést hozta, még mondjuk akkor érteném, de akkor sem fogadnám el, mert akkor miért nem adott sárgalapot? Tudniillik a szabály egyértelműen kimondja, hogyha az előbbi két eset valamelyikét feltételezi a játékvezető, sárgalapot kell adni. Nem adott. Ennyi. A véleményem az, hogy az a játékos, aki „halott”, azaz játékra alkalmatlan, azt nem lehet büntetni. Egyesek elkezdték belemagyarázni a nagy okosságokat, hogy mi van akkor, ha Buffon ütközik a védőjével a játéktéren belül, összeesik, akkor majd a játékvezető eldönti, hogy játékra alkalmas-e. Ha nem alkalmas a játékra, akkor a játéktéren lévő játékost sem kell beszámítani a les megítélése szempontjából. Ha azt mondja a játékvezető, hogy alkalmas a játékra, akkor úgy kell tekinteni, mint aki aktív.
Sok kérdés felmerül, de a történet lényege, hogy a lesszabály — amúgy is mindig elég sok vitát szokott kiváltani — így működik. De fordítsuk meg a kérdést: ha lest ítélnek, akkor most senki nem beszélne erről. Nem jól járt el a bíró, sőt hibázott.

Ezek szerint hasonló eset bármikor történhet…

Tudomásul kell venni, hogy nagyon sok játékszabály úgy kezdődik: „a játékvezető véleménye szerint…”, és onnantól folytatódik a szöveg. Milliomezer ilyen kitétele van a szabálykönyvnek, de a szabályzatnak van egy szelleme, amit úgy általában nagyon sokan nem értenek vagy nem is ismernek. Ez arról szól, mint esetünkben: a szándékot kell büntetni, tehát azt, hogy a játékos csinált valami szabálytalant, vagy vétlen. Ebben az esetben ez a játékos vétlen volt.

Mit lehet tenni — egyáltalán kell-e — annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő a jövőben?

Őszintén szólva semmit. Addig, amíg — hál’ istennek — különbözőek vagyunk, úgy, mint az élet minden területén (nem láttam még két egyforma embert, hasonlót igen, de egyformát nem), addig ez így van jól. Azt kell megérteni: egységességre lehet törekedni, de az sohasem lesz tökéletes. Ez az én véleményem, ezt vállalom, most is és akkor is. Emellett az UEFA-nak szuverén joga, hogy eldöntse, hogy mi az irányadó, mi a mérvadó. Az mondjuk számomra érdekes, hogy miért kell az UEFA-nak elmondania, hogy szerinte szabályos volt-e ez a gól, vagy sem. Szabályos az a gól, amit a játékvezető megad. De fordítsuk meg a dolgot! Mi történik, ha az UEFA azt mondja, hogy les? Megváltoztatják a jegyzőkönyvet? Aligha… A szabály azt mondja, hogy a játékvezető által hozott döntések megfellebezhetetlenek.

Hallani olyan hangokat, melyek szerint az ilyen eseteket meg lehetne előzni a videóbíró alkalmazásával.

Én nem hiszek ebben. Az, hogy technikai segítséget lehet igénybe venni a játékvezetéshez, az egy jó dolog. Például teniszben van egy automatika, a sólyomszem. Milyen érdekes, hogy mikor a néző ott ül és szurkol valakinek, akkor sem akarja elfogadni, hogy out volt, amikor a saját szemével látja. Ilyenek vagyunk, a játék erre épül. Én is ilyen vagyok, meg még sokan ilyen gyarlók; de pont ettől szép a játék. Különbözőek vagyunk, ezért én nem ítélnék halálra senkit, mert egy ilyen gólt megad. Én csak a szabályok szelleme miatt nem értek vele egyet.

Ezek szerint a technikai fejlődésnek meg állnia ott, hogy rádiókapcsolatban áll a bíró az asszisztenssel?

Megállni sohasem kell. Keresni-kutatni kell azokat a tényezőket, amelyek jobbítják, „igazságosabbá” teszik ezt a játékot. De hát könyörgöm, hányszor láttunk már olyat, hogy az egyik csapatnak van húsz helyzete, a másik mégis a semmiből gólt lő és nyeri a meccset. Ez egy ilyen játék.
@@

Reformálni kell a játékvezetést?

Gyökeresen nem. Finomítani mindig kell rajta, nekem is vannak ötleteim — ráadásul gyakorlatiak —, sok másnak is vannak ötletei. De nem hiszem azt, hogy nekem igazam van, ez csak a véleményem. Szememre vetették, hogy merek ilyet mondani. Úgy merek, hogy nekem ez a véleményem.

Milyen benyomásai vannak a mostani játékvezetői garnitúráról?

Összességében azt tudom mondani, hogy semmi extra. A kérdéses meccs játékvezetője (Peter Fröjdfeldt) azonban több komoly hibát is elkövetett ezen kívül. Nem adott meg egy büntetőt a hollandoknak, nem adott meg egy büntetőt az olaszoknak, azonban nem hiszek abban, hogy emiatt kaptak volna ki az olaszok.

Tehát védeni kell a bírókat?

Én mindenkit arra kérek, fogadja el a játékvezető ítéletét, mert kétes esetekben annak a véleményét kell elfogadnunk, aki ott volt. Viszont ahol egyértelmű a hiba, ott nem szabad a játékvezető mellé állni. Sokan azt is fölvetették, hogy persze, most a véleményemet azért mondtam, mert már kívül vagyok. Nem. Ma is azt mondom, ha kritikus szituáció van, amit nem lehet egyértelműen meghatározni, tessék meghagyni a játékvezetőnek a döntés jogát. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy les volt-e, vagy sem, akkor azt kell elfogadni, amit a játékvezető dönt

Kit látna szívesen a döntő bírájaként?

Nem láttunk még minden játékvezetőt. Az sem biztos, hogy aki eddig jól fújt, az nem fog hibázni, aki pedig eddig rosszul működött, nem kizárt, hogy feljavul. Pont ugyanúgy működik ez, mint a csapatoknál: a törökök első meccse után például nem gondoltam volna, hogy tudnak úgy is játszani, mint a svájciak ellen. Ugye milyen szép a futball? Az első meccs után azt mondtam: ezek, jobb, ha már most pakolnak! Tegnap aztán az utolsó utáni másodpercekben meg — szerintem teljesen megérdemelten — nyertek Svájc ellen, mert abban a periódusban többet tettek a győzelemért. Persze az biztos volt, hogy az iksz egyik csapatnak sem olyan haj de jó eredmény. El akarták dönteni. Volt két kontra, Volkan Demirel kétszer védett óriásit. És mi lett belőle? Kontrából kaptak gólt a svájciak. Most akkor vitatkozzunk azon, hogy melyik csapat érdemelte meg a győzelmet?

Ne! Inkább beszéljünk az ideális játékvezetőről!

A tegnapi meccsen például a görög játékvezető, Vasszarasz által adott előnyszabály egy klasszikus, gyönyörű döntés volt. Ezt kell mutogatni, ezt a játékvezetői felfogást. A játékvezetésben nem az a nagyon nagy dolog, hogy valaki jól ítél meg egy bedobást. Kit érdekel? Nulla. Az a nagy dolog, ahogy gyönyörűen megvárta, hogy előnyt adhat-e. Adott. Jobbra ki a labda, bepassz, jött Cristiano Ronaldo és gól. Ha belefúj a mai napig nem tudjuk, mi történik. Akkor sem dobhat rá senki követ, ha ott megállítja a játékot, mert egy elég komoly szabálytalanság volt. Ezek a játékvezetői finomságok, ahonnan én mérem a bírók felfogását, gondolkodását. Nekem ez a valami. Mert szerintem a játékvezetők ars poeticája mindig az kell legyen: segíteni a játékot a lehető legjobb tudásával és a lehető összes eszközzel, ami a játékvezető kezében van. Én is így működtem mindig. Nálam az a jó bíró, aki ezt az utat követi. Minden idegszálával arra összpontosít, hogy tud legjobb szórakozást nyújtani a szurkolónak.

Reméljük, csupa ilyen bíróval találkozunk a torna hátralévő részében. Apropó, mely csapatot tippeli az Európa-bajnokság győztesének?

Nem olyan egyszerű ez. Akit jónak tartunk, betlizhet, akivel meg számolunk, az bukhat. Azért reálisan azt látom, hogy a portugál, német, spanyol, holland csapat közül győzhet valamelyik.